Az NST standing ovation-je veszi ezennel kezdetét. Mert jogos. Jár. Zsinórban harmadszor, de először úgy, hogy annak jogosságát elismerik a legnagyobb ellenlábasok is, hiszen ezúttal a pályán, kvázi teljes mezőny előtt ért célba Mancini csapata. Alább egy nálunk merőben szokatlan, kétrészes poszt első fejezetét találod, melyben fogjuk, és végigkövetjük az Inter útját augusztustól először csak januárig, majd onnan tovább, egészen a bajnoki címet hozó májusig. Bajnokik, kupameccsek, bajnokok ligája, sérülések, gólok, vitás ítéletek és persze derbik – így ért csúcsra az Inter 2008-ban. Hajtás után videó az összes bajnokiról, meg egy csomó minden másról.

Augusztus – szeptember
A magyar válogatott ellen megsérült Materazzi, és a szintén maródi Vieira nélkül indult neki a szezonnak a csapat. Az első forduló nem hozott szerencsét a Nerazzurinak, hiszen (akkor ezt még nyilván nem tudtuk) a remek szezont produkáló Udinese ponttal távozhatott a Meazzából, s azon kevés csapatok egyike tudott lenni, mely veretlenül tudta le a szezont az Interrel szemben. A döntetlenhez egyébként kellett Julio César kiállítása is, melyet a legutolsó percben használt ki Asamoah (Cordobáról pattant be végül, de kegyetlenség volna öngólnak vennünk). A második fordulóra kellően feltüzelt csapat futott ki Empoliban, és bár Toldónak volt védenivalója rendesen, igazából elég simán elhozták mindhárom pontot a Castellaniból, méghozzá Ibrahimovics két góljának köszönhetően. Egy héttel később újabb kétgólos győzelem következett a Catania ellen, mely azért is érdemel említést, mert ekkor tért vissza Adriano. Helyette Crespo és Cesar szerezték a gólokat, így a végeredmény sima 2-0 lett.  
Közben megindult a Bl-szezon is, és a kezdés itt is döcögősre sikeredett, hogy ne mondjuk, az első akadályban irgalmatlanul pofára estek, hiszen kikaptak a Fenerbahce otthonában, és bár végül kiderült, hogy ez simán belefért, a szezon első vereségét meglehetősen korán elszenvedték (persze, csak ha a szuperkupát nem számítjuk korábbról ide)
Hoppá, egy tasli a negyedik fordulóban, Livornóban ugyanis hiába szerezte meg az eddigre szokásosnak mondható két gólját a Nerazzuri (Ibra duplázott ismét), a toszkánok egyenlíteni tudtak, ráadásul a Serie A messze legjobb jobbhátvédje rá egyáltalán nem valló módon elveszítette a fejét, és egy pirosért cserébe agyonrúgta emberét. Az Interre azonban jó hatással van az emberhátrány, ezt jó néhányszor láthattuk, Ibrahimovics most is beköszönt, ám ezt lesről tette, így maradt a döntetlen. Mindössze három nappal később a Sampdoria ellen kiköszörülésre került a csorba, Zlatan duplázott (az ötödik játéknapon már hétnél jár, második gólja a forduló találata lett), és Figo is beköszönt elég sima győzelemhez segítve Manciniékat.
Újabb három nap, újabb győzelem, ám ez már más kategória, a hatodik fordulóban ugyanis Rómába látogattott az Inter, méghozzá úgy, hogy holtversenyben vezette a tabellát vendéglátójával. A meccs aztán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis Giulyt már a 28. percben kiállították, az Inter pedig innentől kezdve bekapta, megrágta, majd keresztben lenyelte a Romát. Perrotta révén még egyenlíteni tudtak a farkasok egy óra elteltével, de a Nerazzuri felfújta az arcát, és 10 perc alatt hármat lőve óriási lépést tett a bajnoki cím felé. Mindhárom csatár betalált, sőt a végén még Cordoba is fellopakodott, hogy személyesen döfje még mélyebbre a kést. Pontelőnnyel vezet az Inter, és bár reménykedik mindenki, innentől ez már nem is változik.

Október
A hónap első tétmeccse egy iszonyatos lendületben lévő Intert mutatott be (igazából innentől datálhatjuk az egészen tavaszig tartó, az aranyérmet megalapozó időszakot), melynek levét a PSV itta meg (2-0, kell-e még mondanunk, hogy Ibrahimovics duplázott), majd következett a Napoli elleni rangadó, ahol ugyan a végére leeresztettek kicsit, de Cruz duplájával simán hozták a meccset, s ezzel megőrizték vezető helyüket is. Kéthetes bajnoki szünet után következett a Reggina, méghozzá idegenben, és bár Adriano hat hónap után szerzett első góljával összejött a győzelem, játékban abszolút egyenrangú partner volt az Amaranto (az első vitás eset is itt esett, Chivu simán kilökte emberét a labda alól, de a büntető elmaradt). Újabb nemzetközi megmérettetés következett, a CSZKA elleni idegenbeli siker pedig nagyon fontos volt, s a Materazzit egyébként is tökéletesen pótló Samuel 10 perccel a vége előtt be is verte a győztes gólt. A három nappal később Palermóban elért 0-0 igazából csak két dolog miatt érdemel említést, az egyik Jimmy Fontana, aki kivédte Ibrahimovics szemét, a másik viszont még kellemetlenebb kék-fekete szemüvegen át nézve: megsérült Sztankovics, mint később kiderült, igen komolyan. A hónap utolsó napján a Genoa kárára követett el komoly szőnyegbombázást Mancini csapata, az Ibrahimovics nélkül elért  4-1-es győzelem során szerezte első Nerazzuriknál elért gólját Suazo.

November
Nem is kezdődhetett volna méltóbb módon november, mint a 4-én megvívott Derby d’Italiával, melyen úgy született 1-1-es döntetlen, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva az olasz rangadók forgatókönyvében: pörgős, jó meccset játszott egymással a két gigász, amivel, nem is kérdés, sokkal elégedettebbek voltak a vendégek, nekik csak az számított, hogy ne kapjanak ki, és ez a meccs valóban ikszes is volt. Levezetésnek jött a CSZKA elleni visszavágó, Ibrahimovics és Cambiasso mindketten duplázni tudtak, és máris kifejezetten pofás volt a helyzet a Bl-csoportban is, amellett, hogy a bajnokságban is tovább nőtt a fórjuk. A Lazio ellen végül tükörsima 3-0-ra  megnyert meccset csak novemberben kellett volna lejátszani, de emlékezhetünk a szezon első tragikus áldozatára, a Lazio-tifoso Gabrielle Sandrira, akit pont a mérkőzésre igyekezve ért egy rendőr halálos lövése egy autópálya-pihenőben, így a szurkolói rendbontásoktól (jogosan) félve végül decemberben pótolták a rangadót. Az Atalanta elleni 2-1-es győzelem már más tészta volt, itt a végén mindenki a bírót köpködte innen is, onnan is, úgyhogy elmondhatjuk, hogy senkit nem érintett meg nagyon az Inter élő legendájának, Zanettinek a 400. meccse kék-feketében. Jött a Fener elleni Bl-visszavágó, és a törökök kifeküdtek a Meazzában, mint a büdösbogár (Mancini születésnapja volt aznap), ezzel pedig eldőlt, hogy meglesz a továbbjutás, bár az még kérdéses volt, hogy első, vagy második helyen mennek tovább.

December
Új hónap, újabb rangadó – legalábbis annak indult a firenzei túra, ám végül dögunalmas meccsen a Nerazzuri randán elrakta a lilákat. Ibrahimovics most előkészített, Jimeneznek és Cruznak is gólpasszt adott, és látva a csapat lendületét, megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy idén senki nem állítja meg őket, mondtuk ezt annak ellenére, hogy Dacourt ezen a meccsen szenvedett olyan súlyos sérülést, hogy mint később kiderült, már nem is léphetett pályára az idény során. Könnyed ujjgyakorlat volt soron, a Reggina ellen sikerrel vették a Coppa Italiában az első akadályt (összesítésben 7-1-el mentek tovább), majd következett a Torino legyalulása a Meazzában. A 4-0 tiszta volt, mint anyánk híre, ráadásul visszatérhetett Materazzi is, Ibrahimovics pedig tovább varázsolt, de felnőtt mellé Cruz is, aki például három nappal később a PSV elleni idegenbeli sikert hozó meccsen csapata gólját szerezte. Ezzel a Bl-ben csoportelsőként jutottak tovább, 12 szerzett góljukért cserébe mindössze négyet kaptak, s az önbizalom az egeket verdeste Milánó kék-fekete felében – tegyük mindjárt hozzá, teljesen jogosan. A Cagliari idegenben sem okozott gondot, a sokadvirágzó Cruz és Suazo góljaival sima győzelemmel melegítettek az első félév utolsó komoly erőpróbájára, a Milan elleni derbire. A frissen világkupát nyerő vendégek Pirlo góljával szereztek vezetést, de az Inter megfordította a meccset, nem utolsósorban Dida elképesztő bakijának köszönhetően, ezzel pedig az is eldőlt, hogy a Nerazzuri telel a táblázat tetején.

Január
A szünet után nem a legjobb formában tért vissza az Inter, a Siena ellen például szükség volt Girardi sporttárs néhány vitatható ítéletére is ahhoz, hogy zsinórban hetedszer győztesen vonuljon le a pályáról Mancini csapata. Azért Ibrahimovics a miheztartás végett berámolt kettőt, Sztankovics visszatért sérüléséből (a formáját azonban az év végéig nem nyerte vissza) a csapat pedig pont leszarta, hogy ki mit durrog a bajsza alatt. Talán szimbolikus jelentőséggel bírt, hogy a szezon első felének utolsó meccse lett az egyik legvitatottabb összecsapásuk, hiszen a Parma két perccel a rendes játékidő lejárta előtt vezetni tudott a Meazzában, ám az Inter egy véleményes büntetővel és egy még véleményesebb kiállítással végül a létező legvéleményesebb győzelmet aratott az akkor már 9 emberrel játszó Crociati ellen. Időközben kiderült, hogy a Bl-ben a Liverpool lesz az ellenfél, a kupában pedig a Juventust dobta a gép, ám ezek a meccsek már a poszt második feléhez tartoznak.