Az ember életében elérkezik az a pillanat, amikor valami maga mögött kell hagynia. A világ természetes rendje, hogy minden véget ér egyszer. Nincs ez másként a labdarúgásban sem, hiszen évről évre szükségszerűen el kell búcsúznunk egyes csapatoktól, miközben helyükre sikeréhes gárdák érkeznek. Nevezhetjük természetes kiválasztódásnak. A gyengébb alulmarad, az erősebb túlél. Az utolsó fordulóban már csak két kérdésre kellett választ kapnunk. Kiesik-e a Zaragoza? Esetleg a Recreativo, a Valladolid, vagy az Osasuna zuhan a második vonalba? A másik kérdés az UEFA kupa körül bontakozott ki. A Racing nyerő pozícióból készült a mérkőzésre, de a kapu még nyitva volt a Mallorca számára is. A természet iróniája, hogy a három párharc helyszínei közül az egyiken váratlan zivatar söpört végig. Halasztani is kellett a mérkőzéseket emiatt, de ez nem változtatott a tényen. A napfényben vigadtak az emberek, miközben az esőben a háborút vesztő csapatok szomorkodhattak. Esett 40 gól, Rijkaard szépen búcsúzott, és a Zaragoza búcsújával egy kicsit megtört a lelkesedésünk. Tovább után részletek:

Mallorcára vetette szemét egész Spanyolország. Tekintve, hogy az itt fellépő két csapat egymás elleni mérkőzésének állása határozta meg a közvetlen vetélytársak taktikáját. Aztán a nagy figyelem közepette nem történt semmi. Mallorcán a víz vette át az uralmat, ami egy órás halasztáshoz vezetett. Nem irigyeltük a játékosokat, akik már készen voltak az utolsó mindent eldöntő ütközet megvívására. Aztán a bizonytalanságból egy szép összecsapás kerekedett, amelyen a Zaragoza bennmaradásáért szurkolóknak igazából egyetlen egy pillanatig sem volt oka az örömre. Pedig a mérkőzés két egyenrangú csapat találkozóját hozta. Ami azért meglepő, mert a hazai a tavasz és különösen a hajrá egyik legeredményesebb csapata, miközben a vendégek ugyanezen időszak legszerencsétlenebbjei. Aztán papírforma eredmény született, a jobb csapat győzött. Hogy miért? Mert a Zaragoza idén semmi másra nem képes, mint a fejetlen támadásra, amivel addig nincs is probléma, amíg a helyzetek bemennek, amíg az ellenfél kontrái hatástalannak bizonyulnak, amíg a kedvező eredményt sikerül megtartaniuk. Mindhárom feltételt teljesíteni azonban nagyon nehéz. Güiza például ifistákat megszégyenítő módon kérte, kapta és vette át a labdát két védő között. Egyéb feladatuk sem volt, mint a gólkirályt megelőzni. Aztán amikor döntetlen állásnál - és papíron bennmaradást jelentő eredménynél – senki nem fogta a beadásra egyedül érkező Webot. Persze hiba lenne az egészet a védelemre fogni, mert a kitámadás ellenére a hajráig egyszer sem kerültek emberhátrányos szituációkba a védők. Csak rosszul oldották meg mindig. Elől más volt a helyzet, miután a két csatár mellett Sergio Garcia sem zárt vissza rendesen és rendszeresen. Nekik gólt kellett lőniük. Sikerült is, aztán mégsem mentek vele semmire. Szomorú este volt ez, és egy álommal lett szegényebb nagyon sok futballt szerető ember. Még akkor is, ha valójában nem most ment el. Nem is a Real Madrid ellen, mert már a Recreativo elleni győzelmük is csak a reményt hozta vissza. (Mallorca – Zaragoza 3-2) Huelvában állt meg az élet egy pillanatra, amikor meghallották, hogy Oliveira egyenlített, csapatuk meg éppen térdelő pozíciót vett fel a Valladolid ellen. Aztán nemsokára a Mallorca újabb vezető találatának hírére vígadott a nagyérdemű. Pedig ez csak a buli kezdete volt, mert nem sokkal később két olyan esemény is történt, amely a Recreativo élvonalbeli szereplését erősítette meg. S bár papíron nem a leggyengébb kieső lett a hazai csapat, valójában ezt mindössze annak köszönheti, hogy oda-vissza legyőzte az Osasuna gárdáját. A vendégek számára viszont örömteli, hogy a kiesésnek még a közelébe sem kerültek. Így a kilencvennegyedik percben bekapott gólnál még fel is lélegezhettek, mert vendégségben tudni kell viselkedni. Különösen, ha a házigazda szurkolók felhőtlen boldogsága nagyon könnyen tomboló népharaggá változhat. (Recreativo – Valladolid 1-1) A huelvai szurkolók számára a második jó hír a Racing pályájáról érkezett, amikor a házigazda megszerezte a vezetést. Ugyanakkor ez volt az a pillanat, amikor a vendégek számára veszélyesen lecsökkent annak a jégtáblának a vastagsága, amelyen éppen egyensúlyoztak. Be kell vallanunk, hogy az utolsó forduló a pamplonaiak szemszögéből volt a legkilátástalanabb. Egy gólnélküli döntetlenért érkeztek, gyakorlatilag a támadások lehetőségét is feladták, így nekik volt a legkevesebb esélyük, hogy saját jogon harcolják ki a bennmaradást. Szerencséjükre a célul kitűzött eredmény elég sokáig tudták tartani ahhoz, hogy a mallorcai játékosok elgondolkodjanak a győzelmük feleslegességén. Ráadásul a Racing számára is pont ugyanolyan jól megfelelt ez a forgatókönyv, így nem maradt más hátra, mint kétszer várni a végső sípszót. Először Santanderben hallatszott fel és a hazai játékosok már ünnepelték is a biztossá vált UEFA kupaindulást, majd amikor a mallorcai sípszó hangja is ideért, már a vendégjátékosokban rejtőző feszültség is kibukott. Groteszk pillanatokat élhettünk át. A vendégjátékosok felváltva sírtak és nevettek. Reméljük, a nagy boldogság közepette azért nem felejtenek el egy támadó középpályást és egy csatárt kérni. Mondjuk prémium helyett. (Racing – Osasuna 1-0)

A bajnoki forduló érdektelen mérkőzéseinek sora Murciában kezdődött, ahol a Barcelona impotens támadójátékán felülkerekedve lőtt ötöt. A győzelemben nagy szerepe volt a mexikói Giovani mesterhármasának. Bár a "ki megy, ki marad" című játék tovább folytatódik, de szeretnénk javaslatot tenni pár védő beszerzésére, mert múlt héten még csak a Mallorca lőtt hármat a katalánoknak, most meg már a Murcia is. Hogy félre ne értsük egymást: Güizáéktól ez még belefér, de Ivan Alonsoéktól már nem annyira. (Murcia – Barcelona 3-5) Nem vagyunk benne biztosak, hogy a Levante egy góllal rosszabb a Murciánál, de ők ennyivel kaptak kevesebbet utolsó mérkőzésükön. Megváltás volt az idény vége a valenciai kiscsapat számára. Számunkra is, hiszen azért egy nagyobb ellenállást kifejtő csapatnak jobban örültünk volna. A Real Madrid újfent megünnepelte a bajnoki címet. Erre jó volt a mérkőzés, de valódi sportértéket nem keresnénk a mérkőzésen. (Real Madrid – Levante 5-2) Mint ahogyan az Atlético Madrid Valencia elleni idényzáróját is simán elfeledhetnénk, ha nem kellene megemlékeznünk a csatárjátékról. Villa dupláját nem is nagyon kell magyaráznunk, azonban ha még nem tettük volna meg, most szeretnénk ideírni, hogy az Aguéro, Forlán kettősben van potenciál. Építsenek melléjük igazi csapatot, mert a jó BL-hez kell egy eredményes spanyol középcsapat is. (Valencia – Atlético 3-1) Valljuk be, hogy jelen pillanatban a Villarrealban többet látunk, mint az Atléticoban. Elvégre egy klasszistámadóval, és egy Piresszel most jobban állnak, miközben belső középpályájuk is figyelemre méltó. La Corunából elhozták a három pontot, így talán az ő szemszögükből jobb lenne, ha már most el is kezdődne a következő idény. (Deportivo – Villarreal 0-2) A kevésbé szerencsések viszont most egy hatalmas sóhaj keretében búcsúztathatják az évet: végre vége. Nem fogjuk magyarázni az Espanyol szurkolók helyzetét. Nem tudjuk pontosan, milyen lehet átélni a mézesmadzag ilyen mértékű elrángatását, de nagyjából olyan érzés lehet, mint amikor a magyar vízilabda válogatott zsinórban elkezd veszíteni. Folyamatosan és Kazahsztán ellenében is. Az első 2-3 alkalmat még talán meg is lehet magyarázni, de a huszadikat már nagyon nehéz. Most az Almería járt arra. (Espanyol – Almería 1-3) Az Athletic meg Sevillába látogatott, ami Armando kapus legutóbbi látogatása miatt eléggé pikáns. Azonban Sevilla ebben a felében a nézők jobban viselik a hátrányt, így elmaradt az üvegdobálás. A végére pedig a nagyobb tudás és a fizikai fölény magabiztossá növelte a hazai győzelmet. Kanoutét és Konét látva egy kicsit mi is megrettentünk, így megértjük, ha a baszkok sem bírták elviselni a nyomást.  Ellenségeinknek sem kívánjuk, hogy egy fehér csuklyával a fejükön kezükben tévedjenek a Sevilla öltözőjébe. (Sevilla – Athletic 4-1) Az érdektelen mérkőzés. Döntetlen lett, mert a hazaiak  már egy büntető elvégzésére sem tudták felszívni magukat, miközben a Betis az egyenlítésért még hajtott egy kicsit. Tuti vannak olyan játékosok mindkét oldalon, akik a pályáról az öltöző érintése nélkül mentek el szabadságra. Hosszú volt a szezon az év kupacsapatának, míg a vendégek Cuper örökségével a hátuk mögött minden várakozást felülmúló magabiztosággal maradtak benn. Az ilyenben is elfárad az ember. (Getafe - Betis 1-1)

Meg az írásban is. Köszönjük a megtisztelő figyelmet, a hozzászólásokat, a kritikákat és az élményt! Búcsúzik a La Liga egy időre. Öröm volt…