Szerintünk az angol bajnokságra és játékosokra is bőven ráférne egy kis téli szünet, de a Boxing Day nem felesleges. A Boxing Day jó. Ennyi karácsonyi ajándékot megérdemelnek a  legjövedelmezőbb bajnokság állandó fizető vendégei és nézői, természetesen magunkat is beleértve. (A szilveszteri játéknapot viszont törölnénk, mint a pinty) A 19. forduló - amelynek igzából a huszadiknak kellett volna lennie - szolgált pár tanulsággal. Például azzal, hogy a Manchester United Carrickkel és Fletcherrel a középpályán idegenben is át tud gyalogolni csapatokon, a Liverpoolnak valamiért fontosabb a türelmes játék, mint a kétgólos előny, az Arsenalt pedig sokkal jobban kizökkenti két három játékosának hiánya vagy gyengébb formája, mint a Unitedet. 

A Chelsea és az Aston Villa gólokban és bírói hibákban gazdag meccsel szórakoztatta a semleges közönséget és hozta a frászt szurkolókra. 4-4 lett a vége, váltott vezetéssel. Persze a bírót most sem hagyhatjuk ki: szerintünk egy Chelsea-gól és egy Villa-találat szárad a lelkén. A Villa ugyanis lesgóllal szerzett vezetést, bár a játék képe alapján azt mondhatnánk: megérdemelten. (De nem mondjuk) Ha a gól nem lett volna elegendően nagy csapás a Kékekre, nem sokkal később Lampardot egy combsérülés rendelte egy hónap PlayStation-özésrere és edzésre a meccsek helyett. Őt Ballack váltotta a pályán, és ez - legalább 90 percig - megtérülő kényszerbefektetésnek bizonyult. Csak azért, hogy a Chelsea-drukkerek ne érezhessék magukat a bíró által megcsalatva, egy nem teljesen fitt Cechtől is meglepően nagy potyagóllal már 2-0-ra ment a Villa. Lehet, hogy Petr túl közel hajolt Scott Carsonhoz a játékoskijáróban? Sevcsenko aztán egy kiállítással fűszerezett tizenegyessel és egy bombgóllal visszakaparta a Kékeket a meccsbe, majd egy ukrán-brazil kooprodukció keretében remek passzt adott Alexnek, 2-3, a Chelsea fordított, ezt Mourinho is megtapsolta volna! Ami ezután történt, azt viszont már nem. Először Laursen hatalmas magányban lőtte a kapuba Young bedását, majd Carvalho repült rá két lábbal Agbonlahor bokájára. 3-3, 10-10 ember, mindeki egyenlített, minden kiegyenlített. Egyébként 9-99 éves korig ember nem akadt Avram Granton kívül, aki ne állította volna ki a portugált.. Nem tudjuk, mi történhetett Granttal, pedig biztosan jó Hanukája lehetett- aminek egyébként szívből örülünk-, ha már egyszer nem szakított időt az ellenfél elemzésére. Mire gondolunk? Arra, hogy a Villa meccsenként háromszor próbálkozik Laursent megjátszásával a harmadik Villa-gólt megelőző helyzetekből.. A végeredmény egy Joe Cole-műesés utáni Ballack-szabadrúgással és egy Ashley Cole- kezezés utáni tizenegyessel az utolsó négy percben alakult 4-4-re, igazságot szolgáltatva mindenkinek, és legalább azért nyugodt éjszakát a bírónak, mert hibái végül nem befolyásolták a bajnokságot. Azért a tréningeket és teszteket sűríteni kellene.. (Chelsea-Aston Villa: 4-4)

A Birmingham meggyőzően, bár két, de inkább három szerencsés góllal - nem vagyunk biztosak a tizenegyes jogosságáról - verte a Middlesbrough-t a St. Andrewsban, így McLeish kipipálhatja a hazai győzelem rubrikát a teljesítendő feladatok közül. Erősödött az az érzésünk, hogy Gareth Southgate-tel a Boro vezetői nagyon kockázatos játékot játszanak, és a végsőkig fogják feszíteni a húrt. Ugyan pár mérkőzés erejéig úgy tűnt, ránk cáfolnak a játékukkal, de most megint "bizonyítottak". Nálunk a húr már elpattanna. (Birmingham-Middlesbrough: 3-0)

A nap londoni derbijén a Tottenham egyszerűen elgázolta a Fulhamet, 5-1-re nyertek Keane-ék, ezzel ismét a harmadik legtöbb gólt rúgó csapat a bajnokságban a Spurs. És már nyer is. Emlékeztetőül a Spurs utóbbi meccsei: Arsenal (1-2;idegenben), Portsmouth (1-0;i), ManCity (2-1;otthon). Csak egy nagyon jó csapatnak lehet ilyen eredménylistája! szoros meccs a legjobbak egyikével idegenben, a közvetlen második vonalat verni otthon is és idegenben is, most pedig ötöt rúgni a Fulhamnek. A Spurs már nem ér olyan magasra idén, ahol a helye van, de az eredmények már jönnek. (Tottenham-Fulham:5-1)

Az Everton utóbbi négy hazai meccsét - azaz a Liverpool elleni vesztes derbi óta mindet - megnyerte, összességében 15-2-es gólkülönbséggel. Igen, ebben már benne van a Boxing Day-en aratott Bolton elleni győzelem is. Ha valaki azt mondja, hogy ez smafu, nézze meg az Evertont, és rá fog jönni, hogy a csapat a PL egyik legkiegyensúlyo-zottabb gárdája a csapatrészek minőségét illetően, ráadául sehol sem gyenge.  A legjobb alap arra, hogy két jó vásárlással jövőre  még veszélyesebbek legyenek a nagyokra, bára kispad talán még kicsit rövid. Most 2-0-ra verték a Boltont, és bár Lescott mostanában sok helyzetet elpuskáz, több csapat örülne ha az lenne a problémája, hogy egy hátvédjük ziccereket ront.  (Everton-Bolton:2-0)

A másik liverpooli csapat a Derby otthonában vizitált, és mit mondjunk, hiába nyilatkozta a meccs után Rafa, hogy nem csalódott, ettől a játéktól senkibe nem költözik be félsz. A Liverpool problémája változatlan, a középpálya közepe nem zúzza meg a védelmi vonalakat elégszer és eléggé ahhoz, hogy igazi helyzetet teremtsenek, a csatárok és a szélsők pedig képtelenek elég gyorsan összejátszva lekontrázni az ellenfelet. Igazi helyzet alatt azokat a szituációkat értjük, amelyekből erős közepesnél nem jobb technikával bíró játékostól is elvárható, hogy gót szerezzen. A Derby ellen is két játékos egyéni teljesítménye kellett a győzelemhez, pedig a Kosokat csapatjátékkal is meg kellene tudni verni. Rádásul a Pool megint az utolsó tíz percben szerzett gólt, ami megint csak elgondolkoztató.. Ez ugyanis azokra a csapatokra, amelyek csak végszükség esetében vállalnak kockázatot ugyanannyira jellemző, mint azokra, amelyek mentálisan kiválóak vagy jó az erőnlétük.. A Liverpool esetében mi a késői kockázatvállalásra teszünk, ami pedig sokszor már késő.. (lásd pl. Pool-Marseille) További gond a Vörösökkel, hogy nem finiselik le az ellenfelet azokban a percekben, amikor agyonnyerhetnék a meccset, sem döntetlennél, sem egygólos előnyben. Ez ügyben Beníteznek kellene valamit tenni, de neki akadna még ennél is fontosabb dolga: meg kellene végre találnia a csapatát, mert nyilvánvaló, hogy még mindig nincs meg. (Derby-Liverpool:1-2)

Nem úgy a Manchester Unitednél. Százból nyolcvanöt angolfoci-mániás felírná Ferguson csapatát fontos meccs előtt abban az esetben, ha mindenki egészséges. Most fürge lánctalpas harckocsi taposta el a Sunderlandet saját otthonában, a Fény Stadionjában. Ha nem is meglepő, de tanulságos, hogy Scholes, Anderson, Giggs, Hargaeves, Tevez távollétében Nanival, Carrickkel, Fletcherrel, Sahával tette ezt. Elfelejteni ugyan még a Unitednél sem lehet a pótolhtatlan játékos fogalmát - Ronaldo, Rooney, Ferdinand -, de nyugodtak lehetnek. Ilyen hosszú kispadja senkinek nincs, és egy másik csapat sem lenne képes az év elején körülbelül harmadik-negyedik opcióként számításba vett középpályás sorával ilyen könnyed győzelmet aratni. A United nem robog, hanem száguld, ellenfeleit sokszor nem legyőzi, hanem könnyedén félresöpri. Ferguson és stábja olyan csapatot alakított ki, amellyel bajnokságot nyerni most már kisebb feladat, mint Ronaldóból embert faragni.(Sunderland-Manchester United: 0-4)

Dobjuk fel, ünnepeljük! Peter Walton a West Ham-Reading meccs 28. percében  határozottan, egy másodperc gondolkodási időt sem egedélyezve magának, kérdés és telefonos segítség nélkül kiállította Gunnarsont a Royalsból kétlábas, de szerencsére a gyepben landoló becsúszásáért. Igazán derék! Mivel a vége 1-1-es döntetlen lett, ezt a meccs legfontosabb eseményének tartjuk. A West Ham Solano révén szerzett vezetést, amit Kitson kiegyenlített egy Nick Shoreytól kapott passzból. Shorey-t állítólag készül megvenni a West Ham, és ő most sem beszélte le a Kalapácsosokat saját magáról.. Steve Coppell pedig anyukám mákos lepényéből is kapott volna, ha itt a konyhában ismeri el a kiállítás jogosságát, nem pedig Angliában. Így is gratulálunk! (West Ham-Reading:1-1)

Nem úgy Sam Allardyce-nak. A Newcastlenek tényleg sikerült kikapnia a Wigantól, és a Derby elleni böntetlen, a Fulham elleni nyögvenyelős utolsó percben lőtt tizenegyesgóllal nyert mecccs után már kijelentjük, olyan csapattá váltak decemberre, amely senki ellen nem mehet biztosra. Sőt, van mitől tele lehet a nadrág. (Wigan-Newcastle:1-0) 

A Portsmouth viszont otthon bárki ellen jó egy 0-0-ra. Egyedül a Tottenham elleni vereség szakította meg a Pompey otthoni gólnélküli meccseinek sorozatát, amelyeket a West Ham, a Manchester City, az Everton és most az Arsenal ellen játszottak. Ha hozzátesszük, hogy korábban a Liverpool is ugyanerre az eredményre jutott a Fratton Parkban, mindenki láthatja, csak véletlen baleset volt az a 7-4-es Reading elleni mecccs. Persze nem csinálhatunk úgy, mintha az Arsenal pontvesztése önmaguktól független lenne. Jó napjukon a Pompyet is vernék idegenben, más kérdés, hogy igazán jó napjaik mostanában ritkán esnek meccsnapokra. Tudjuk, sérültjeik voltak és vannak, talán egy kicsit fáradtak is, csatárjuk alig van, Fabregas és Hleb kissé halványabb mostanság - főleg a spanyol - ettől aztán Adebyor is. Szóval, a Pompey elleni döntetlen nem a világ vége, de már ma, az Everton ellen villantaniuk kell, ha nem akarnak lemaradni. (Arsenal-Portsmouth:0-0)

Manchesterben egy sorozat véget ért, egy folytatódott.. A City otthon pontot vesztett, Santa Cruz megint gólokat lőtt. 2-2, mindkét csapatnak tanulságos, hogy nagyon hasonló helyzetekből kapták a gólokat. A Blackburn Martin Petrov elfutásait és középreadásait követően, a City a rövidre érkező paraguayi fejeseiből. Petrovval olyannyira nem tudott mit kezdeni a Rovers-védelem, hogy Ryan Nelsennel még öngólt is tudott rúgatni - ha már Bianchi, az előző három meccsen háromszor betaláló City-csatár hasonló helyzetben hibázott. Eriksson így sem lehet elégedetlen a kilenc meccses sorozatukkal, Mark Hughes Blackburnje pedig talán kievickél a kátyúból, amiben az utóbbi időben megrekedt. (Manchester City-Blackburn:2-2)

Ma még jövünk, mert az újabb forduló is..