A labdát ott és akkor kell elrúgni, ahol és amikor lehet.. Ellentétben ugye pár hasonlóan fontos dologgal, mint például a nők megszólítása, vagy a vakarózás, amelyek pár másodpercet azért mindig tudnak várni. A rúgás mindig halaszthatatlan, többek között azért, mert a laszti elég gyorsan változtatja a helyét. Tudjuk, könnyű azt mondani, hogy bele kell rúgni, hiszen hülyébbnél hülyébb helyeken tud megjelenni, akár a fejünk mögött is. Ilyenkor például jó eséllyel csinál magából bolondot, aki megpróbálja eltalálni, mert góllövés helyett véletlenül legyalulja az orrát a salakon, betonon, netán kiharap egy gyeptéglát. Éppen ezért azok akik így találnak a kapuba, megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk, sőt, azonnal hozzá is tesszük: véleményünk szerint ezeknek a játékosoknak sokkal nehezebb dolga volt mint annak, aki nőt készül leszólítani. Így gyámoltalanabb férfitársainknak okulására, tökösebbek fiúk és lányok gyönyörűségére teszünk terítékre két klasszikussá vált találatot.
Az elsőt Roberto Cabanas rúgta a New York Cosmos színeiben, a Tulsa Roughnecksnek (ez komoly), és 1983-ban az Észak-Amerikai Futball Liga (NASL) legszebb gólja címét is elnyerte vele. Anélkül, hogy láttuk volna a többit, megérdemelte..
A második gól szerzője ismeretlen, de valószínűleg rajtunk kívül is sokan emlékeznek még erre a gólra a Híradóból - talán még "Bánó András és Kiss Péter tudósítása"-időszakból - ahol már akkor sem tudták megnevezni az elkövetőt. Ha valaki netán tudna segíteni az ügyben, megköszönnénk. Az mégsem járja, hogy ennek a játékosnak a nevét sem ismerjük, míg Kiszel Tündéét elég pontosan. Bár lehet, hogy nem is így hívják..
Utolsó kommentek