Fernando Alonso újra a lapok címlapjain van, de szerencsére már semmi bizonytalanság nincs körülötte, így nemsokára kizárólag a labdarúgókkal és a La ligával fog a teljes spanyol média foglakozni. Persze a pilóta szerződéskötése mellett is történtek érdekes dolgok, csak háttérbe szorultak. Többek között a Real Madrid megőrizte négypontos előnyét a nagy rivális Barcelona előtt. Mindkét csapat győzött, de a kiharcolás módjával talán a fővárosban elégedettebbek lehetnek. A harmadik helyre az Atlético Madrid csapata küzdötte fel magát, miután egy hülye bíróval nehezített fővárosi rangadón legyűrte a Getafe gárdáját. A Sevilla sokadszorra lépett rá a helyes ösvényre, s talán most nem is tér le róla. A Valencia gólnélküli döntetlenekkel szeretné újra belökni a szekerét, már most szólunk, hogy a mostani teljesítmény jövő héten talán kevés lesz. Az Espanyol megtartotta veretlenségét, Victor Fernandez az állását. Mindezt egy mérkőzésen belül. A Levante újra a menthetetlenség álarcát öltötte magára, míg a Betis leejtette a szappant, a buta Villarreal meg lehajolt érte. Esett 23 gól és bebizonyosodott, hogy Cosmin Contra a leguniverzálisabb játékos a ligában.

A Sevilla visszaszerzett egy kicsit megtépázott tekintélyéből a Murcia elleni fellépésén. A mérkőzés hőse egyértelműen Luis Fabiano volt, aki a negyedik percben bebizonyította, hogy a csúnya gólok ugyanannyit nyomnak a latban, mint a szép találatok. Innentől kezdve könnyed délutáni lazításba fordult a mérkőzés, így talán nem meglepő, hogy a félidő végére Manuel Jimenez lett a hazaiak legaktívabb képviselője. Aztán egy büntető után megduplázódott az előny és mindenki számára egyértelművé vált: a hazai játékosok a záró sípszó kellemes hangjára várnak. Azonban a vendégeknek Baiano személyében még volt válaszuk, ami azt jelentette, hogy a végjátékra újból fel kell pörögniük a sevillai játékosoknak. Hősies védekezésüket és a mérkőzés sorsát végül újra Luis Fabiano zárta le idei tizedik mérkőzésén elért tizedik góljával. Az andalúzok újra a táblázat első feléhez tartoznak, de azért még van mit javítaniuk az idei mérlegükön.(Sevilla - Murcia 3-1) Főleg annak tükrében, hogy a tavalyi bajnokságban bronzérmet szereztek. Ezt a pozíciót, most az Atlético örökölte meg, mert a fővárosi  rangadón legyőzte a Getafe-t. Ennek ellenére a mostani teljesítmény láttán el kell gondolkoznunk azon, hogy vajon tényleg ez a csapat a La Liga harmadik legerősebbje. Persze az vesse rájuk az első követ, aki - az eredményt nem szem előtt tartva - többet kockáztatott volna, mert az első félidőben legalább hármat illett volna rúgniuk a vendégeknek, akik váratlanul könnyen szaladtak át a hazai védelmen, de az üres kapu három méterről való eltalálásával komoly gondjaik voltak. Természetesen az Atlético a védekezés előtérbe helyezésével nem mondott le egyértelműen a gólszerzés lehetőségéről csak a gólon túl Forlán és Agüeró lábában sem volt több találat. Utóbbit ráadásul ki is állították, miután Gómez bírón elkezdtek mutatkozni a félidei gyógyszer bevételének elmaradása miatti első elvonási tünetek. Innentől aztán nem volt sportértéke a mérkőzésnek, mert lap lapot követett és mire észbe kaptunk már kilenc a kilenc ellen próbálkoztak a küzdő felek. Ráadásul a vendégek kapujában Cosmin Contra állt. Persze pontosan azt nem felejthetjük el a hazai csapatnak, hogy pontosan egyszer tesztelte a jobbhátvéd védési képességeit. Egyenlő létszám mellett, hazai pályán. (Atlético - Getafe 1-0)

Ugyanilyen feltételek mellett a Barcelona is jobbnak bizonyult a Deportivonál, pedig úgy indult, hogy a vendégek a lehető legcélravezetőbb taktikához nyúltak: mindenhonnan megpróbáltak kapura lőni. Az első kiséletet siker koronázta, aminek köszönhetően lassan mi is kezdjük belátni, hogy miért is olyan szerencsés a Real Madrid Casillas kinevelésével. Iker legalább 15 évre megoldotta a királyiak kapuskérdését. Ezzel szemben, amit Valdés művelt a gólnál az a Levante B-ben is nagyon gyorsan cserepadon üldögélésbe torkolna. Természetesen ez önmagában még nem indok a kifogásokra, mert a kapott gól nélkül is szükséges lett volna  lőni legalább egyet a győzelemhez. Ráadásul azt várta mindenki Eto´o visszatérésétől, hogy majd beindul a katalán gólzápor, cserébe meg majdnem öntözni kellett a Nou Campban. Szerencsére az utóbbi időben sokat szidott Ronaldinho magabiztos büntetője visszahozta a fiúkba helyezett reményt, pedig az öreg Frank már nagyon durván fogta a fejét. Aztán Xavi beteljesítette a papírformát, így három ponttal gazdagabban, Decoval és Eto´oval a csatasorban várhatja következő két bajnkoiját a Barcelona, de az senki számára nem lehet kétséges, hogy a Valencia és Ronald Koeman nem piszkított maga alá a vasárnap esti teljesítményt látva. (Barcelona - Deportivo 2-1) A katalánoknak legalább a kötelező sikerült, míg a Villarrealnak ez sem. A "nagyon mérges" az nem a megfelelő kifejezés érzéseink körülírására, hiszen egyrészt pénzt is buktunk, (pontosabban nem nyertünk meg, de ez számunkra ugyanaz) másrészt hiúságunknak sem tett jót ez az eredmény. Most hiába sopánkodik játékos és edző, mert amit az El Madrigal közönsége láthatott az egyértelműen következett a jelekből, csak sajnos senki nem látta. Még mi sem. Tomassonnal, és Brunóval kezdeni nagyon nagy hiba volt: azt sugallta kapustól csatárig mindenki számára, hogy majd jön a Betis és lefekszik egy hármasra. Az edző álma ilyenkor az, hogy a halott is feltámad, formába lendül és a megszeppent hátvédek is önbizalomtól duzzadva jelentkeznek majd a mérkőzés után. A tizedik percben viszont letolta a nadrágját és megfogta a bokáját a hazai csapat. A sevillaiak meg a várt fetrengés helyett mögéjük léptek és kihasználták a kínálkozó lehetőséget. Az egyre nagyobb kétségbeesésről tanúbizonyságot tevő hazai cserék (Nihat, Cani, Pires) meg csak fokozták az alázás méretét. Tapsoljon mindenki egyet a Villarrealnak! (Villarreal – Betis 0-1)

Ilyen önalázásra mostanában a Valencia is képes és talán ezt szem előtt tartva Koeman úgy döntött, hogy a következő két meccsre (Chelsea, Barcelona) semmiképpen nem szeretne negatív élmények tapasztalatával gazdagabb játékosokkal menni, így kiherélte egy szem valamirevaló emberét, David Villát is. A taktika remekül működött, esély nem adódott a gólszerzésre egyik kapu előtt sem. Illetve egyszer Daddy szabadrúgása után felpörögtek az események pár perc erejéig. Kár, hogy a 91. percben történt az ominózus pontrúgás. (Osasuna – Valencia 0-0) Bezzeg a Real Madrid látszólag és talán valójában is a csúcson van. Guti szerényen meg is jegyezte vasárnap, hogy ha így folytatják, akkor… Ne menjünk a dolgok elébe, mert hosszú még ez az idény és a csapatnak látszólag csak az eleje (Casillas, Ramos) és a vége (Raúl, Nistelrooy) adhat okot az önbizalomra. Mindenesetre kapusuk vezérletével újabb nehéz helyszínről hozták el a három pontot, így mindenképpen pozitív hangulatban készülhetnek a karácsonyig hátralevő főpróbákra mérkőzésekre (Lazio, Osasuna) és talán nekik van kevesebb félnivalójuk a Derbitől, amelyre oly régóta várunk. Visszatérve a mérkőzésre, tényleg Casillas volt a legjobb, de Ramos és Raúl is kellőképpen fickándozott. Nistelrooy lőtt egy gólt, és kihagyott egy ziccert, de tőle mást nem is várnak minthogy az egygólos meccseken övé legyen az utolsó szó. Viszont ami a Real „közepét” illeti:  Cannavaro kiosztotta szokásos gólpasszát, azonban talán valami kezd derengeni a srácoknak. Azt mondta Schuster a szünetben, hogy vegyék ki Yestét a játékból és a baszk herceg nem is nagyon ért labdába többet, Diarra lassan elkezdett dolgozni, így tiltakozva eladása ellen, Robinho mutatott egy cselt és lőtt belőle egy kapufát, de őt ezért tartják. A nagy kérdés mindössze annyi, hogy Baptista, Sneijder helyén Gutival vagy Gagoval kezdeni jobb lett volna-e. Szerintünk nem. (Athletic – Real Madrid 0-1)

A tizenötödik percben a nézők egy része elhagyta a zaragozai stadiont. Ekkorra ugyanis már négy gól esett a találkozón csak sajnos a vendégek szereztek ezekből többet, így nyitás gyanánt a kétgólos hátrány nagyon soknak tűnt. Aztán a második félidő elején Luccin megkapta második sárgáját, így kényszerítve még egy seregnyi szurkolót a hazamenetelre. Victor Fernandez gyorsan számot vetett magában és lelki szemei előtt már látta a klubelnöki szobában lezajló jelenetet, amelynek egyenes következményeként munkakönyvével hagyhatja el a klub székházát. Talán ennek is köszönhető, hogy az emberhátrány ellenére úgy döntött, ha már vége, akkor legyen stílusos: beküldte harmadik csatárnak Oliveirat az utolsó negyedórára. Természetesen a brazil meghálálta a bizalmat. Kétszer! Talán mondanunk sem kell, hogy a döntetlennel, inkább a hazaiak trénere volt elégedetlenebb, ami talán a helyzetek alapján indokoltnak is tűnne, de mi tudjuk, hogy ez a show már kizárólag a klubvezetésnek szól. (Zaragoza – Espanyol 3-3) A Levante könnyűnek találtatott a Recrativo elleni mérkőzésen, hiába kezdett a valenciai hölgyek szívének két legfőbb dobogtatója: Riga és Rigano is. Ráadásul dupla a szomorúság is, mert a Betis győzelmével, újra magányosan árválkodnak az utolsó helyen, míg a vendégek kicsit hátradőlhetnek, mert a kiesőzónától való kétmérkőzésnyi előnynél szárazabb és biztonságosabb érzést nehéz elképzelni.(Levante – Recreativo 0-2) A téttelen mérkőzésen végül a hazai csapata diadalmaskodott, bár az elején minden a vendégek szája íze szerint történt: Webo megszerezte a vezetést. Viszont a gólszerzőnek le kellett vonulnia a pályáról ütés miatt. Mi azt mondjuk, hogy meg is lehetett adni, meg nem is. Ez volt a 21. percben, de akkor már 1-1 volt az állás, mert Jorge López egy ritkán látható góllal egyenlített. Aztán Duscher szép lövése talált utat a hálóba, majd a bíró kiegyenlítette a létszámot. Végül a hajrá izgalmait Munitis előzte meg egy újabb hazai találattal, így a Racing UEFA kupás pozícióban töltheti a hetet.(Racing – Mallorca 3-1) A legtöbb és legnagyobb ziccer ezen a mérkőzésen maradt ki, de a legszebb gól is Almeríában esett. Méghozzá egy kiállítással végződő lerántás utáni szabadrúgás elvégzésével. Csak azért, hogy bonyolultan fejezzük ki magunkat és mindenki megváltásként kattinthasson a videóra. Negredo egyébként a Real Madrid Castillából jött. (Almería – Valladolid 1-0)