Három csapatnak volt esélye a maximális kilenc pont begyűjtésére egy röpke hét alatt és örömmel jelenthetjük, ez senkinek nem sikerült, ami a spanyol bajnokság erejét mutatja. Végül a Barcelona szerezte a legtöbb pontot ebben a speciális, heti bajnokságban, de ez a forduló nem a katalánokról szólt, mert lehet, hogy sokan hatalmas sikernek élik meg, hogy a rettegett Betist sikerült pont annyira kitömniük, mint az Osasuna tette azt szerdán, de mi csak módjával osztjuk a dicséretet. Visszatérve a lényegre: a hétvége embere egy spanyol kiscsapat, a Levante lett, mert ha későn is, de elvesztette szüzességét és nem is akármilyen teljesítménnyel, így már nincs nyeretlen csapat a bajnokságban. A Bilbaónak is sikerült egy kicsit foltoznia a baszk katlan hírnevén. Valenciában újra van remény és kilátás, Sevillában már több mint reményteli a csapat játéka és eredményessége, de mindez semmi ahhoz képest, hogy a Getafe, a Valladolid és Deportivo is hálátlan vendégnek bizonyult a hétvégén. Esett 30 gól, amelyből az Atlético megint héttel vette ki a részét és egy kicsit felborult a világ rendje is Spanyolországban. Tovább után részletek:

Az elmúlt három évben a Ramon Sanchez Pizjuan stadion a legkellemesebb élményekkel kényeztette a helyszínen szurkoló sevillaiakat. Ezzel ellentétben az idelátogató futballcsapatok játékosai szerettek volna minél hamarabb túlesni a fogorvosszerű kezelésen, amelynek keretében kaptak egy-két pofont és az önbizalmukat is letörték egy kissé. Az FC Sevillához kapcsolódó életérzés hasonló lesz a közeljövőben is, mert örömmel jelenthetjük visszatért az élet ebbe a csapatba. Természetesen a Real Madrid játékosai örültek ennek most a legkevésbé, mert a frenetikus szerdai győzelem után, most a keserű pirulát kellett lenyelniük, s ők Neoval ellentétben még nem is választhattak. Az iramra semmi panasz nem lehetett, ráadásul feltűnő volt, hogy a hazaiak – tanulva a Valencia hibájából - percnyi nyugalmat nem hagytak a labdát éppen vezetgető vendégjátékosnak, bár azért néha nyilvánvalóvá vált az edzői ukáz: akár szabálytalanság árán is el kell fojtani a vendégek támadásszövéseit. Ennek főleg Guti itta meg a levét, akinek nagyon hamar el is vették a kedvét a játéktól. Mindenezek mellett öröm volt nézni, amikor a hazaiak mindkét támadója is hatalmas elánnal kergette a labdát és a támadó madridiakat, néha egészen a saját tizenhatosuk előteréig. Persze nem ezért rettegnek tőlük Európa minden szegletében, hanem góljaik miatt, amiből ketten össze is hoztak egyet: Daniel Alvés saját térfélről indította Kanoutét, aki már a gyönyörű labdaátvétel miatt is megérdemelte volna a gólt, de lövésébe még Casillas belekapott, így Luis Fabiano szaladhatott elégedetten a szurkolók elé. Persze ekkor már túl voltunk egy irgalmatlan nagy Keita gólon, ami után a vendégek kapusa is csak az ajkát harapdálta. Pedig nem tehetett róla és igazából jó szokásához híven a blancók legjobbja volt ezen az estén is, ami pár védésben megmutatkozott. Viszont több gól már nem esett, ráadásul a második félidő elején a bíró úgy döntött, hogy Ramos egy ártalmatlan szituáció következményeként megérett a zuhanyzásra. Innentől kezdve már annyira nem volt értékelhető a mérkőzés, mert egyrészt a hazaiak tartalékoltak a Bukarest elleni találkozóra, másrészt a Madridnak egyenlő létszám mellett is nehéz lett volna az egyenlítés, így meg szinte lehetetlen. Viszont itt kell megjegyeznünk, hogy egy irtózatosan kemény sorsolás ellenére még mindig vezetik a bajnokságot. Hogy miről beszélünk? Ők már voltak vendégségben a Valenciánál, a Villarrealnál, a Sevillánál, az Espanyolnál és még (ez ma már fontosnak tűnik) a Valladolidnál is. (Sevilla - R Madrid 2-0) Annál a Valenciánál, amelyik most visszaszerezte becsületét és Morientes duplájával egy unalmas mérkőzésen vette el a mallorcai csapat öt mérkőzés óta tartó veretlenséget. Igazából többet vártunk a hazai csapattól és nem tudjuk, hogy az ezúttal elmaradt emberhátrány vagy a rossz ebéd okozta ezt a bénaságot, de bízunk benne, hogy a következő mérkőzésen többet mutatnak, mert a Bernabeu stadion közönsége az erős ellenfél felett aratott győzelmeket szereti. (Mallorca - Valencia 0-2)

Igényes mérkőzésekből nincs hiány a spanyol fővárosban, ugyanis az Atlético rendszeresen ilyenekkel szórakoztatja a nagyérdeműt. Pontosan ez történt most is, ugyanis a Villarreal ellen ismét a hétgólos labdát vették elő a szertárból, csak most a hazai kapuban kötött ki négyszer a játékszer. Most írhatnánk, hogy a tizenegyesen múlt, amit Maxi Rodriguez kihagyott. De nem írjuk, mert három lőtt gólnak hazai pályán elégnek kell lennie. Az meg, amit a védelem és főleg Leo Franco művel, egyszerűen nem méltó a támadókban rejlő potenciálhoz illetve az általuk kivitelezett - néha szemet gyönyörködtető - támadásokhoz és gólokhoz. A Villarreal viszont annál jobb csapat, hogy ne használja ki a védelmi megingásokat, pedig most háromszor is kényszerű cserét kellett végrehajtaniuk, s talán ez volt a szerencséjük, mert így Nihat pályán lehetett a végjátékban és beteljesítette a hazaiak végzetét. (Atlético-Villarreal 3-4) Mi viszont megharapjuk magunkat, mert nem elég, hogy a Levante megszerezte első győzelmét, de hogy rögtön három góllal múlta felül az egy héttel ezelőtt még csak a balszerencse és a bíró által sújtott Almeríát. Úgy látszik, hogy rajtunk kívül a vendégek sem számoltak a veterán Riganóval, aki már az első percben letette klasszikus mesterhármasa első darabját és bő félóra alatt e nemes cselekedett mindhárom részlete a helyére került. Közben még ollózott egy kapufát és lőtt egy keresztlécet is, így el lehet képzelni mit műveltek a nézők, amikor hátrament a B közép elé húzni egyet a flaskájából. Különösen ha figyelembe vesszük, már az első gól után szét akarták tépni szegényt. A vendégeknek meg - bár mentek előre, mint Messi a góllövőlistán - most semmi vigaszuk nem lehet. (Levante – Almería 3-0) A kis argentin most nem szerzett gólt egyébként, de brazil és francia támadótársa is betalált, s mivel előbbi két szabadrúgásával is felavatta Ricardo kapust, így a Barcelona végre magához méltó módon ünnepelhette, hogy egy hét alatt ledolgozott egy pontot a Real Madrid előnyéből. Egyébiránt a katalán szurkolók legnagyobb örömére Ronaldinho kezd újra klasszis focistára emlékeztetni és Henry néhány próbálkozása is mosolyt csalt Frank mágus arcára. Valószínűleg Messi is kiéhezett az edző ilyenfajta megnyilvánulására, mert a második félidőben már újra nagy kedvvel és veszélyes játékkal kergette őrületben Babicot, de a nevettetés neki nem sikerült. Nem úgy a brazil zseninek a második góljával: volt már kacaj, mutogatás és újra egymásra talált szurkoló, játékos és edző. Mi most nem is rontanánk el azzal a kedvüket, hogy jövő hétvégén Madridban a Betisénél nagyobb ellenállásra számíthatnak. (Barcelona – Betis 3-0) Mert a Getafe az elmúlt négy fordulóban háromszor is nyert, pedig az első hét fordulóban nem sikerült megízlelniük a győzelem ízét. Ez a tabellán történő jelentős elmozdulást is eredményezett, ugyanis kikerültek a szégyenletes zónából. Azért megnyugodniuk nem lehet, mert a mérkőzésen az Osasuna mezőnyfölényben és helyzetek kihagyásával mulatta az időt és már majdnem mindenki elkönyvelte a gólnélküli döntetlent, amikor egy kiállítással egybekötött büntető után a vendégek megszerezték a vezetést a hajrában. Egy perccel később meg is duplázták az előnyt, így a sporttelevízió kommentátora már büszkén jelenthette is, hogy Laudrup munkája beérni látszik. Ez a megállapítás közelít is az igazsághoz, de azért ne feledjük, hogy annyira nem gyenge alakulattal kezdett a dán mester. (Osasuna-Getafe 0-2)

A Deportivo is megirigyelte a madridi kiscsapat eredményét és ő is két lőtt góllal távozott a Murcia otthonából. S bár továbbra is sajnáljuk, hogy pár év alatt alacsonyra süllyedt a helyi labdarúgás színvonala La Corunában, most meg kell őket dicsérnünk, mert rájöttek, hogy ha minden találkozójukon – és nem kizárólag a Real ellen - alkalmazzák a kontrajáték legegyszerűbb formáját, akkor ezzel bárhol lehet keresnivalójuk. S láss csodát minden területet megkapott a Murcia és így akkora hely maradt Xisco és Guardado előtt, hogy az előbbi majdnem elfáradt mire sikerült belőnie az első gólt, utóbbi pedig a kapustól kaphatott - egyébként gyönyörű – indítást a második találatnál. A gólokon kívül is volt még legalább két góllal kecsegtető vendégakció, de így is minden vendégjátékos boldognak tűnt a mérkőzés lefújásakor.(Murcia – Deportivo 0-2)

Megtört a jég és a Bilbao nyert hazai pályán, ráadásul számunkra meglepő módon Etxeberria duplájával. Itt is büszke lehet magára az edzői gárda, mert ellesték a Mallorca egycsatáros játékát, és amolyan 4-2-3-1-es felállásba álltak ki a félelmetesnek abszolút nem nevezhető csapata ellen. Persze ez önmagában nem lett volna elegendő, mert a mérkőzést látva egész héten lövőerőt fejlesztő gyakorlatokat vezetnénk a hazai csapat játékosainak, mert ötösön kívülről lőtt labdáik nevetségesen gyengére sikerültek. Szerencséjükre azonban a Huelva védelme kétszer is odaengedte a labdát és Bilbao hősét az üres kapu elé, onnan meg nem kellett nagy bravúr a kivitelezéshez, a Recre pedig elfoglalta helyét a kieső zónában. (Athletic – Recreativo 2-0) Ehhez azonban a Valladolid teljesen megérdemelt zaragozai sikere is kellett. A forduló egyik legizgalmasabb mérkőzésén a vendégek egy kicsit felértékelték a Barcelona szerdai pontvesztését, mert ahelyett, hogy simán kikaptak volna, arcátlanul szemtelen támadójátékkal csíptek bele a helyi sztárcsapatba. Háromszor is hat perc alatt és a spanyol kiscsapatok legnemesebb hagyományait követve nem álltak be a kétgólos vezetés tudatában sem védekezni. Sőt néhányszor három-négy vendégjátékos is az ellenfél tizenhatosán belül szórakoztatta César kapust. S nem kártyázni akartak vele...(Zaragoza – Valladolid 2-3) Santanderben viszont a bíró mutatott fel egy piros kártyát az egyik vendégjátékosnak, ami jót tett a mérkőzésnek, mert emberhátrányban legalább megpróbált valami érdemlegeset tenni az Espanyol, mert addig egyedül Kameni kapusnak szurkolhattunk, hogy vajon sikerül-e szerelnie a jobboldali szögletzászlónál. Szerintünk magabiztosabbnak tűnt „jobbhátvédben”, mint Nyilasi Tibi a stúdióban, de ez csak feldobta az amúgy nem túl izgalmas mérkőzést, aminek az eredménye végül igazságos döntetlen lett, mert hiába volt több helyzete a hazaiaknak, nekik a tizenegyest is csak másodszorra sikerült gólra váltaniuk, míg Tamudo egyből bevágta. (Racing – Espanyol 1-1)