A vendégcsapatoknak gyakorlatilag fölösleges volt elutazniuk, az üdítő kivételt képező Portón kívül ugyanis mindenki úgy járt, mint az oroszlán, aki az ínycsiklandó gazella helyett a forró sparheltre ugrik. A Chelsea és a Real továbbjutásán kívül nem merünk elhamarkodott jóslatokba bocsátkozni, bár a milánói gálaest is meggyőzőnek tűnt. A kiscsapatok kezdhetik elölről a cívódást a húsos fazékért, meg a koncnak tűnő UEFA-ért. Lássuk, hogy állnak félidőben.
A liverpooli játékosok valószínűleg még mindig a 2005-ös isztanbuli emlékek hatása alatt, a dicső múltba révedt tekintettel kaptak kettőt az eleddig nyeretlen törököktől. A hétvégi városi derbin öngólt vétő Hyypiä, ha egyszer egy üzlet beindul alapon most is vállalt egyet, ezt Bobo toldotta meg a hajrában, és bár Gerard megint beüzemelte a defibrillátort, ezúttal a vörösök kilehelték a lelküket és befoglalták a csoport utolsó helyét. Blama a javából, különösen a három meccsen termelt két gól tűnik riasztónak, ugyebár Mr. Benitez? (Beşiktaş – Liverpool 2-1). A csoportot a hazája bajnokságában szégyenletesen szereplő Marseille vezeti, akik gyakorlatilag már tovább is juthattak volna, ha tíz perccel a vége előtt Lucho Gonzalez nem egyenlít bűntetőből, ő azonban - ha azt túlzásnak érezte is, hogy pont a Porto legyen a játéknap egyetlen idegenben nyerő csapata - egy ikszre méltónak érezte magukat, így csak a veretlenségük megőrzésének örülhetettek a csapatok. (Marseille – Porto 1-1)
A Laziónak már nem sikerült ugyan ez a bravúra, mert a Diegó fűtötte brémai szerelvény a vakvágányon tolatást végzett és az olaszok testén átgázolva átállt a nyerő sínpárra, azaz továbbra is nyitott a második továbbjutó kérdése (Werder Bremen – S.S. Lazio 2-1). Igen, csak a második, mert a Real fordulatos meccsen begyűrte az Olimpiakoszt és győzelemnyi előnnyel vezeti a csoportot. A görögök még a BL-induló utolsó taktusait fütyülték, mikor Raul megszerezte istentudja hányadik kupatalálatát, de Galletti szinte azonnal egyenlíteni tudott. Még mindig az első negyedórában vagyunk, mikor Toroszidisz lerántja Horkantót és egy jó embert máris vesztettek az Olümposz gyermekei. Isteneik áldását viszont olyannyira nem, hogy még a szünet előtt fordítanak is, ám vesztükre Robinho tök hülye a görög mitológiához és tudatlanságának két góllal ad nyomatékot (plusz egy tizivel, amit Nistelrooy fölédurrant), Balboa meg igazi torreádor-erényeket csillogtatva a 93. percben ledöfi a sebzett bikát. Alakul, alakul a királyi gárda, Cannavaro, Diarra, Heinze, Pepe és Robben hiánya sem látszott különösebben, érdeklődve várjuk a komolyabb erőpróbákat (Real Madrid – Olimpiakosz 4-2).
Az idegenben veretlen Schalke hiába nézte meg a norvégok stamfordi vendégjátékát tucatszor, már a negyedik percben belebakiztak a forgatókönyvbe. A Kurányit nélkülöző kékek ugyan próbálkoztak becsülettel, de igazából addig sem jutottak, hogy komolyan vegyék őket Londonban. Drogba viszont lenyilatkozhatja, hogy utálkozása ellenére profibb, mint Király Gábor, hiszen most is góllal erősítette Grant egyelőre hunderprocent mérlegét a BL-ben, a gelsenkircheniek meg hergelhetik magukat a Bayern elleni UEFA derbire. (Chelsea – Schalke 2-0) Ehhez azonban a OM példáját követő (értsd: kritikán aluli bajnoki szezon vs. pofás BL szereplés) Rosenborgnak is lesz egy-két szava, amit először a Valencia fülébe susogtak bele. A David Villa nélkül felálló spanyolok egy vídia keménységű 4-5-1 döntetlen-gépezettel találták szembe magukat, amely ráadásul sistergős ellencsapásokra is be volt rendezkedve, mint azt Canizares kétszer is megtapasztalhatta a második félidő elején (Rosenborg – Valencia 2-0). A csoportot összegezve megállapíthatjuk, hogy elől megy tovább a Chelsea (vicces lenne ha pont ez a vezérét vesztett, agyontemetett csapat hozná a BL-t), mögötte viszont az őskáosz jelei mutatkoznak.
Harmadjára nem sütjük el az OM-analógiát, mert a bajnokságban bukdácsoló Milan a BL-ben is bukdácsol. No jó, csak bukdácsolt, tekintve, hogy kétszer hét perc elegendő volt a vasércmilliókból megerősített Шахтар Донецьк (elő azzal a Fortocskával) leigázásához. A hétvégi (meg a skóciai) zakó után kolosszimisszimó-fontosságú volt a csoportrangadó a milánóiak számára, így gondolhatta ezt Gilardino is, aki kezdi magát túltenni a Crouch-szindrómán és meghálálva az ezer meccsnyi indokolatlannak tűnő bizalmat, már a hetedik percben jelezte, ezúttal tényleg pályán van. És ha már ott volt, da capo fejelt még egyet az első negyedóra végén. Kaká viszont inkább azt próbálgatta, vajon hány helyzetet képes kihagyni kilencven perc alatt, és bár nem számoltuk, a 23 nem tűnik szerény produkciónak. Szívünk csücske Seedorf meg nézte, nézegette egy darabig az elárvult karmesteri pálcát, de miután Lucarelli bezúdított egy kipattanót és továbbra is futószalagon érkeztek a donyecki helyzetek, gondolta, ennek fele sem tréfa. Elhatározását tett követte és alapos ember lévén mindjárt jobbal-ballal szemléltette is, mi az, hogy kétlábas labdarúgó. Maga az eredmény (AC Milan – Shakhtar Donyeck 4-1) nem igazán adja vissza az egyébként kiemelkedően jó meccs képét, a bányászok ugyanis igencsak megszorongatták a Rossonerik tökét. Mindkét szélen a védelem mögé tudtak kerülni (különösen a Favágó-Ambrosini baloldal tűnt lajhárnak), és Kalacnak is jócskán ki kellett vennie a részét a győzelemből. Amúgy valószínűleg ez a különbség kiscsapat és nagycsapat között – a donyecki lehetőségek feléből négyet rúgott volna a Milan, és ez az amit sosem tud majd kilóra megvenni Akhmetov, de ettől függetlenül ott lehetnek a folytatásban - az nst feltétlen támogatását mindenesetre élvezik.
A csoport másik mérkőzésén a portugálok 500. európai kupatalálata három pontot hozott a konyhára (ez eddig csak a Real Madrid, Barcelona, Juventus, Bayern München, Anderlecht és az AC Milan számára sikerült). Pedig sokáig úgy tűnt, hogy városi testvércsapatukhoz hasonlóan a Celtic is jó lehet egy bunker null-nullra, de a sors igazságtalansága lett volna, ha Cardozo végtelennek tetsző erőfeszítésit nem koronázza siker. Persze láttunk már olyat is, de most a boldogság három pontot hozó madara néhány perccel a vége előtt kegyeskedett befészkelni magát az Estádio da Luz falai közé, életet lehelve a portugálok kipukkadni látszó továbbjutási léggömbjébe (vagy valami ilyesmi). Értelemszerűen, a legendásan hagyománytisztelő skótok ezúttal is hűek maradtak az eddigi BL produkciójukhoz, és 15. vendégszereplésükön 14-szer is kikaptak. Azért ne temessük őket, trükkös lesz a csoport vége, hiszen most két hazai meccsük következik, az uccsó körben meg az addigra továbbjutó Milanhoz látogatnak. (Benfica – Celtic 1-0)
Utolsó kommentek