Úgy hallottuk, a budapesti alázás után az olasz szövetség csak hosszas rábeszélés hatására volt hajlandó kiírni a Serie A  2007-08-as szezonját. Így, hogy végül mégis megtették, kezdetét veszi az a bajnokság, melyben Európa legjobb csapata mellett többek  között a papíron legjobb Milan, a "majd jövőre" mentalitás zászlóshajója, az Inter, a jobb napjain bárkit kopaszra alázó Roma, a  fiatalokkal feltankolt Fiorentina, valamint a konzekvensen szélsőjobb, de makacsul szar Lazio is. Örömmel várjuk az idei évre  rendeltetett megbokrosodott kiscsapatok jelentkezését is, halkan mondjuk, tippünk is van, hogy ki lesz az, de egyelőre nem  szeretnénk túl nagy terhet rájuk rakni. Egy szó, mint száz, újra itt a a Serie A!

Illene azzal kezdeni, hogy a múlt szezon végén nagyon hiányzó Vieira felépült, érkezett Suazo előre és  Chivu hátra, mégsem ez a legfontosabb hír az Inter háza táján, hanem Materazzi súlyosnak tűnő sérülése, mely miatt akár a szezon  felét is kihagyni kényszerülhet. Ráadásul Mancini kitette a keretből Adrianót és bejelentette, hogy mehet, ahova akar, úgyhogy nem  mondhatjuk, hogy az előjelek ideálisak lennének, főleg, ha Cambiasso fog kezdeni Dacourt helyén, ami erősen valószínű. Mindettől  persze még akkor is szinte kötelező verni az Udinesét, ha valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag sikerült Udinébe  csábítani a válogatottban is bemutatkozó Quagliarellát, aki elég korrekt háromszöget alkot Floressel és Asamoahal. Az Internél  egyébként azt suttogják, háború lesz, ha Crespo padozni fog, mi gerjedünk az ilyesmire, úgyhogy nagyon várjuk.

Érdekes kis csapat lesz a Milan idén, hiszen egymás mellett fog játszani a brazil válogatott legjobb és legrosszabb játékosa, az  olasz bajnokság legjobb és legrosszabb csatára, ráadásul szinte az utolsó fordulóban látott csapat fog kifutni a pályára. A rossz  emlékű genovai meccs (95-ben a két csapat összecsapása előtt leszúrtak egy szurkolót) finoman szólva nem a 12 év után visszajutó  hazaiaknak áll, hiába igazolták le a kevés olasz világvándor legaktívabbját, Di Vaiót. Minden valószínűség szerint a két csapat  szinte ugyanabban a formációban lép pályára, a center a Milannál Ronaldo hiányában Gilardino lesz, a másik oldalon pedig az olasz  szakírók által a szezon nagy durranásának várt szenegáli Papa Waigo tesztelheti magát Nesta ellen a több, mint 20 ezer bérletes  nagy örömére.

Toszkán rangadó az első fordulóban. A piros sarokban a tavaly története legjobb szezonját teljesítő Empoli, ahol elsősorban Saudati  gólerősségében bíznak és nagyon készülnek az első UEFA kupa meccsükre. A kék sarokban a hazaiak, akik remekül fiatalítanak és  erősen reménykednek, hogy a kulcsszerepbe került ifjoncok hozzák, amit várnak tőlük. Pazzini feladata lesz Toni pótlása, amit  egészen jól látott el a múlt szezon végén, de még nála is fontosabb az irányító Riccardo Montolivo, akit a szakemberek Pirlo  utódjának tartanak. A célok mindkét csapatnál világosak, a tavalyi teljesítmény megismétléséhez viszont illik nem beragadni a  startnál, ami az Empolinak azért kimondottan rossz hír, mert a második körben az Intert fogadják majd.

A hatalmas zebrák visszatérése mindenkinek öröm, aki szívesen néz derby d'Italiát, eredményes célfocit és egygólos győzelmeket. Itt  is van az első a sorban, a felajzott Öreg Hölgy a véglegesen Lucarellitlenített Livorno ellen kizárólag győzelemre játszhat, még  akkor is, ha ellenfele nem rossz játékossal pótolta a távozó gólzsákot: Tavano az Empolinál is serényen ügyködött, itt sem okoz  majd csalódást. Örömmel látjuk, hogy a másik oldalon Ranieri feltétlen bizalmat szavaz Del Pierónak, aki mellett Trezeguet, mögötte  pedig a jól bevált Nedved - Camoranesi szárny igyekszik majd begyötörni azt a bizonyos egy gólt. Vett a Juve egy játékost, aki  arról híres, hogy minden debütálásán gólt lő, most is azt várjuk, hogy a 80. perc környékén egy Nedved beívelésre Iaquinta érkezik esetleg pompás ütemben.

A rómaiak egy hete még nem álltak valami marha jól a felkészüléssel, mert a legyintéssel elintézett románok elcsíptek egy pontot  náluk, így komoly veszélyben a BL-szereplés. A Torino ezzel szemben a tavalyi szezon legszarabb focit játszó csapatából próbált egy  olyat összehozni, amelyiket nem fáj nézni, így nem meglepetés, hogy az idei csapat legalább hét posztra más játékost nevez majd.  Ventola és Bjelanovics együttes bevetése garancia lehet arra is, hogy idén talán még gólokat is fognak tudni szerezni. Többek közt Rocchi sérült a Laziónál, így szinte  garantálható a döcögős szezonkezdet, de a hiányzók miatt legalább újra megnézhetjük minden idők egyik legsuttyóbb hátvédjét, Scalonit.

6 év után újra Serie A meccset játszanak Nápolyban, méghozzá kedvező sorsolással fűszerezve. A Cagliari ugyanis elvesztette az  elmúlt két szezonban 36 gólt szerző Suazót, akit az u21-es válogatott üdvöskéje, Acquafresca próbál majd helyettesíteni a maga  szerény eszközeivel. A Napolinak tehát mindenképpen győznie kell, hiszen egyrészt óriásiak az elvárások a csapattal szemben,  másrészt Blasi és Zalayeta leigazolásával, valamint Hamsyk előszezonban mutatott formájával egy igen karakteres kis gárda alakul  náluk.

Tessék szépen komolyan venni a Palermót, mert az Amauri - Miccoli csatárkettős komoly károkat fog okozni minden ellenfelének, ráadásul a szezonkezdet az ő vadászterületük. A Romának meg muszáj lenne jól startolnia, mert a 10. hétig letudja az összes  rangadóját. Elengedtek egy klasszis védőt, de hoztak is egyet, Totti várhatóan nem felejtett el gólt lőni a nyáron, Giuly pedig  érzésünk szerint tökéletesen illik a csapat szerkezetébe, úgyhogy szerkesztőségünk idén is szép és eredményes játékot vár Spalletti  fiaitól. Ez meg helyből egy rohadt jó kis meccs lesz, Colantuano ugyanis nem az a tökölős fajta edző és a jó hazai bemutatkozás is  elég korrekt motíváció számára.

Ha a szezon végi formájukat vesszük alapul, ez sima hazai. A Parmában marad a karácsonyfa-felállás szinte ugyanazokkal a  játékosokkal, Reginaldo és Budan szerintünk akár a középmezőnyig is repítheti a hazaiakat, míg ellenfelük sikeresen tartotta meg  Spinesit és Mascarát, így valószínűleg tavaly a szezon elején hatalmas sikerrel alkalmazott 4-2-3-1 felállásban láthatjuk majd  őket idén is. Csak azért nem lesz a tavalyi 1-1, mert Gasbaroni akkora gólt lő majd a második félidő elején, hogy felborul a kapu.

A kiesés ellen folytatott hősies küzdelmével szerkesztőségünket maga mellé állító Reggina idén ugyan nem indul 11 pontos  hátrányból, mégis bajban lehet, hiszen sokan mentek, kevesen költöztek délre helyettük. Bianchi nélkül Amoruso is félkarú óriás  lesz csak és tartunk tőle, hogy az ígéretes fiatal keret nem lesz képes hozni, amit várnak tőlük. Ezzel szemben az Atalanta a  felépült Donival felvértezve már tavaly bebizonyította, hogy komolyan kell venni őket. Vieri elment, Zampagna és Muslimovics  játszik a helyén, de egyszerre csak egyikük, mert a hírek szerint Doni amolyan visszavont csatárt játszik majd. Nagy tervek vannak  Bergamóban, lássuk, mit hoznak ki magukból.

Tavaly is győzött idegenben a Samp, ráadásul akkor még nem is volt ott Cassano. Most viszont ott van és abban bízunk, hogy a  frusztrált düh nem öncélú ocsmánykodást generál majd a meglehetősen egyszerű játékosban, hanem kihozza belőle azt a remek játékost,  akinek tudunk a létezéséről, de igen keveset láttunk mostanában. Mivel szerkesztőségünk egy oszlopos tagja a genovai csapat  elkötelezett híve, sajnos nem tehetünk mást, mint egyből a megérdemelt hátsó traktust irányozzuk elő szegény jó Sienának. Az már  most biztosnak látszik, hogy a veterán támadók találkozása elkerülhetetlen, hiszen az egyik oldalon Maccarone és Chiesa, a másikon  pedig Montella rohamozza majd a kapukat.