Jelen sorok írója viszonylag ritkán kápráztatja el környezetét parádés matematikai tudásával, minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy behűtött söcivel és rágcsával felszerelkezve leült megnézni a Copa América első meccsét – hétfő éjfélkor. Aztán kedd éjfélkor már nem zavart össze a +/- 6 óra és bár menet közben a söci és a rágcsa elfogyott, végül nem bántam meg, hogy megnéztem, ahogy Peru legázolja Uruguayt.

Az urukat előzetesen mi is lényegesen többre taksáltuk, mint amit mutattak, hiszen jó nevű játékosaik jó nevű európai csapatokban játszanak (Forlán, Diogo, Carini, Canobbio – és persze Recoba, ám ő izomsérülés miatt nem játszott), ennek ellenére Peru megette őket reggelire (vacsorára).

A világ talán legszebb mezében játszó válogatottja Guerrerót és Farfánt mutogathatja büszkén, mint az ország hírét messzire vivő fiaikat, nem elfelejtkezve a Bayernt hat év szolgálat után elhagyó Pizzaróról, akit most ugye a Chelsea igazolt le. A nevek mellett az előjelek sem Peru győzelmét vetítették előre, hiszen legutóbbi tíz találkozásukból csak háromszor jöttek ki győztesen, de hogy őket is doppingolta a gyenge csoportból könnyedén kiharcolható továbbjutás lehetősége, azt fényesen bebizonyították.

A 27. percben Villalta bólintott a kapuba a bámészkodó uruguayi védelem asszisztálása mellett, majd hat perccel később Guerrero is gólt szerzett, ám ezt les miatt (tévesen) érvénytelenítette a bíró. Kicsit észbe kaptak Forlánék is, vezettek néhány veszélyes támadást (Estoyanoff és Rodriguez révén, főleg utóbbi lövése volt szép), de egy óra elteltével Marino Peru előnyét növelte tovább egy óriási lövéssel. A hajrában esett harmadik gólnál sokkal érdekesebb volt Pizzaro alakítása, aki abszolút ziccerben suhintott méretes vérhólyagot a labdára, ám ez azon mit sem változtat, hogy Peru ezzel a győzelemmel a továbbjutás elsőszámú esélyesévé lépett elő. Uruguay pedig szombaton az életéért játszik Bolívia ellen, egészen pontosan Oscar Tabarez életéért, hiszen a Copa előtt megfogalmazott cél a rekordbajnoki cím volt, ebbe pedig viszonylag kevés 3-0-ra elveszített mérkőzés fér bele. Leginkább egy sem.

Venezuela a felújított Pueblo Nuevo stadionban 42 ezer néző előtt fogadta Bolíviát, azt a csapatot, melyet potenciálisan a leginkább verhetőnek tartottak a hazaiak. Egészen a 83. percig úgy is nézett ki, hogy a rendezők megszerzik a Copák történetében második győzelmüket (pont mostani ellenfelüket győzték le egyszer 3-0-ra), de Bolívia egyenlíteni tudott és maradt a senkinek sem jó döntetlen. A Maradona oldalán integető Hugo Chavez elnök némileg elmerenghet azon, hogy megérte-e egymilliárd dollárt áldozni az eseményre, amely várhatóan elég kevés örömet okoz majd országa lakosságának.

Ma Ecuador- Chile és főleg Brazília-Mexikó.