39 gól született a 38. fordulóban, ám ezek legtöbbje a kutyát nem érdekelte. Ott volt mindjárt hat ezek közül a Fiorentina–Sampdoria meccsen, ahol ugyan születhetett volna egy olyan, ami nagyon is érdekelne minket, de sajnos a több, mint fél órát játszó Koman Vladimir melléfejelte Quagliarella beadását. Livornóban szintén 6 gól született, Lucarelli két góllal búcsúzott (egy gólját nem adták meg, szemetek!), de az udinei és ascoli három gól sem számított sem ide, sem oda az ég világon semmit. Szintén a feleslges gálaelőadások kozé sorolhatjuk az Inter tripláját is, itt csak a búcsúzó Figo büntetője érdemel említést, de azért sem adnánk két tevénél többet

Nézzünk most néhány olyan gólt, amelyek számítottak. Itt van mindjárt Totti két találata, melyek nem csak győzelmet értek a Messina ellen, hanem duplájával az utolsó fordulóra megelőzte az aranycipőért folyó versenyben Alvest, jelen pillanatban virtuálisan ő Európa legjobb csatára. Van Nistelrooynak két forduló alatt három gólt kellene lőnie, ha meg akarja előzni (micsoda baromság, már miért ne akarná?!), ami egyáltalán nem lehetetlen feladat, mi mégis úgy gondoljuk, jobb helyen lenne Francesco vitrinjében a díj. Megrögzött olaszfoci-fikázók kedvéért: két egymást követő évben kerülne digó csatár birtokába az aranycipő, csókoltatnak mindenkit!

És akkor az igazán fontos gólokról. A mérsékelten veszélyeztetett Parma fél óra alatt hármat lőve kiütötte a mosolyogva büfiző csecsemőre emlékeztetően elégedett Empolit, így mindkét fél elégedetten indulhat nyaralni. Hasonlóan alakult a Reggina mérkőzése is, hiszen a 17 gólig jutó Amoruso már a 8. percben vezetést szerzett a kelletlenül pályára lépő friss BL-győztes ellen, melyben a heveny másnaposság és futballundor akut tüneteit mutató kezdő helyett mindenféle ifjoncok szerepeltek. Erről a meccsről szót se többet, biztos volt, hogy valami hasonló fog történni, viszont az előző fordulóban látott varázslatos Reggina-feltámadás (a szünet után 0-3-ról fordítottak!) miatt nyomozást indított az olasz szövetség. Egyelőre azonban maradjunk annyiban, hogy ha nem is a futballt legocsmányabbul csaló bagázs zuhant ki, a stabil középcsapatként teljesítő bordók is bennmaradtak, aztán majd hamarosan kiderül, hogy szokás lesz–e a Serie A-ban júliusban végeredményt hirdetni.

Verona szegény kis csacsijai húzták végül a legrövidebbet, mert hiába kezdtek sokkal jobban a Bolognában hazait alakító Catania ellen, nem sikerült gólt szerezniük, miközben a Siena már a 23. percben megszerezte a vezetést a Lazio ellen. A szicíliaiak a második félidőre nagyon feljavultak, de így is döntetlen közeli meccset láthattunk, aminek némileg ellentmond a Catania vezetőgólja, melyet ha nem is érdemtelenül, de egy kósza beadásból szereztek. Igen ám, de közben a Lazio egyenlített Sienában, így a Chievo annak ellenére bennmaradó helyen volt, hogy már ők is kevesebb veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára, mint az első félidőben. Végül nem bizonyult jó taktikának, a Lazióba helyezett bizalom, hiszen a mérkőzést konkrétan leszaró bugyikék védelem úgy megörült az egykori játszótárs feltűnésének, hogy hagyták Negrót gólt szerezni a 85. percben, amivel végül a Siena menekült meg. A Chievo második kapott gólja már nem számított semmit, véget ért a csodálatos utazás, mely során egy kontinens tanulta meg a veronai pékcsapat nevét.

Ahogy sejthető volt, a Juventus, a Genoa és a Napoli jut majd fel, így jövőre 8 derbit látunk az első osztályban. Nem látjuk viszont Deschampsot, aki a napokban jelentette be távozását a Juvétól, ami egyrészt örömteli, mert lehet, hogy így jó lesz a Juve, másrészt roppant szomorú, mert állítólag a Lyonhoz tart.