Ugye mindenki átérzi az idény eleji forma kifejezés romantikáját?  Az első körből nem is vonnánk le több következtetést, mint amennyit feltétlenül szükséges. A címvédéshez vezető út nem kezdődött valami jó hangulatban a Marseille-nél, egyszerűen lefocizták a bajnokot. Az ETO hétközi ellenfele is felkászálódott a pofon után és lenyomta a Bordeaux-t Tigana első meccsén. Pontokat bukott a Lyon, Auxerre-ben pedig kétszer is bedőlt a hazaiak atombiztos védelme, mégsem szenvedtek vereséget. Jubilálni csak szépen szabad, a tavaly unásig egrecírozott párizsiak ezt megfogadva repülőrajttal koppintottak a mezőny orrára, az első tabellát így ők vezetik.

Repülőrajt

Ideális ütemben kezdődött a bajnokság a PSG számára: alig állt föl a stream, Hoarau már rúgatott is egy évnyitó gólt Erding kollégával, később azért saját maga is többször próbára tette a vendégek egy az egyben kicserélt védelmét. Nem brillírozott, de végig határozottabban játszott a PSG - erre tavaly ritkán akadt példa -, biztosan fogta a pontokat. Sessegnon akrobatikus lövése után Nené is bevarázsolt egyet, bár nem játszott valami meggyőzően - mégis biztatónak tűnik, hogy hosszú idő után először nem keltette felkészületlen csapat benyomását a PSG, ami az ellenérzésűek számára legalább annyira üdvös, mint az egész bajnokságra nézve. A látogatók csak az instant erősségként jelentkező Ebondo-Sako jobbszárnnyal voltak képesek felzaklatni a piros-kékek védelmét - a Payet góljához vezető támadás is innen indult. Sako gólját meg se adták, bár a lövés korrektségét több kameraállás tisztázta. A hajrában már négy támadója volt fenn a St-Étienne-nek, de egy labdaszerző legalább úgy elfért volna, mert a két motolla, Matuidi és Gelson hiányát rendesen megérezték. Összeérnek pár hét alatt és már nem a kiesőjelöltek közt kell velük foglalkoznunk, ahogy az előző két szezonban. [PSG-St-Étienne 3-1]

A hatóságok a meccs előtt több mint 200 hazai drukkert kapcsoltak le, akik mind a klub nemrégiben tesztelt új biztonsági előírásai ellen tiltakoztak, többek közt azzal, hogy a bejáratok közelében elállták az utat és a jeggyel rendelkező szurkolókat nem engedték a stadionba. A tavalyi, halálesetet is hozó botránysorozat után ugyanis a PSG - a kormány támogatásával - elhatározta, hogy kitakarítja a két legszervezettebb csoport, az Auteuil és a Boulogne ultráit a Parc des Princes lelátóiról, ami azt jelenti, hogy a hőbörgők szektorait lezárná, átalakítaná, a helyek egy részét pedig a családi meccsélmény idilljének tartaná fenn. Ha odabenn nem is lesz erőszak, majd lesz odakint.

"Így üzen a jó Lyon, ő lehet a sampion!"

Ezt az arcpirítóan gyenge rímpárt a megjövendölt Lyon-sikerre tartogattam, kár, hogy a meccsből épp a lényeg maradt ki. Ez nagyban köszönhető annak, hogy a kapuk előtt a liga legjobbjai, Lloris és Ruffier munkálkodtak, utóbbinak például nem kellett sok, hogy igazolja a válogatott meghívó jogosságát. A robot csak kósza kísérleteket és egy-egy rútul elbarmolt ajtó-ablak helyzetet szült, ergo az értékelés nem is lehet más, mint közepesen élvezhető futkorászás gólörömök nélkül. Ezzel nyilván a Monaco boldogabb, pláne, hogy Lacombe két fiatalt (Bulot 19, a Diego Pérezt helyettesítő Mendy 18 éves) is belökött a négyméteresbe, hadd szokják a hullámokat - ugyanezt a Lisandro felépülésére váró Puel csak a hajrában (Pied, Novillo) lépte meg, igaz, akkor majdnem meg is lett az eredménye. [OL-Monaco 0-0]

A Caen már az első körben igazolni próbálta a sokak által osztott elképzelést, miszerint a feljutók közül egyedüliként ragad meg az első osztályban, ennek megfelelően a megszeppentségnek jelét sem adva bravúrgyőzelemmel ugrott neki az évadnak. Kevés olyan összefoglalót lehetne előbányászni a tavalyi OM-meccsek archívumából, ahol ne a későbbi bajnok lenne legalább helyzeti fölényben, ezt a meccset viszont Oscar-díjasok sem tudnák úgy megvágni, hogy ne a harapós, végig lendületes Caen dominálja a képsorokat. A győztes fejesnél is jobban példázza mindezt a csapatkapitány Seube lövése, amit a lassú, strandpapucsos védelem - Mandandával az élen - úgy nézett végig, mint nagyanyám a tévéhíradót. Ezt a hervatag nyitányt látva felmerül, mekkora része is lehet ebben a Niang körül zajló megy-vagy-marad játéknak, mint ahogy felmerülhet mentségként Brandao hiánya is... A csúnya rajton az egyetlen hazai gólt Niang Brandao Valbuena Samassa kaparta össze, akire ettől függetlenül megint kölcsönsors vár egy tiptop kiscsapatnál, a többiek meg a megspórolt energiákat beleforgathatják valami jóféle búcsúcsínybe, mert Ben Arfa hamarosan lelép a Szarkákhoz. [OM-Caen 1-2]

Dzsudzsákot az Arles-ba!

Negyedórán belül kétszer keltett meghökkenést az abszolútújonc Arles: először a rózsaszín-szürke dresszkombinációval - ami nem túl szép, ellenben iszonyatosan igénytelen -, majd a vezető gól megszerzésével. Olyan magas ívben jött a beadás, hogy  a mókás nevű Franck Dja Djedje kényelmesen leterítette a kockás terítőt a tizenegyespontra, megvacsorázott, legurított némi borocskát, váltott pár puszit a kedvesével, majd felugrott és befejelte. Innen fordította meg a meccset a Sochaux, a győztes gólt nem az U19-esek debütáló csatára, Cédric Bakambu szerezte, hanem a középhátvéd Faty - övé a heti portré. [Sochaux-Arles 2-1]

Idén is idegenbeli győzelemmel lökte be magát Pablo Correa csapata. Az északra kiránduló Nancy egy bányagödör méretű védekezési hibából jutott előnyhöz, a hajrára felerősödő hazai nyomás miatt viszont maga is összehozott pár hasonlót, így talált be Maoulida. Míg mindenkihez eljutott a heti bandelette üzenete, tizenegyesből újfent egyenlíthetett volna a Lens, mivel azonban nem sikerült elintézni Adamo "Kettőbőlberúgom" Coulibaly szerződését, Jemaa lőtte - és csak egy rossz utánzatig jutott. [Lens-Nancy 1-2]

Fordulatok jellemezték a stabilitás és hatékonyság témakörében mintaként kezelendő auxerre-iek idénynyitóját. Sorinék tavaly szinte csak atomtámadás és bubópestis ellen nem nyújtottak védelmet, Jelen pedig mindig hozta magát annyira, amennyire kellett, így erre a precíz minimálfocira kiváló tippeket lehetett építeni hónapokon át. Pont ezért szinte törvényszerűnek tetszik - persze csak utólag -, hogy a rajton ők szedik be az egyik első gólt. Diarrának hamar sikerült az, amire a továbbiakban valószínűleg csak kevés kollégájának lesz lehetősége: gólt lőni a Fernández-csapatnak. Bár egy jó óra múlva ismételt a történelem egy megpattanó lövéssel, de a két Lorient-gól között azért fordított az Auxerre és egyébként nem is játszott rosszul, köszönhetően elsősorban annak, hogy a nyáron szerződtetett Le Tallec látszólag zavartalanul illeszkedett be a Pedretti által diktált munkamenetbe. [Auxerre-Lorient 2-2]

A válasz: igen!

Mármint a következő kérdésre: "Vajon felállnak-e a franciák a magyar csapat okozta sokkból?" Igen, komplett generációknak akartunk újdonságot szerezni, hiszen ilyen és ehhez hasonló kérdéseket minimum húsz éve nem olvashattak ebben az országban, focival kapcsolatban biztosan nem. Gyorsan javítom is magam, mert nem mi hoztunk újat, hanem a győri csapat, Pinyőéknek ezúton is újra gratulálunk. Az ETO-val szemben tanúsított önhitt és olykor arrogáns viselkedés - élen Girard-éval - a ligában sem illendő. Tigana kapásból bedobta az új fiút, Szavicsot a védelem közepébe, mögé meg Olimpát, de inkább kényszerből, mint tapasztalatszerzés ürügyén, de nagyon jó benyomást keltett a játékuk. A fiatalítás lesz a központi gondolat Bordeaux-ban, lehet az előrejáték kulcsát is a fiatalok hozzák majd meg, mert alig ment végig értelmes támadás a részükről. Gourcuff könyököse utáni első hivatalos meccsét például egy karaterúgással színezte, Jourdren ekkor élte át a legnehezebb pillanatokat. A Momp támadásai se voltak gördülékenyek, a győztes gól a chilei légkalapács Estrada érdeme, csapattársának csak ügyesen kellett pozicionálnia a homlokát. [Montpellier-Bordeaux 1-0]

Jó megérzések

Néha egy-egy sikeres tipp szerkezeti kérdésekben is segít. Két erős, de hasonló játékerejű csapatból a házigazdák álltak közelebb a győztesek öröméhez: a hatalmas tempóban akadt itt kapufa, annullált lesgól, végül a padról beügetű Asamoah Gyan fejében ragadt a három pont -, a Lille egy, a "bizarr" és a "mákos" jelentéstartományának határán billegő góllal tudott egyenlíteni  a tavaly még rennes-i Moussa Sow révén. [Rennes-Lille 1-1] A Toulouse újoncverése is jött, a komikus Braaten gólja után Machado is beváltott egy büntetőt - a csapat egyetlen valamirevaló csatára, Gignac bokája viszont súlyosan megsérült. [Toulouse-Brest 2-0] Nizzában még ennyi se történt. [Nice-Valenciennes 0-0]

A hétvége dermesztő pillanata:  Foé óta velünk élő horror a felakadó szemekkel a földön fekvő játékos látványa. Gomisnak nem esett baja, ahogy visszatért az ijedtség után, mellé is durrantott egy ziccert. Az a baj, hogy ez sem először fordult vele elő.

A hétvége "magyarja": Úgy látszik, egy-egy, hazánkba vetődő légiósnak (lásd Kouemaha, Sidibe) furcsamód bejön ez a ugródeszka-elmélet a kicsi sárga magyar bajnoksággal kapcsolatban. Két-három éven keresztül erre a bajnokságra hozta a frászt - sebességével és ügyetlenségével felváltva - az exkispesti Abraham (74 meccs/20 gól), hogy aztán a másodosztályú Tours színeiben (Guié Guié néven) mesterhármast gurítson az évnyitón...

Portré   Anno az U17-es francia világbajnok csapat* kapitánya volt, már Szenegálból postáznak meghívót Jacques Fatynak, a Sochaux védőjének. Faty a clairefontaine-i akadémián nevelkedett, profi karrierjét pedig Bölöni Rennes-jében kezdte. A piros-feketéknél 100 bajnoki fölé jutott, mikor kiesett a pixisből. Így került egy rövid marseille-i kanyar után a Sochaux védősorába, ahol már harmadik évét kezdi. Jó felépítésű, határozott játékos, nemzetközileg mégis világjáró öccse, Ricardo az ismertebb, aki Rómában csak peremember lehetett, ezt az évet meg állítólag Görögországban kezdi.

*Ahogy abból a csapatból sokaknak, neki sem lehetett sok esélye a nagyok közé kerülésre. Hozzá hasonlóan mások is éltek a nemzetváltás lehetőségével: Faé az elefántcsontparti, Yebda és Meghni az algériai, Ben Saada a tunéziai válogatotthoz "igazolt". Rajtuk kívül hárman (Berthod, Le Tallec, Sinama Pongolle) maradtak meg a legmagasabb szinten, a többiek eltűntek a színről.

Heticsapat-önmarcang   Egy igazi, enbéegyes nyilatkozatokon felcseperedő néző számára szinte kötelező ezt a gyalázatos teljesítményt idény eleji formának minősíteni. A tavalyi dobogósokra épített csapatom pontjait főként egy toulouse-i gólszerzőnek köszönhetem. (Egyik kedves tanítványom bezzeg úgy végzett az élbolyban, hogy a csapata felét nem ismeri, amiből az derül ki, hogy 1. mákos a guba 2. nem olvassa a francia posztokat.)

Eredmény: 25 pont (1309. helyezés).