Az NST történetének egyik leghosszabb és legintenzívebb, gyalázkodásoktól sem mentes  thread-je zárult le ma, Fabregas marad az Arsenalban, és a körülményeket patikamérlegen porciózva, emberi és sportszakmai szempontok szerint is így van ez jól. 2010 nyarán ez egy olyan transzfer lett volna, amely egy érintett fél érdekét sem szolgálja. Ez pedig - természeténél fogva - teljességgel idegen a profizmustól, más viszont nem játszik. Tovább után kifejtjük, miért gondoljuk így.

Most már egy jó ideje az megy, hogy Wenger knows, meg majd jövőre, stílus meg játék van rogyásig, csak épp az Arsenal egy vándorserleget nem tud felmutatni 2005 óta.

Ez idő alatt – még ha nem is meghatározó, de fontos kiegészítő emberként – Fabregas hazavitt egy Eb-vb-kombót, évszázados spanyol gyalázatot mosott le nagy erőkkel, mindezt ráadásul a barcás cimbik oldalán, és idén azt is végignézte elég közelről, hogy mit jelent a másik oldalon állni.

Szóval a serpenyő egyik felében egy kicsit rágós keszeg lapul sültkrumplival, nem az igazi, de hát mostohaapánk főztje, ő pedig mindig is féltó gonddal nevelgetett, dolgozott böcsülettel, csak hát szűkös a kosztpénz, drága volt az új konyha, még ki sincs füzetve.

A másikban a tenger gyümölcsei tobzódnak, hazai ízek, ahogy anyuka is készítette. Nyilván, hogy ott sündörög az ember, szinte már a pecsenye illatával is jóllakik, csorog a nyála.

Fabregas nem szokott feleslegesen rinyálni, mint ahogy az mostanság menő a sztárok körében, a válogatottban is leült, beállt, játszott, örült, egyszóval kellő alázattal viselte a helyzetet és a mostani döntésével is ezt a gerinchúrt pendítette meg. Végignézte az étlapot, de vacsorázni otthon fog.

Ha az emberi tényezőktől eltekintünk, akkor is korrekt a döntés. Eléggé fel kellene forgatni a Barcát, hogy beférjen a kezdőbe, ráadásul úgy kellene nagyot villantani (Messi, Iniesta, Xavi mellett, good luck), hogy fél Európa köpköd, hirtelen áruló lettél, etikátlan hisztis pöcs, aki végül csak kisírta magának a Barca-szerkót, az anyja szentségit. Simán belebukna.

Az elmúlt öt év frusztráló sikertelensége után most még egyszer, utoljára felfújhatja az arcát Londonban, hátha ki tud sajtolni egy kupát az elkerülhetetlen távozás előtt, és ezzel mindenki jól jár.

Az Arsenal kap egy motivált Fabregast, aki egyúttal egy komolyabb pénzeszsákot is megtestesít; a játékos megmarad embernek, és nem égeti meg magát sem a döntésével, sem a várható barcelonai buktájával, és mindenkinek van egy éve, hogy felkészüljön a pótlására, illetve előkészítse a helyét az asztalnál.

Először is, szeretnék elnézést kérni az Arsenal szurkolóitól, hogy nem döntöttem előbb a jövőmről, de magam sem tudtam, mitévő legyek.

Nem tagadhatom, hogy a Barcelona nagyon vonzó klub számomra, ott születtem, ott tanultam futballozni, ott élnek a barátaim, mindig arról álmodtam, hogy egyszer bekerülök a csapatba. Őszintén szólva, nem sok játékost ismerek, aki ne szeretne ott futballozni.

Az utóbbi hónapban nagyon sokat beszéltem Arsene Wengerrel. A részletekről nem szeretnék többet elárulni, de azt elmondhatom, hogy az Arsenal két hivatalos árajánlatot is elutasított. Mivel profi játékos vagyok, pontosan tudom, hogy a klubom miért döntött így.

Nagyon sokat köszönhetek az Arsenalnak, az edzőmnek és a szurkolóknak, úgy gondolom, tiszteletben kell tartanom a döntésüket, és az előttünk álló szezonban kizárólag az Arsenalra fogok koncentrálni.

Már nagyon várom a szezon kezdetét, szeretném magam mögött hagyni az elmúlt hónapok spekulációit. Az Arsenal játékosa vagyok, és ahogy felmegyek a pályára, minden erőmmel a csapat sikeréért fogok küzdeni.
(Cesc Fabregas)

Az Arsenal drukkereknek pedig el kell fogadni, hogy jelenleg vannak náluk nagyobb halak a piacon, egy világsztárt nem tudnak megtartani, csak felfedezni.

Az egy dolog, hogy igazán nagy sikereket nem értek el az utóbbi években, és valószínűleg idén sem fognak, de ettől még van új stadion, van stílus és koncepció, rendszeres BL-szereplés, presztízs, és persze Wenger knows.

Ez a működési modell maga a klub – Fabregasszal vagy nélküle. Hogy ez mennyit ér, arról kérdezzenek meg mondjuk egy juvés cimborát, hogy telt a tavalyi szezonja.