Rendhagyó hétközi beharangozónkat természetesen a tegnapi derbivel kapcsolatos meglátásaink zanzájával nyitjuk, aztán pedig rászabadítjuk magunkat a forduló, a szezon, az év legnagyobb jelentőséggel bíró rangadójára. Az Inter-Roma meccsek ráadásul az utóbbi időben szinte kivétel nélkül sokgólos, jó meccseket és nem ritkán vendéggyőzelmet hoztak (tavaly a Roma bajnokin és Szuperkupa meccsen is győzni tudott a San Siróban, míg idén szeptemberben az Inter gyalázta bele az Olimpico pázsitjába a mérkőzés nagy részében emberhátrányba játszó farkasokat), ezért a tévedés jogát fenntartva most sem az olaszos rangadókra jellemző pöcsölést, taktikázást és rugdosódást várjuk, hanem nyílt, sok helyzetet hozó, igazi rangadót. Lesznek még UEFA-kupás helyekért zajló rangadók, szokás szerint kiesőjelöltek is összecsapnak, ugyanakkor a remek osztalékoktól megrészegülve felkérünk mindenkit, hogy nagyon drukkoljon a Cataniának. Serie A, 25 játéknap hajtás után.

A Derby della Molle sok érdekességgel szolgált. A 0-0 ellenére nem volt rossz meccs, talán csak akkor lehetett volna elégedettebb a semleges néző, ha Del Piero csodálatos szabadrúgása a fizika, a földi lét és az egyetemes futballtörténelem diktálta szabályoknak megfelelően bevágódok a rövid filóba, a másik oldalon pedig Rosina hasonlón szívet melengetően míves lövése nem a lécet döngeti meg a labdát szemmel remekül verő Buffon fölött. Ám a kapufa és Sereni cserben hagyott minket, így nem láthattunk gólt, legalábbis érvényeset nem, hiszen Palladino végre eltalálta a kaput, sőt, be is vette, viszont sajnos valóban lesen volt a helyzetbe kerülését megelőző lövésnél. (Nem úgy a Toro támadói egy 2-1 kontra során a meccs elején, de beintették ezt is.)
Rengeteg hiányzója ellenére a Toro remekül állta a sarat, pedig Trezeguet hiányában ennél támadóbb Juvét nehéz lett volna pályára küldenie Ranierinek: Camo eggyel beljebb, a szélen Palladino, ilyen támadó csapatok mostanában ritkán futnak ki Serie A derbit játszani, valahogy mégsem sikerült a fölényt gólra váltani. A remekül védekező vendégek kontráiban szintén benne volt a gólveszély, kivált a kényszerből beálló Rosina érkeztével, így a lüktető, jó iramú meccsen már tényleg csak a gól hiányzott. Ehhez többször is közel járt a Bianconeri, de hiába kísérletezhetett többször is kecsegtető helyzetből Alex, vagy érkezett a kapu elé egy kicsinyeit védő víziló kecsességével Iaquinta (ilyenkor rendszerint nagyobbegyenlő 3 bábu feküdt a tizenhatoson belül), nem sikerült begyötörni a győztes gólt. A középen a helyét nem nagyon találó Camoranesi és a teljesen heréltnek tűnő Sissoko (hiába szerzed meg, ha aztán elpasszolod, ember!) mellett további elkeseredésre adhat okot, hogy ismét elérkezett az évente egyszer jelentkező teljes agyelborulás Pavelnél, az egyébként nagyot küzdő Furia Ceca ugyanis a bíró orra előtt egy UFC-ben is szabálytalan mozdulattal szerencsésen kiállíttatta magát. A döntetlenért jár a gratuláció – a Torinónak! (Juventus-Torino 0-0)

Internazionale – Roma 1-2
A bajnoki címvédő, idén eleddig veretlen, 49 szerzett gólja mellé csupán 14-et kapó Inter kilenc pont előnyből várja a Roma elleni rangadót. Vegyük akkor rögvest ide, hogy a két csapat római meccsét 4-1-re szintén a Nerazzuri nyerte és már nem is értjük, mire itt a nagy készülődés: tiszta lesz, mint anyánk híre.
Vagy mégsem? A Roma tavaly pont ilyen helyzetben verte meg a pezsgőt már a sósvödörben pörgető Intert (bár az már kevesebbet számított, mint amennyire most fontos lenne), azon kívül az minden kétséget kizáróan az utolsó esély az Inter befogására, hiszen hiába araszoltak az elmúlt hetekben hol közelebb, hol távolabb, a 12 egység már rettenetesen sok lenne 13 fordulóval a vége előtt. Az Inter verhetetlenséget kölcsönző páncéljáról pedig málladozik a varázspor, egyelőre a Serie A-ban még csak kettesével hullajtják a pontokat, de a Liverpooltól kapott lángos már figyelmeztető hangot hallatva posszant bele a milánóiak orcájába.
Sebek mindkét félnél akadnak, de kétségkívül a hazaiaknál tűnnek mélyebbnek: egyrészt ugye Ibrahimovics nem elég, hogy nyilvánosan nekiugrott Materazzinak, de meg is sérült, így ő majdnem biztos, hogy nem játszik, másrészt az említett védő visszatérése óta igencsak rászolgált a nyilvános nekiugrásra. Ha lenne mellette egy idén nagyot játszó Samuel, vagy egy elég régóta nagyot játszó Cordoba, nyugodtabbak lehetnének, de mivel egyikük sincs, vagy Burdisso, vagy Rivas lesz kénytelen kisegíteni Macelazzit, de akár Chivu is behúzódhat középre volt csapata ellen – helyet adva Maxwellnek a balszélen. Sztankovics szintén kérdőjeles, nem fogadnánk rá, hogy sikerül összedrótozni, pedig középen igencsak elkelne a sokat futó és okosan passzoló játékos, hiszen a Zanetti-Cambiasso-Vieira tengely egy döntetlent bármikor szavatol, de 0-0-ra játszani egy Roma ellen nem életbiztosítás. Maniche? Esetleg Figo? Ezt sem tudhatjuk, mint ahogy azt sem, hogy Crespo mellett vajon Cruz, vagy Suazo riogatja majd a farkasok hátsó alakzatát, hiszen ez nyilván függ attól is, hogy ki szolgálja majd ki őket passzokkal hátulról.
A Roma is hátulról hiányol majd játékosokat, Juan bokája jó, ha a Real elleni visszavágóra meggyógyul, ezért Ferrari lesz majd Mexés párja, Cicinho kiesése viszont nem olyan nagy baj, hiszen egyébként sem gondolnánk, hogy ő kezdene egy ilyen meccsen (a támadásokat hatékonyan segítő jobbhátvéd védekezni ugyanis kevésbé tud), Cassettire adjuk a voksunkat a helyén a jó öreg Panucci helyett. Egy másik brazil viszont nagyon hiányozhat: Mancini letöltötte eltiltását, de a hírek szerint nincs olyan állapotban, hogy játékra jelentkezzen (valamiért mégsem lennénk meglepve, ha feltűnne a játékoskijáróban…), így pedig a Taddei-Perrotta-Giuly hármas bevetése tűnik valószínűnek, hacsak Spalletti nem húzza eggyel hátrébb Vucinicet, ami a Fio ellen egészen jól bevált.
Érdekesség, hogy míg az Inter a fentiek fényében egyáltalán nem lenne elégedetlen egy döntetlennel, a Romának győzelemre kellene játszania, mert hiába szép dolog a címvédő otthonában pontot szerezni, ha a bajnokságot is komolyan gondolják, itt bizony nyerni kellene. Tottinak szokása jól játszani és gólokat lőni az Internek, de az utóbbi időben mutatott játéka nem sok optimizmusra ad okot – viszont egy ilyen kiváló játékos nem alibizhet már sokáig és mikor találna magára, ha nem a szezon egyik legfontosabb meccsén?!
Egymásnak feszül a pálya közepén a Serie A (sőt, hittel valljuk, a világ) két legjobb védekező középpályása, Cambiasso és De Rossi, ezért egyik oldalon sem számítunk nagy fickándozásra a fedezetsorban. Többek között ezért is gondoljuk úgy, hogy egyéni villanások, improvizáció dönt majd a két gigász között, hiszen már csak a Serie A becsülete miatt sem tippelhetünk bunkerezős, gólnélküli rangadót.

Fiorentina – Livorno 1-0
A vendégeknél immár csak pislákol az őszi tűz, így még a Mutu nélkül csatába induló Viola ellen sincs esélyük, főleg azért, mert a lilák már kirakták az indexet és a Milan visszaelőzésére készülnek.

Catania – Milan 1-1
A kupában a szicíliaiak megtréfálták a Rossonerit, ráadásul a Milan a hírek szerint Kaká nélkül utazik el. Gourcuff most megmutathatná, ha lenne neki mit. Ha van, nyer a Milan, ha nincs, még a döntetlen is túlzás lehet az ismét a kiesés elől menekülő Elefántok otthonában.

Lazio – Reggina 1-0
Hiába gyűrte maga alá a Juvét az Amaranto, a Laziónak is nagyon kellenének a pontok, hiszen az ilyen meccseken már nem más a tét számukra, mint a nyugodt végjáték. Bianchi most talán hasznosabb lesz, mint legutóbb…

Palermo – Empoli 1-0
A Palermo nem lett jobb, az Empoli viszont az előző három meccsét megnyerte, így elég furcsának hathat jóslatunk, de ne felejtsük el, hogy a vendégek Pozzi és Giovinco nélkül lépnek pályára a Barberában. És persze ott van Jimmy is…

Atalanta – Sampdoria 2-2
Sokgólos lesz, nem csak azért, mert ez a szokásos eredmény, hanem azért is, mert mindkét csapatnál inkább a támadókra építenek. Az UEFA-kupás helyekért zajló csatában X,2 a tippünk, természetesen Cassano és Doni főszereplésével.

Siena – Cagliari 3-2
Igencsak mocorog a Cagliari, mely most már talán maga is elhiszi, hogy meglehet a bennmaradás, a Siena azonban, ha jelenleg nincs is kiesőhelyen, szintén érzi a nyomást, ezért élvezetes, jó meccsen leveri a Rossoblut.

Genoa – Napoli 1-1
Ember a talpán, aki ezt megmondja… A hazaiak otthon bukták a szezon meccsét, majd idegenben bontották szerteszét az Udinesét, a vendégek pedig meglepő vereségek egész sora után legutóbb végre győzni tudtak. Hát, akkor legyen iksz.

Parma – Udinese 1-2
Férfiasan bevalljuk, halvány fogalmunk nincs róla, mi lesz.