Mivel úgy vagyunk nekiindulva, hogy ma este játsszák a dél-afrikai világbajnokság döntőjét, komoly terjedelemben estünk neki a felvezető beharangozónak, ami index anya hasábjain is megjelenik majd. Gyáva módon Az újságírás szabályait szem előtt tartva konkrét állásfoglalás nem hangzik el a cikkben, de a posztban ez kötelező. Mivel a németek taktikáját ebben a posztban már jól kitárgyaltuk, most a spanyol kerülnek fókuszba. Hardcore beharangozó tovább után.
Ha vébés párhuzamot nézünk, akkor a spanyolok a Portugália elleni meccsük nehezített újrajátszására készülnek, míg Németország a 2.0-ás argentin csapattal találkozik az elődöntőben. A spanyoloknak a legfőbb erényeikben kell javulniuk, a pontosságban és a helyzetkihasználásban, egyébként a német taktika könnyen eredményes lehet.
2007 és 2009 között Spanyolország 35 meccsen keresztül maradt veretlen, azóta kétszer kaptak ki, először a Konföderációs Kupa elődöntőjében (0-2 Egyesült Államok), majd a vébé első csoportkörében (0-1 Svájc). Mindkét alkalommal egy a meccset végigbekkelő csapattól kaptak ki. Ennek ellenére óriási meglepetés lenne, ha Joachim Löw, a német szövetségi kapitány ezt az utat választaná.
A spanyolok számára most jött el az a meccs, amire a kezdetektől készülnek. Vicente Del Bosque végig két védekező középpályást (Xabi Alonso, Busquets) tartott a pályán, pedig Honduras vagy Svájc ellen ezt semmi sem indokolta. Ő viszont stratégiai szemlélettel gondolkodott, az egyenes kieséses szakaszra készítette fel csapatát.
Védelmek
A két csapat védelme hasonló módon épül fel. Az egyik csapatban Ramos, a másikban Lahm játssza be a pálya teljes hosszát a jobbhátvéd helyéről, a többiek elsődleges feladata a védekezés, semmilyen kockázatokat nem vállalnak. Mindkét csapat zártan, a pálya közepe felé tolódva védekezik, közel a saját tizenhatosához, hogy hosszú labdákkal ne lehessen beindítani mögéjük.
A spanyolok nagy előnye, hogy labdatartással is tudnak védekezni, ez pedig az ellenfél számára fizikailag és mentálisan is nagyon fárasztó – a MU játékosai például ezt a faktor nevezték meg vereségük legfőbb okaként a 2009-es BL-döntőt követően.
Védekező középpályások
A spanyoloknál Xabi Alonso feladata, hogy segítsen a labdakihozatalnál és eljuttassa a labdát Xavihoz, míg Busquets elsősorban a védekezéssel van elfoglalva, ezúttal a kötetlenül mozgó Özil semlegesítése lesz a dolga. Német oldalon Schweinsteiger feladata kettős: mélységi irányítóként a lehető leggyorsabban átjátszani a középpályát, miközben a védekezést is segíti. Khedirát nyugodtan nevezhetjük a fegyverhordozójának, mindenben kiegészíti Schweinsteiger játékát, és esetenként második hullámban a támadásokhoz is fellép. Ez a kettős sosem távolodik el túlságosan egymástól, így védekezésben és támadásban is hatékonyak egymás mellett.
Németország 
Neuer kirúgása után Terry feleslegesen hagyja el a védelem közepét, Barry már Özil mellett áll. Ha Terry a helyén marad, könnyen tisztázhatott volna, ehelyett Klose megverte Upsont és gólt lőtt.
A két csapat között alapvető különbség, hogy a németek nem használják a középpályát, lehetőség szerint egy hosszú, lapos passzal átjátsszák ezt a területet, Özil, Klose és Müller (most valószínűleg Trochowski játszik majd helyette) feladata, hogy üres területekre mozogva elkérje a labdát, és gyors összjátékkal próbáljon gólt szerezni. Teljesen tudatos, hogy a gyakran fellépő Lahmmal együtt erősen a jobb oldalra helyezik a játékot, így egy váratlan súlypontáthelyezéssel Podolski bármikor szabadon megjátszható.
Klose kilép a szélre labdáért, magával húzza Upsont, Terry megint Özilt támadja feleslegesen. Müller azonnal beindul a várható perdítésére, tudatos összjáték, a végén a bal oldalról érkező Podolski fejezi be az akciót.
A német csapat igazi ereje abban is rejlik, hogy a játékosok közötti távolság a lehetőségekhez képest állandó. Egyszerre mozognak támadásban és védekezésben, a csapat legelső és leghátsó tagja között cca. 30 méter a távolság. Viszonyításképp: Argentína esetében ugyanez a szám az 50 méterhez volt közel.
Spanyolország
A spanyol csapat jóval lassabban, rengeteg passzal építi fel a támadásait. Jobb oldalon a védelemből felfutó Ramosra építenek, Iniesta pedig rendszerint középre húzódik, hogy folyosót nyisson a társnak. Torres játszik centerben, komplett csatár, ha kell, meg tudja tartani a labdát, de igazi erőssége, hogy első szándékból a kapu felé fordul. Ha ő pályán van, akkor David Villa a bal oldalról indul, de Ramosszal ellentétben ő ritkán viszi az alapvonal felé a labdát, inkább befelé tör, Iniestával és Toresszel keresi az összjátékot. Ez a változó összetételű háromszög a spanyolok legveszélyesebb fegyvere, ha Iniesta középen rá tudja vezetni a labdát a védelemre, szinte biztosan gólhelyzetet tudnak kialakítani. Chile és Paraguay ellen is így szereztek gól.
Gyenge pontok
Német oldalon Boateng lehet a legnagyobb bajban a lendületből érkező Ramosszal, és a gyakran felbukkanó Iniestával, ő tűnik a német védelem leggyengébb pontjának. Létkérdés, hogy Podolski visszazárjon elé.
A spanyol gépezet agya Xavi, ellene kétféleképpen lehet védekezni. Chile megelőző csapással próbálkozott, letámadták a spanyol védelmet, hogy ne tudják eljuttatni Xavihoz a labdát. Svájc ezt meg sem próbálta megakadályozni, ők viszont Xavit támadták le. Ez lehet a németek útja is. Mivel Capdevila a legtöbb időt a védősorban tölti, Trochowski ki tudja segíteni a Schweinsteiger-Khedira párost Xavi és Iniesta ellen – igaz, így Lahmnak egyedül kell Villa ellen védekezni. Villa – ahogy Robinho is tette a hollandok ellen szerzett góljánál – gyakran a pálya közepe felé mozog, ez pedig komoly zavarokat okoz a szélső és a középső védő számára.
A spanyolok védekezésének értelemszerűen Xavi és Iniesta a leggyengébb pontja, ők gyakorlatilag soha nem jönnek vissza a saját tizenhatosukra, és egyébként sem a védekezésükről híresek. Xabi Alonso is inkább mélységi irányítóként hasznos, egyedül Busquets sorolható a tipikus védekező középpályások közé. Emiatt kellő sebesség mellett az ellenfél könnyen átszaladhat a spanyolok középpályáján, és akkor olyan helyzetek alakulhatnak ki, mint Chile és Paraguay ellen.
Puyolnak ki kell lépni a védelemből, Xavi, Iniesta és Busquets ki van zárva a játékból, emberfölényben támad Portugália.
Iniesta, Busquets és Alonso is lemarad, Xavi a képen sincs, emberfölényben támad Chile.
Busquets visszalép a védősorba, középen gyémánt alakban állnak fel, Torres a labdást támadja. A rendszer hátránya, hogy ha nem elég intenzív a letámadás, a széleken könnyen verhető, különösen úgy, hogy Ramos gyakran nem ér vissza időben.
Alternatívák
Müller helyett esetleg Toni Kroos is játszhatna, ezzel a német válogatott támadópotenciálja jelentősen megnőne, így leginkább akkor állhat be, ha Németország hátrányba kerül. Ez igaz Marko Marinra is. Közös hátrányuk, hogy védekezésben gyengék. Minden más változás a német kezdőcsapatban hatalmas meglepetés lenne.
Spanyol oldalon az a kérdés, hogy Del Bosque ki meri-e hagyni a formán kívül játszó Torrest a kezdőből. Ha igen, Villa játszhat centert, és Fabregas érkezése minden irányban megerősítené a középpályát. Ő egyébként Xabi Alonso helyett is bekerülhet.
Egy másik változat, hogy Silva vagy Navas kezd Torres helyén – erre a forgatókönyvre is az vonatkozik, mint Kroos játékára, ráadásul Silva a svájciak ellen kimondottan gyengén futballozott, és Navas sem volt meggyőző Honduras elleni meccsen.
Spanyolország – Németország
Kézenfekvőnek tűnik azt mondani, hogy a vébé elődöntőjében folytatódik a májusi Inter-Barca BL-elődöntő. Spanyol tiki-taka, lazaság és ösztönös zsenialitás mérkőzik a kérlelhetetlen precizitással, a méterre kiszámított kontragéppel, a tervezőasztalon rajzolt csapattal.
Sneijder szerepében Özil játszik, Podolski az alázatosan visszalépő Eto’o-t testesíti meg, a fontos gólokat Klose lövi Milito helyett, Müller kiesésével a Pandev-Trochowski összehasonlítás is helytálló. Az Inter 4-2-3-1-ét dúsítja Joachim Löw, a Barcelona – spanyol válogatott párhuzam pedig több mint triviális.
A spanyolok mellett szól, hogy több olyan klasszisuk is van, aki egyénileg el tudja dönteni a meccset. Stílusuk és játékrendszerük támadásban talán a világ legjobbja, de a védelmük verhető. Igaz, hogy örökös labdatartásuk rendkívül hasznos védekezési forma is, de ez egy gyors német kontra ellen semmit sem ér, és a középpályán várhatóan nem sok támadást tudnak majd megakasztani.
Torres szereplése kulcskérdés. Ha nem kezd, a spanyol középpálya megerősödhet, és Villa centerjátéka egyébként is kifogástalan. Ésszerű, de mégis váratlan húzás lenne Del Bosque részéről. Ez viszont kényes pont, már csak azért is, mert az Eb-n is Villa volt a csapat sztárja, a döntőt mégis Torres döntötte el.
Német oldalon csak Müller helye kiadó, de a taktikájuk tökéletesen kiforrott, felesleges lenne változtatni rajta. Mindkét szélső középpályás fegyelmezetten visszazár, Schweinsteiger és Khedira pedig párban tolódik a labda felé. Ha sikerül szerelni, azonnal gyors kontrákat vezetnek, átrohannak a középpályán, és ezeket nagyon jó százalékkal használják ki. Meccset eldöntő kérdés, hogy a spanyolok nyomás alatt is tudják-e hozni a szinte hibátlan összjátékukat.
Mi változott az Eb-döntő óta?
Az Eb-döntőhöz képest furcsa irányban léptek tovább a csapatok. Spanyol oldalon a védekezést erősítette meg Del Bosque, a vébére kikerült David Silva a kezdőből, az ő helyén játszik Xabi Alonso, Sennát pedig a fiatal Busquets helyettesíti a védekező középpályás szerepében. A német tendencia éppen ellentétes.
Schweinsteiger Ballack és Frings védekező hármasa helyett most csak Schweinsteiger és Khedira játszik. Az ő játékukat az emeli elődeik fölé, hogy a semmit sem mutató Hitzlspergert azóta teljesen elfelejtették, az ő helyén került be a sokkal támadóbb szellemű Müller. Frings szerepkörét megszüntették, helyette került be a szabadon mozgó, jó irányítói képességekkel rendelkező Özil. Így lett a defenzív 4-4-2-ből egy támadó felfogású 4-2-3-1.
A portugál csapat hasonló taktikát próbált megvalósítani, mint a német szokott, és ha nem is tudtak nyerni vele, a rendszer működőképesnek tűnt. Tiago játéka is jól érvényesült, és ez most Schweinsteiger szerepköre lesz.
Óriási előnybe kerül az a csapat, amelyik az első gólt szerzi. Nem az egygólos különbség miatt, hanem azért, mert ez esetben mindenki a kedvenc játékát hozhatja, ez az igazi előny. A spanyolok a végtelenségig tarthatják a labdát, szisztematikusan keresve a németek gyenge pontjait, ellenkező esetben viszont a németek lerohanásai érvényesülhetnek. Mindkét csapat vb-teljesítményére igaz: ha megszerezték a vezetést, megnyerték a meccset is, de ha az ellenfél lőtte az első gólt, akkor kikaptak.
Jóslat
Kimondatlanul is, a németek fejébe befészkelte magát, hogy akkor itt már ők a vb-esélyesek. Ezt marha gyorsan el kell felejteniük, ha nyerni akarnak vagy méginkább, ha nem akarnak bődületeset égni. Nem hiszem, hogy Del Bosque-nak lesz ereje kihagyni Torrest, pedig ezzel nemcsak a támadójátékot, de a középpályás jelenlétet is gyengít. A klasszis-faktort persze nem lehet figyelmen kívül hagyni, olyan ez, mint bokszban a lucky punch, Torres a legzsengébb formájában is döntő gólt lőhet. Ezen a vébén viszont ennek az ellenkezője is (Messi, Rooney) bebizonyosodott már.
Taktikailag is a németeknek fekszik az alaphelyzet, ha a spanyolok nem produkálnak radikális javulást egyéni és csapatszinten is, akkor csúnya pofonba nézhetnek bele. A feltámadás logikus magyarázataként a tét szolgálhat, Spanyolország úgy került az elődöntőbe, hogy az igencsak életlen támadójátékkal próbálkozó portugál csapat volt a legnehezebb ellenfele, most viszont az Eb-döntő visszavágóját nyomják az egekbe futtatott német csapattal.
Napok óta tartó gyötrődő mérlegelés, szőrszálhasogató vizsgálódás után német vezetésre, hatékony spanyol cserékre, hosszabbításra és a 74-es vb-döntő visszavágójára fogadnék. Németország – Spanyolország 2-1
Utolsó kommentek