Befutott a kikötőbe a kék-fekete naszád, egyetlen hajóhosszt verve a bordó lélekvesztőre. Nem volt egyáltalán sima az út, a Siena legalábbis egyáltalán nem feküdt le, és várta, hogy a nagykutya meghágja, amiből egyenesen következett, hogy a két évvel ezelőttihez hasonlóan egy sztárcsatárnak kellett rásimítania a selyemszalagot a bajnoki kupára. Volt egy csapat, amely viszont asszisztálni ment a hazai ünnepséghez, Juventusnak hívták nemrég, és egészen jó kis futballcsapat volt, most azonban még egy reménytelenül szar Milan is úgy átgyalogolt rajta, mint a huzat. Megvan a negyedik BL-hely tulajdonosa, a Sampdoria tett érte annyit, hogy elmondhassuk, megérdemelte. Természetesen idén sem marad ki a bajnokság mélyreható értékelése, lesznek válogatottak is, de a héten a BL-döntő húz majd, úgyhogy hajtás után csak egy kis szösszenetet találsz, ahol megdicsérheted a kedvenc csapatodat. Persze, csak ha rászolgált.

Szeretnénk felhívni a figyelmet egy olyan játékosra, aki nemcsak hogy részese volt az elmúlt öt év bajnoki címeinek, de a két szorosból olyan módon is részt vállalt, ami nincs benne a munkaköri leírásában. A Traktornak az a dolga, hogy szántsa a pályát, és arassa a csatárokat, de Zanetti azután, hogy két évvel ezelőtt egy halálra veszített meccs utolsó utáni percében ordenáré nagy gól vágott a Romának, tegnap két gólpasszt is adott Militónak. A honfitárs az elsőből még csak leborotválta a kapufát, a másodikat viszont bevágta, és megnyerte a bajnokságot az Internek.

A Siena emberül harcolt, és nem is lett volna lehetetlen, hogy a Roma kezébe sodorja a bajnoki címet, de azért lássuk be, ehhez akkora mázli kellett volna, amekkora csak Jose Mourinhónak van a ligában. Egyébként is Curci volt a mezőny legjobbja, ha pedig a hazai kapust tesszük meg MVP-nek, azzal elmondtuk azt is, amit egész évben szajkóztunk: az Inter megérdemelte a bajnoki címet. Mourinho sem véletlenül sírta el magát a végén – talán emiatt húzott be villámgyorsan az öltözőbe –, ez egy nagyon fontos cím, egy nagyon fontos időszakban, és még nincs is vége az idénynek teljesen. Ez a nagyképű, bunkó portugál óriási követ dobott a Serie A posványába, lássuk be, hiányozni fog jövőre. (Siena-Inter 0-1)

A Chievo már jóval kisebb ellenállásra volt képes, mint a Siena, pedig ugyanúgy nem volt miért hajtania, és hát papíron jobb csapat, és papíron gyengébb ellenféllel játszott. A Roma tükörsima győzelme azonban nem volt elég, csak újabb Ranieri-majdnemre, ez viszont most egy egészen másféle, mint a korábbiak. Az évad egyik nagy Hihetetlenje az, ami a Romával történt, de erről bővebben majd az elemzésben. Most csak annyit: köszönjük a halat, fincsi volt. (Chievo-Roma 0-2)

Eszünk ágában nincs védeni Zaccheronit, de van abban valami, amikor azt mondta: mindenki gyenge a csapatában. Ezt az utolsó körben azzal húzta alá két ötös postaironnal, hogy simán kikapott 3-0-ra Milánóban. Ronaldinho oda-vissza duplázott a Juve ellen, összesítésben 6-0-ra bukták el az idei két meccset a torinóiak. A Milan büszke lehet erre a szezonra, akárhogy is van, hiszen ezzel a kerettel a 6. hely környékén kellett volna végezniük, a Juventus viszont értelemszerűen nem lehet büszke, hiszen a bajnoki címért kellett volna hajtania, de hetedik lett. 1962-ig kell visszamennünk, hogy 15 vereséget, és 56 bekapott gólt találjunk a Juventus statisztikái között. Ezt a mondatot próbáljuk ép ésszel értelmezni. (Milan-Juventus 3-0)

A Sampdoriának már csak azért is muszáj volt levernie a Napolit, hogy a BL-szereplés biztosítása mellett megtartsa makulátlan hazai mérlegét (a Palermo és az Inter sem kapott ki idén hazai pályán). A genovaiak elindulnak ugyan a nagyok között, de hogy be is jutnak-e közéjük, az nagy kérdés, mivel a sportigazgatót, meg az edzőt (?) már el is szipkázta a Juventus – ezzel alaposan elpacsálva mindkét csapat következő szezonját. (Sampdoria-Napoli 1-0) A Doria győzelme miatt hiába nyert Bergamóban a Palermo, csak az EL-ben indulhatnak, azaz nem jött össze a nagy álom. A rózsaszínek – a genovaiakkal együtt – nagyon szépen lovagolták meg a Serie A vakfoltjait, ha minden évben így tudnák hozni magukat, sokkal jobb lenne a bajnokság is. Így viszont inkább az lesz a sorsuk, mint a Laziónak, amely tavaly hiába volt jó, a bekulcsolt EL-szereplés beszedte a sarcát – és nem ők az egyetlenek, érdemes végignézni az EL-, és BL-szereplőket. (Atalanta-Palermo 1-2)

Győzelemmel búcsúzott a Lazio, amely az Udinesét győzte le (3-1), de a vendégek így sem szomorúak, mert a rómaiakhoz hasonlóan elkerülték az oltári blamát, ráadásul ők adták a szezon gólkirályát is. Di Natale megsüvegelendő 29 gólja egészen csodaszép eredmény, tekintve, hogy Toni 31-gyel már európai aranycipős tudott lenni néhány éve. A Fiorentina egész évben gyalázatos volt, a BL-t kivéve semmit nem mutattak, úgyhogy nem is meglepő, hogy a Koman nélkül felálló Bari is lelépte őket (2-0). A Parma laposra verte a Livornót (4-1), Lanzafamme hiába lassabb, mint egy szénszállító tehervonat, 30 százalékot javított volna a Juventuson, ha otthon marad. A végén még a Catania is megborította a teljes fogalmatlanságba süllyedő Genoát (1-0), amely eklatáns példája annak, mi történik egy vékony keretű csapattal, ha mer nagyot álmodni. A Cagliari-Bologna (1-1) az utolsó meccseredmény, amit a Serie A 2009/10-es szezonjában ideírok. Mekkora alibipassz!