Csak némi ijesztgetésre futotta a kicsiktől, az Inter nem is csinálta össze magát a Chievo ellen, a Roma bajnoki címéért viszont komolyan aggódhatott az Olympico 60 ezres népe. A kicsik végül nem döntöttek semmiről, illetve csak arról, hogy az utolsó fordulóban hirdetünk bajnokot Olaszországban. A Milan ott tart, hogy már a 3. is befoghatják (meg már nem előzhetik), a Sampnak néz ki leginkább a Bajnokok Ligája, de a Palermo még odaérhet. A Juventus már biztosan júliusban kezdi a következő idényt, a kiesők is megvannak, középen már csak olyan kérdések vannak, hogy bejön-e mondjuk 9.-nek Koman Barija, a Genoa pozitívvá teszi-e a mérlegét, aki meg emlékszik rá, hogy kivel fogadtam nagyon részegen abban, hogy nem kell negyven pont a bennmaradáshoz, az szóljon.
Az Interre kétszer is ráijesztett a Chievo. Először akkor, amikor megszerezte a vezetést a Meazzában, másodszor meg akkor, amikor a 4-1-re elhúzó hazaiakra feljött 4-3-ra. Az őrült kapcsolgatás miatt nem tudom pontosan megítélni az utolsó 20 percet, de amikor a milánói meccset néztem, mindig az Internél volt a labda, helyzeteik is nekik voltak, egy szóval nem tűnt olyan szorosnak a meccs. Magabiztos az Inter, nagyon kell figyelni őket, hogy az ember fáradtság, fegyelmezetlenség, vagy egyéb anti-mourinhóizmus jelét meglássa. Ennél már csak az lenne nagyobb meglepetés, ha az utolsó fordulóban buknának el. (Inter-Chievo 4-3) A Roma már nehezebb helyzetben volt, 17 perccel a lefújás előtt a szakajtónyi római helyzet ellenére a Cagliari szerzett vezetést, de Totti négy perc alatt megfordította a meccset. A győzelmük pont annyira megérdemelt, mint az Interé, a Cagliari nem tett valami sokat a győzelemért. A szárdok adtak egy félidőnyi búcsúidőt az egykori Roma-kapusnak, Lupatelli jól is védett. A Roma meg már azzal csodát tett, hogy végig üldözte a világ egyik legjobb csapatát, a még nagyobb csodához már kell Mourinhóék botlása is. (Roma-Cagliari 2-1)
A Milannak még arra van esélye, hogy szépen búcsúzzon a szezontól, a Juventus viszont nemcsak a saját szurkolóiba törölte bele a lábát újra, de már a szép búcsú is igencsak kétséges. A milánóiakat a Genoa verte (1-0), a Juve hazai pályán égett a Parma ellen, (2-3) azaz mondhatjuk, hogy csúnyán leeresztettek a végére, és ha megnézzük, honnan eresztettek le, elborzasztó képet kapunk mindkettőjük szezonjáról. A Milan annyival van jobb helyzetben, hogy az idény közepén bemutatott varázslatos feltámadás elvitte őket a BL-be, a Juventusszal viszont idén a világon semmi jó nem történt. Hacsak Marchisiót nem vesszük, mert ha a helyén játszatják, a furcsa szemű játékos óriási erőssége a csapatnak (kö-zé-pen!). Mindketten a lefújást várják, a tavalyi Milan-Juvét minőségében nehéz lesz alulmúlni, de ennek a két csapatnak még sikerülhet. Nagyon várjuk.
A Samp és a Palermo a kicsikhez hasonlóan nem döntött, csak majdnem. Pazzo büntetőjével vezettek a genovaiak, és volt helyzetük ahhoz, hogy eldöntsék a meccset. Sőt, a palermói egyenlítés után is megvolt a meccslabda, de ők is az utolsó fordulóra hagyták a döntést: a Samp a Napolit fogadja, a Palermo bergamóba utazik, a már kiesett Atalantához. (Palermo-Sampdoria 1-1)
A Fiorentina a már senkit nem érdeklő, igen szomorú hangulatú toszkán derbin igen szomorú 1-1-et játszott a távozó Sienával, Koman kiharcolt egy döntetlent Udinében (3-3), és megszerezte második Serie A-gólját, amit olyan géppisztolyozással ünnepelt, amilyet nem láttunk egy híresen loboncos firenzei fiatalember óta. Ha mondjuk az utolsó fordulóban is lőne egyet, meg adna egy zsugát, azt mondhatnánk, az első év inkább pozitív, mint negatív. A Napoli legyűrte az Atalantát (3-0), ezzel selejtező nélküli EL-résztvevő, az Atalanta hasonlóan alanyi jogon indulhat a Serie B-ben. A harmadik kieső Livorno ideológiailag igen fontos rangadót bukott hazai pályán a Lazióval szemben (1-2), a Bologna a Catania elleni 1-1-gyel megváltotta jövő évi első osztályú tagságát.
Utolsó kommentek