Az is előfordulhat, hogy minden kérdés eldől a hétvégén, de mi inkább a jövő heti horrorra esküszünk. Lesznek teljesen érdektelen meccsek, köztük olyan is, ahol egy magyar focistát fognak ünnepelni, lesznek félig érdektelen meccsek, és lesz két óriási téttel bíró mérkőzés is. A City-Villa a negyedik helyről dönthet, míg a Pool-Chelsea a bajnoki címről.
Tovább után, először két kommentelők segítségével visszatekintünk a múlt hét két találkozójára, majd rátok zúdítjuk tippjeinket a 37. fordulóval kapcsolatban. Ne habozz, lapozz.

d3vnull így látta a stamford bridge-i mészárlást, és csapata esélyeit:
Mikel sérülésével Ancellotti lehetőségei még inkább szűkültek, viszont szükségszülte megoldásként lehet megtalálta azt a pozíciót ahol Ballack kevésbé hátráltat, sőt, bal szemmel, bandzsítva nézve jól is játszik, ez pedig a VKP. Mondjuk oda jó 34 évesen is, póver kell, nem szufla. Emellé ledobta még középpályára Lampardot és Malouda-t előre meg az Anelkával gyengített elefántcsontparti duót. Drogbának nem tudom mit mondhatott a meccs előtt, de ő úgy fest elhatározta, hogy rúgat egy hetest a csapattal, Rooney-t meg bevárja míg felépül, ne mondhassa most már tényleg senki rá az idén, hogy nem változott teljesen pozitív irányba. Osztotta a zsugát, saját 16osnál védekezett, és az első Kalou gólnál olyan labdalevételt produkált (utána meg egy pontos ívet húzott Kalou fejére amiből gól lett), amilyet ritkán lát az ember (a Liverpoolnál, ehe-ehe). Kalou egyébként elmondhatja, hogy idén is játszott már jól, most nem is kicsit, bevert egy triplát a Stoke-nak. Lehet mondani, hogy a második gólnál túl keményen érkezett oda Sörensenre, de én úgy gondolom aki elég motivált a bajnoki címre annak így kell odaérkeznie. A gól amúgy teljesen szabályos volt.
Itt már megnyugtató volt a játék, viszont egészen addig simán elképzelhető volt a Chelsea botlás, ilyenkor szoktunk ugyanis. A Stoke ráadásul az egyik legkellemetlenebb ellenfél, idegenben nem jóarc, látszik, hogy Tony Pullis nem tippmixel. A második félidő elég langyos volt, Kalou-n látszott, hogy meglesz neki a hattrick, meg is lett, aztán a 81. percben beindult a henger. A Stoke eddigre faragni is elfelejtett, hosszú volt már nekik a meccs mint egy Delap bedobás. Először az ifi Hutchinson passzából Lampard lőtt egy alázósat (levegőből maga mellett jobb külsővel), aztán a bejött Sturridge pattintott be egy higgadt, rutinosat (5-0már higgadt az ember), és végül Malouda nem bírta elszerencsétlenkedni a helyzetét. 7-0 az eredmény. A csapat jól játszott, a franciák (Anelka, Malouda) nem, és hát őszintén szólva a Ferreira-Ivanovic-Alex-A.Cole védelem azért nem a szovjet vasbeton, eléggé zavarba hozható. Cech bérletes cselzísként megnézte a meccset, Anelka meg ismét azt hitte gálameccsen van. A teljesítmény elegendő lesz a Liverpool ellen is, csak maradjon meg, az utolsó körben pedig nem tudom elképzelni, hogy a Wigan vérét nem szívja ki a csapat az őszi vereség miatt.

és peter135 ágyús gondolatai a kilencven perc unalomról:
A 2009/2010-es Premiere League szezon legunalmasabb meccsét láthatta az, aki az Arsenal-Manchester City találkozót választotta szombat késő délutáni szórakozásként. Sok mindent elmond a meccsről, hogy a legizgalmasabb pillanat Adebayor pályára lépése volt (ebben a jelenetben pár másodperc alatt szemléltette az Ágyús publikum, hogy hogyan fogadnak egy igazi legendát és egy utolsó senkiházit).
Az Arsenal mint várható volt, csöppet sem lett motiváltabb a Wigan elleni megalázó vereség után. Még az sem segített az ágyúsokon, hogy 2009 novembere után először léphetett pályára van Persie. Kreatív középpálya hiányában az ő játéka is haszontalanná vált. Egyedül Alex Songgal, a liga legjobb védekező középpályásával tudott összejátszani aki a veterán Sol Campbell mellett a mérkőzés legjobbja volt hazai oldalon. A két szervező feladatokkal ellátott középpályás, Nasri és Rosicky szinte teljesen haszontalan volt az egész mérkőzésen. Előbbi még nincs készen arra, hogy a vállára vegye a csapatot, az utóbbinak pedig lealkonyodott (Jack Wilshere!).
Az Arsenallal ellentétben a Manchester City szezonjának még óriási tétje van, éppen ezért megmagyarázhatatlan, hogy miért nem próbáltak meg gólt szerezni az ellen a védelem ellen amelyben helyet foglalt Silvestre és a kaput Fabiasnki őrizte. A Citynek olyan lassú és ötlettelen volt a játéka, hogy még a halfejű franciának sem okozott gondot az élete legjobb szezonját futó Tevez megállítása. Egyedül Adebayor vitt lendületet a City játékába úgy 15 percig, de ez inkább annak volt köszönhető, hogy Campbellék a togói hajának látványa által okozott döbbenttel egy ideig nem tudtak megbirkózni.

Köszi srácok, mégegyszer.

A harminchetedik forduló meccseit könnyedén három csoportba tudjuk pakolni. Vannak azok, amelyek az égegyadtavilágon semmiről sem döntenek, aztán vannak azok, amelyeken csak az egyik csapatnak létkérdés a pontszerzés, illetve az utolsó, ahol egyiküknek sem mindegy, hogy hány pontot szereznek jövő hét végéig.

Az izgalmak fokozása miatt, kezdjük először az első kupaccal.
Szombaton két olyan párosítás lesz, ahol egy már kiesett csapat találkozik olyannal, akiket év elején szintén ebbe a zónába vártak. A Pompey-nál már mindenki a kupadöntőre gondol (kivéve a vezetést, mert nekik valószínűleg sokszor eszükbe jut a hitelállomány szó is), a Burnley meg szépen szeretne búcsúzni.
Portsmouth - Wolverhampton 1-1
Birmingham - Burnley 2-0

Két boldog csapat randevúzik az egyik legkisebb londoni derbin. Zoláék nem éppen simán, de bennmaradtak. Geráék pedig olyan magasságokba kerültek, mint még történetük során soha.
Két évvel ezelőtt, egyik első publikált posztom az NST-n a PL kiesőjelöltjeiről szólt. Három forduló volt hátra, a Fulham öt pontra volt a még bennmaradást jelentő helytől. Én kilenc pontot jósoltam nekik és további PL-tagságot. Ők pedig meghálálták a bizalmat. Azóta sem sikerült ennyire jól belenéznem az üveggömbbe. A fulhami csoda azonban nem ennyiből állt. Májusban EL-döntőt fognak játszani. Standing ovation és Szevasztok magyarok!
Mivel a bajnokinak tétje nem lesz, így egy össznépi heppeninget várunk, pazar hangulattal és nulla focival.
Fulham - West Ham 0-0

Hétfő munkaszüneti nap Angliában, így két meccset aznap délutánra is tettek. Normál esetben konektorba pisilnénk, hogy a melóban kell csücsülnünk, miközben a Hull Wiganbe látogat, de most nincs ilyen para. Egyik meccsnek sincs már tétje. Azért a Rovers - Arsenal második félidejébe belepillantunk.
Blackburn - Arsenal 1-2
Wigan - Hull 0-0

A második csoportba került a kisebb liverpooli csapat Stoke elleni meccse. Moyes gárdájának még matematikai esélye van a hetedik helyre. Elnézve városi riválisuk formáját, ez nem is csak matematikai. A hazaiak a nem túl távoli Költészet napja alkalmából József Attila emléknapot tartottak a Stamford Bridge-en. A hetedik te magad légy sort Maloudának címezték. Sikerrel.
A Stoke-nak édesmindegy mi lesz, így mi simán megkockáztatjuk, hogy behúzzák Artetaék.
Stoke - Everton 0-2

A Spurs pole-pozícióban van a negyedik helyért folyó harcban, riválisai egymással játszanak és a már megmenekült Boltont fogadja. Ezen feltételekből csak akkor jöhet ki rosszul, ha nem veri meg szombati ellenfelét. Redknapp fiai képesek elbukni a legegyszerűbb ujjgyakorlatokat is, így nehéz meccset várunk. Azonban pontvesztést nem jósolunk, mert szerdán igazi horrort várunk a City-Spurs-ön.
Tottenham - Bolton 2-1

Rooney nélkül is hoznia kell a kötelezőt a MU-nak. Már tudni fogják a Chlesea-meccs eredményét, de akármi történik az Anfielden, nekik nyerniük kell. Egyetlen épkézláb csatáruk hiányában ismét a szélsőiken van a sor. Nani élete formájában van, Giggset meg már lassan húsz éve csodáljuk.
Sunderland - Man Utd 0-1

Minden jel arra mutat, hogy lesz magyar vonatkozása a rangadónak. Természetesen örülünk, hogy Fülöp ilyen fontos szituációban bizonyíthat, de nagyon nem tartjuk kósernek az FA engedélyét. Ha nem csal a memóriánk, akkor a Chelsea is védett harmadik számú kapussal, vagyis kissé protekciósnak érezzük a City-t. Nem először (ld. még Benjami átigazolása tavaly előtt).
Mondjuk a Villának sem kell a szomszédba mennie véleményes döntések miatt. A derbin sok mindent csináltak Milnerék, csak focizni felejtettek el. De aztán a spori látta, hogy Friedel gólt nem fog kapni, és ugye az egész Atkinson-család megjátszotta, hogy egy gól lesz a mérkőzésen, így könnyedén befújt egy büntetőt a hazaiaknak.
A Villát fáradtnak és fásultnak látjuk, nem érezzük bennük az erőt, hogy egy ilyen ranagdót meg tudnának nyerni. Mancini hiába próbálja levenni a terhet játékosairól, és nyilatkozgat olyan baromságokat, hogy nem lenne csalódás az ötödik hely, mert az elkövetkező öt nap létfontosságú a klubnak. Két győzelemmel szinte biztos a BL-selejtezőt jelentő helyezés. A hazaiak rápihentek a meccsre, mert nagyon nem strapálták magukat az Emirates-ben, és szerintünk ez dönteni fög.
Man City - Aston Villa 3-1

Ilyen szánalmas Liverpoolt régen láttunk. Mondjuk az Atletico helyében mi sem fostuk volna össze magunkat, amikor egy El Zhar-Degen-Lucas trió rohamozza a kapunkat a meccs 117. percében. Azonban Benitez, aki szinte tuti, hogy most ül utoljára az Anfielden szakvezetőként, még mindig hisz a negyedik helyezésben, pedig jobban tenné, ha inkább hátrafelé kacsingatna.
Van egy olyan érzésünk, hogy több Pool-fanatikus legszívesebben Chelsea-sikert szeretne vasárnap, hogy legalább a MU ne előzze meg őket a bajnoki címek számát tekintve. Ettől függetlenül betyárbecsületből talán megpróbálják megmenteni a szezonjukat egy bravúrgyőzelemmel, ami valójában menthetetlen. Szerintünk nem csak nekünk volt minden Pool-meccs maga volt a szenvedés ebben a szezonban.
A Chelsea sokkal pihentebb lesz, és elnézve a bajnoki formájukat nehezen elképzelhető, hogy ne nyerjenek nagyon simán. Pár spirituális és metafizikai eshetőséget kivéve (értsd: csoda) a Poolnak kevesebb sansza van a pontszerzésre, mint egy balhémentes Fradi-Újpestre.
Liverpool - Chelsea 1-4

A leggyorsabb tippsorral küzdünk most is: