Edzősorsfordító Spieltagnak tűnik a német bajnokság 31. fordulója, amely során a címben keresztnevével megjelölt három úriember gyakorlatilag a kirúgás szélére került, de legalábbis szétfújta a frizuráját annak szele - viszont még mindhárom megmenekülhet. Labbadia-nak az Európa Liga, Slomka-nak és Herrlichnek pedig a bennmaradás lehet a mentsvár, bár egyikért se adnánk egy lyukas garast se. Slomka mondjuk, ha bent tartja a Hannovert, ha nem, biztosan megemlegeti ezt a hétvégét, olyan verést mért ugyanis csapatára a Bayern, hogy tényleg sajnáltuk a végén őket. Tartja a lépést a Schalke, Frings-re rá se ismerünk, Rakitic meg bátran beugrik, ha Kurányinak nem sikerül hozni az aktuális meccset. Aki ráér, adjon egy atyai pofont Barnettának, ártani biztos nem fog.

A forduló fontos, de mégis nehezen értékelhető meccse lett a Bayern-Hannover, ahol a bajorok annál is sokkal nagyobb különbséget érzékeltettek a felek közt, mint amit osztálykülönbség alatt szokás érteni. Tudom, hogy Robben, meg buzibajorok a valagnyi pénzükkel, de ez itt nem erről szólt, hanem két dologról:

• Müller és Olic (20 gól + 16 gólpassz) nagyon összeértek, már minden fontos meccsen velük kezd van Gaal, ha jót akar, pedig őket aztán tényleg nem összevásárolta Uli, továbbá
• a Hannover képes lehozni úgy egy meccset, hogy gyakorlatilag minimális esélye sincs megakadályozni az – egyébként nála klasszisokkal jobb, de félgőzzel játszó – ellenfelet.

Ez utóbbi elég szomorú, különösen annak fényében, hogy egy héttel korábban a szezon talán legnagyobb bravúrját követték el - innen pedig eléggé adja magát a kérdés, hogy az mennyire volt Mirko Slomka érdeme. Persze, tudom, a Bayernnek minden bejött, nekik meg semmi. Bajnokin utoljára a 2005. május 14-i bajor rangadón jutott öt gól fölé a Bayern, ám akkor a Nürnberg a hat gombóc mellé legalább lőtt hármat.

Akit muszáj külön megemlíteni, az megint Robben, és nem azért, mert ennek a trágya Hannovernek tudott három gólt rúgni. Nagyon ijesztő nézni ezt a félkopasz hollandot – fut, mint egy rohadék program és valami hihetetlen módon nem érdekli, mennyi az eredmény: egyszer valaki beletáplálta, hogy gólt KELL rúgni és ezért a kapu látványa körülbelül olyan reakciót vált ki belőle, mint John Connor arca a Terminator-ból. 5-0-nál úgy rohant szögletet elvégezni, mintha a világ szégyenét készülne megakadályozni. Ennek közvetett hátrányait is bőven ismerjük, ami nemcsak önzőségben csúcsosodik ki számos alkalommal, hanem olyan szituációkban is, mint az utolsó gól. Leköcsögözhetjük, hogy nem volt szíve otthagyni Gomeznek a labdát, de igazából nem tudom hibáztatni, hiszen fel sem merült benne ez az opció – labdát látott, meg kaput, márpedig ő ilyenkor nem gondolkodik, és ha azóta magyarázzák is neki, miért lett volna jobb hagynia a csodacsatárnak, talán mostanra kezd úgy csinálni, mintha megértené, pedig dehogy. Robben egy gép, aminek iszonyú szigorú vezérlőprogramot írtak.

Nem tudom, hogy jó hír-e, avagy rossz, de van kreténje ennek a hétvégének is, mégpedig Tranquillo Barnetta, akinek sikerült nagyjából 150 másodperc alatt összeszedni két sárgát, ezzel csapata győzelmi esélyeit lenullázva, a pontszerzéses álmokat meg minimalizálva. A kiállítást követően teljesen nyilvánvaló volt, hogy a Stuttgart idővel bedarálja azt a Leverkusent, amelynek mostanában teljes létszámmal is nehéz egy rangadón csapatként hatékonyan működni, a tízemberes verzióra meg végképp nincsenek felkészülve. Kroos próbálkozott most is mozgatni a szerkezetet, de egyedül még nagyon kevés ő egy komoly ellenféllel szemben. Márpedig a Stuttgart idén igenis húzós ellenfél, a tavaszi tabellát bőven vezetik, egy döntetlen mellett kétszer kaptak ki, mindezt a vén bohóccal a kapuban (aki egyébként megint majdnem összehozott egy tréfás potyát, bár egy bravúrja is volt, mielőtt valaki megvádolna az elhallgatásával). A meccset megint Cacau fordította meg, viszont ami még lényegesebb: Adler végre kiválóan védett, nélküle sokkal hamarabb meglett volna a fordítás és talán nagyobbra is hízik a különbség. Nem örülünk neki, hogy Kiessling gólja mellett (ha jól figyeltem, Stefannak megint egy ziccere volt és azt belőtte) Cacau góljainak is örülnünk kell vb-szempontból, de örömünk joystickja Löw mester kezében van. Sírjunk, vagy nevessünk a kijelentésén, miszerint Poldit és Klosét mindenképp kiviszi? Legyintsünk, barátaim, mást nem érdemes. A hét kérdése viszont: Heynckes mi a zisten haragját akart Helmes 92. perces becserélésével? – meghallgatnám szívesen. Stuttgart-Leverkusen 2-1

Rakitic vezetésével hozta a kötelezőt a Schalke, azaz - a múlt héttel ellentétben - ezúttal képes volt érvényesíteni a két csapat közt lévő különbséget és nem engedi ellógni a bajorokat. Igazából Magath ezzel a győzelemmel eldöntötte, hogy sikeres évet zár, a kupa fájhat kicsit neki, de mivel az idei ezüst és vele együtt az automatikus BL-csoportkör garantált, ő ezzel felülteljesítette az elvárásokat. Azt hiszem, az idény előtt minden épeszű gelsenkircheni szurkoló aláírta volna a bronzot is – ennek fényében aligha szüksége csalódásként megélniük, ha a papírforma innen már érvényesül és a Bayern nem ejti el a fél kézzel fogott salátástálat. Schalke-Mönchengladbach 3-1

Nem lepett meg senkit a Bremen wolfsburgi vendégjátéka, az általam tippelt kilenc gól (4-5) helyett sajnos csak hat esett, de nem panaszkodhattunk így se. Ami sokkal érdekesebb, hogy ha Frings jó játéka esetleg tendenciává válik, akkor Löw-nek már nem csupán Kurányi miatt kell majd magyarázkodnia – avagy kínos döntést hoznia. Azt ugyan senki nem gondolja komolyan, hogy a brémai fedezetet visszahívná, de elég rossz érzés lesz neki, ha a Nationalelf másik ordítóan kezeletlen hiányposztjáról kiebrudalt Frings hozza be a dobogóra a Werdert. Közben Pizarro utolérte Elbert, így már ők holtversenyben a legeredményesebb légiósok a Bundesliga történetében. Wolfsburg-Werder 2-4

Íme a hétvége góljai, mi Fringsére szavazunk, de a horvát 118 km/h-s lökete se rossz:

Az aktuális tökmindegy-meccs a Köln-Bochum volt, gondolná a naiv olvasó, de ki kell javítanunk, mivel a Bochum "Csakazértis kiesünk!" elnevezésű hadművelete gyönyörűen halad, és ha elérne odáig a kezünk, elismerésünk jeléül jól hátba is veregetnénk Herrlichet, hogy a fal adja a másikat. Igen, jól látjuk a tabellán, már csak jobb gólarányuknak köszönhetően előzik meg az osztályozós Freiburgot, és figyelembe véve, hogy most a Stuttgart, majd a Bayern jön, nem jósolunk túl fényes jövőt nekik. Csak emlékeztetőül: a huszonnegyedik forduló után a 13. helyen álltak, kilenc pont előnnyel az osztályozót jelentő tizenhatodik előtt. Azóta hétből hatszor kikaptak. Köln-Bochum 2-0

A másik kiesési rangadón a bennmaradást a jelöltek közül a legkomolyabban vevő Freiburg megverte a Nürnberget, ezzel pedig négyszereplős versennyé alakította az Abstiegskampfot. Ha abból indulunk ki, hogy a megint csak ikszelni tudó Hertha kiesett, akkor két ponton belül küzd négy csapat a kieső hely elkerüléséért, illetve a pótvizsgára lehetőséget nyújtó pozíció megszerzéséért. Jó eséllyel maradnak még kérdések ebben a témakörben az utolsó fordulóra is. Freiburg-Nürnberg 2-1, Frankfurt-Hertha 2-2

A forduló két csalódását a Dortmund, illetve a Hamburg szállította nagy szeretettel. Klopp fiainak otthon jelentett megoldhatatlan feladatot a Hoffenheim, amit persze nevezhetünk pechnek is, elvégre egy utolsóelőtti perces fejessel egyenlített Ibisevic a semmiből, de hát mégis csak a bronzért hajt és a BL-be igyekezne a méhraj. Illett volna hozni. Az elitkupáról való esetleges lecsúszásnál sokkal jobban elszomoríthatja a Signal-Iduna végtelen táborát, hogy Zidan keresztszalagja elszakadt, így az ennél a sérülésnél szokásos fél év pihenőt be is írhatja a naptárába. Apró vigyasz lehet a BVB magyar híveinek, hogy Hajnal így várhatóan legalább az idény végéig kezdő lesz, bár hosszú távon ő maga talán jobban járt volna azzal, ha esetleg az egyiptomit elviszik – így aligha fogják. BVB-Hoffenheim 1-1
A másik csalódást keltő brigád természetesen a Hamburg. Egyfelől jó látni, hogy Labbadiát véletlenül sem ítéltem meg rosszul, másfelől meg… hát, másfelől meg nagyon nem jó látni a Hamburgot. Mondhatni, szar. Örömmel jelentem, hogy ezúttal Trochowski kezdett Torun a saját helyén, bár igazából már a középpályára sem nagyon tud cserélni Labbadia – ne feledjük, ez egyáltalán nem kifogás a kezdőcsapat botrányos teljesítményére. Hamburg-Mainz 0-1

Tabella, góllövőlista