Kiváló fordulón vagyunk túl, ami már csak eggyel előzi meg a matematikai félévzárást. Az eddigi legnagyobb különbség alakult ki az élen lévők között, de sem érzésben sem pontszámban nincs akkora, mint tavaly ilyenkor. Európa legjobb hazai csapata ismét nyert, míg a kiesők teljesen megérdemelten a helyükre kerültek. A Sevillának jó hír, hogy Kanouté jöhet haza, míg az Atléticónak rossz, hogy Forlán váltja Agüerót a sérültek listáján.
Most úgy jött ki, hogy a Sevilla egy szinte teljesen lebutított kezdővel állt ki a Barcelona ellen. Az egyetlen, akár katalán szinten is focistának tekinthető mezőnyjátékosuk Jesus Navas is eredeti posztja helyett középen tűnt (f)el. Most már kimondva is a negyedik hely megszerzése a Sevilla célja, emellett persze a Copa del Rey és a BL, lehetőleg minél tovább. Manolo nyilván az állását veszti, ha ezek sem jönnek össze, de talán tényleg az maradt az egyetlen járható út, hogy a bajnokságot egy kicsit hanyagolta. A Barca-Sevilla a hazaiak magabiztos sikerét hozta és az ellenfél hiánya miatt nem is értékelendő többre, mint az elvárt három pont megszerzése. Ami a Barca szurkolóit örömmel töltheti el, hogy, Sergio Busquets kivételével újra együtt láthatták a legerősebbnek vélt kezdőcsapatot, és bár olyan sosem lesz, de csak elképzelni tudjuk, hogy mi történik, ha mindenki egyszerre játszik kimagaslóan ugyanazon a meccsen. Messi újabb rekordot állított fel, azzal, hogy legfiatalabb játékosként elérte és hirtelen túl is lépte a Barcelona-mezben szerzett 100 gólos határt. Ezt a teljesítményt 188 meccsen érte el, úgy, hogy az Európai Szuperkupát leszámítva minden tornán szerzett gólt, a legtöbbet természetesen a bajnokságban, 68-at. Korántsem zárójelben, akadnak még magyar rekordok is, amiket célul tűzhet ki. Egy tétmeccsen szerzett legtöbb gól: 7, Kubala 1952-ben a Gijón ellen (9-0) és egy európai kupameccsen szerzett legtöbb gól: 4, Kocsis 1960-ban a Wolves ellen. (Barcelona-Sevilla 4-0)
A Real csak a helyzetek száma alapján nem érdemelt vereséget a Bilbao ellen, viszont nagyon jó meccs volt. A Bilbaonál fasza, hogy a csapatban vérbeli játékosok, a padon pedig jó edző van. Ha az első gólig tart a meccs pont annyi esélye lett volna a Realnak, mint nekik itt. Aztán változott a játék képe és a vendégek kerültek fölénybe, úgy, hogy Benzema kifejezetten jó volt az első félidőben, három-négy jó helyre menő lövését is kiszedte a nap hőse, Gorka Iraizoz, aki a legvégén C.Ronaldo balosának hárításával koronázta meg teljesítményét. Máskor is volt már szó róla, hogy Caparrós ki tudja találni a dolgokat, jelen esetben tényleg mintha meg lett volna komponálva a darab. Az elején egy gyors gól, utána tegyük fel Llorentének vagy Toquerónak, akik tartogatják, és megpróbálnak ketten valamit, a várhatóan elől felejtkező egyik szélsőhátvéd oldalán. Caparrós nemcsak a játékosokat igazítja el megfelelően, de a viselkedése hatással van a közönségre, a bíróra és az ellenfélre is, megpróbálja kihozni a maximumot a meccsből, és végtére is ezért van ott. Ez most pont bejött, de ami igazán bosszanthatja a madridistákat, hogy egy Lyon hazai pályán többre képes, mint a Bilbao és, hogy jogos elvárás lenne azzal bizonyítani a Real erősödését, hogy egy nehéz meccset, magabiztos játékkal behúz a csapat. Még mindig van idő, hogy ez ebben a szezonban is meglegyen, a bajnoki hátrány pedig nem rémisztő, de egyelőre erre még várunk, mint ahogyan arra is, hogy az ikertesója helyett Kaká játsszon. (Bilbao-Real Madrid 1-0)
Közelít a Valencia a Realhoz, miután egy rettentő sima meccsen verte a Villarrealt. Látszott az elejétől, hogy a vendégek védelme, úgy lyukas óvszer, hogy ők is tudják, ezért nagyon nem is erőltették a védekezést. Csak, hogy az edzőknél és a játékosok taktikát megvalósító képességénél maradjunk, hamar megvolt a gyenge pont, a később kiállított Kikó személyében, a baloldalon, ahol Capdevila kisegítésére Cazorla kevésbé alkalmas, mint a másik szélen Cani. Villa, és Silva, akik a meccsek nagy részén inkább balra mozognak ki, most többször próbálták a jobb szélen már magában is erős Joaqínt támogatni. Ebből született is két gól meg egy kiállítás, aztán kalap-kabát. Villa még a végén utolérte Messit, Alexis pedig egy oroszferis góllal ajándékozta meg Nilmart. A Valenciának sajnos kutya a védelme, de azért bízunk benne, hogy legalább egy darabig tartják újra a lépést. (Valencia-Villarreal 4-1)
A Mallorca végre odaért ahová a szezon előtt képzeltük csak a táblázat másik végén. BL-indulást érő pozícióban vannak miután ugyanolyan módon verték 2-0-ra a Deport, mint két hete a Bilbaót, szünet után két gyors gól, és az ellenfél helyzet nélkül tartása a hátralévő fél órában. A forduló előtt egy ponttal és egy hellyel álltak a táblázaton a Depor mögött, amit most eldolgoztak és ezzel előztek is természetesen. A Mallorca az összes bajnoki meccse mellett, mindkét hazai kupameccsét is megnyerte, úgy, hogy ezeken összesen négy gólt kapott és a bajnokikon a harmadik legtöbbet rúgta. Nagyjából véget értek az európai bajnokságok őszi szezonjai és egy dologban tutira vezet a spanyol. Itt található a leginkább a várakozások felett teljesítő csapat, talán még a Videoton. (Mallorca-Deportivo 2-0)
Az Atlético Madrid sorozatban a harmadik bajnoki győzelmét aratta, kiegészítve a kupában való továbbjutással, és ami az eredményeket valamint a gólok számát illeti meg is lehetnek elégedve végre-valahára. A játék, azonban továbbra is halvány, Agüero megmutatta, hogy jobb futballista, mint a többi pályán lévő és Reyes is, hogy manapság néha van értelme újra pályára küldeni, de összességében a vendég Sporting Gijón jobban játszott és megérdemelte volna legalább a döntetlent. A hazaiak második gólját megelőzően burleszkjelenetek zajlottak saját kapujuk előtt, majd egy már kétszer is elrontott kontra végén az az Assuncao talált be, akihez képest Tiago tényleg erősítés. Forlán – egyelőre bizonytalan időre - kidőlt, ezzel a Baldéval pedig nem lesznek kisegítve. Diego Castro a vendégek egyik gólszerzője és legjobbja is sérülést szenvedett, szintén további vizsgálatok kellenek a pontos diagnózishoz. (Atlético Madrid-Sporting Gijón 3-2)
Az Osasuna végül magának is meglepetést okozva két perc alatt eldöntötte az Espanyol elleni meccset, véget vetve öt meccsből álló nyeretlenségi sorozatának. A vendégek pedig kezdhetnek beletörődni, hogy ez a bajnoki szezon nem a pontrabló portyáikról lesz emlékezetes. (Osasuna-Espanyol 2-0)
A Racingban ismét remek gólt szerzett Sergio Canalés, de ez is csak egy döntetlenhez volt elég a Valladolid ellen. Az ifjú titánt góljain kívül jelenleg a kora miatt emlegetik a napi sajtóban. Del Bosque szerint a válogatottsághoz nem túl fiatal, míg Cruyff szerint a Realba igazoláshoz igen. A kettő nyilván nem függ össze, és hát létezik több olyan gimnazista is a világon, akikről nem nyilatkoznak a fent nevezettek a spanyol lapokban, úgyhogy egyelőre Canalés jó úton halad, és aki ilyen (lásd lejjebb) gólokat lő, az nem fiatal a focihoz. (Racing-Valladolid 1-1)
A Málaga végre megérdemelten ellépett a kiesőzónából, köszönhetően annak, hogy elverte a Getafét (Málaga-Getafe 1-0), míg a minden bizonnyal parádés Almería-Tenerife meccsen döntetlen (1-1) született.
A bizakodó nyilatkozatok ellenére a Zaragoza nem tudta legyőzni a Xerezt, és így most pont az a három csapat áll a kieső helyeken, amelyek tavaly feljutottak. (Zaragoza-Xerez 0-0) Kellett ez, srácok?
A forduló összes meccsének összefoglalója itt egy helyen.
Utolsó kommentek