Három hónappal ezelőtt ellentmondást nem tűrően jelentettük volna ki, hogy a Serie A 13. játéknapjának rangadója a Napoli-Lazio lesz. Az üveggömb jó szokásához híven ezzel is átvert volna, hiszen hiába indult meg valamelyest a Napoli a csepűrágó Donadoni kivágása után, még mindig csak gyenge közepes a tabellán, a Lazio meg mindjárt a kiesés ellen küzd. A H1N1-hez hasonlóan mindenkire veszélyes Udinese Juventusba utazik, az Inter Bolognából hozza el a pontokat, a Milan pedig a megtáltosodott Cagliarit fogadja. A Roma Komanékat sem intézheti el egy legyintéssel (hogyan is tehetné, a Bari 3 ponttal többet gyűjtött náluk), és eljött a szezon első A-kategóriás biztonsági jelzéssel ellátott rangadója, a szicíliai derbi ideje is. Vége a hosszú szünetnek, újra becsengetnek a Serie A-ban.

Juventus-Udinese 2-0
Az elsőszámú gólvágó, Di Natale nélkül jönnek az udineiek, miközben a Juventusnál mi van, már megint? Igen, újabb sérült, ezúttal Trezeguet. Del Piero viszont biztosan, Amauri talán visszatérhet, úgyhogy ez a hazaiaknak áll, mert egészen pofás összeállításban kezdhetik a meccset, így pedig nem illene leégni (nagy volt a kísértés a zebraderbi szó leírására, de megúsztuk)

Fiorentina-Parma 2-1
A sok expármai jól megkeserítheti a szezon meglepetéscsapatának sorsát hazai pályán, mert akármilyen jól startolt is a Parma (tapadnak a BL-helyekre), azért Firenzében erő van és finesz. Azaz Gilardino és Prandelli.

Bologna-Inter 1-2
A hazaiak formája javulóban van, legutóbbi három meccsükből kettőt behúztak, de most azt a Nazionalét fogadják, amely gálázni jár idegenbe: 5/4 a lőlapjuk a Milánó táblán kívül (hülyeség, Milanba nem kellett utazniuk, Pötével és _benitóval ellentétben). A vendégektől Sneijder, a hazaiaktól Kennet Andersson fog hiányozni, utoljára az ő duplájával sikerült verniük a Nerazzurit (’99-ben)

Palermo-Catania 4-0
A szicíliai derbi egyébként sem egy kimondott tejfakasztó babazsúr, most Zenga személyében némi olaj löttyen a tűzre. Ő ugyanis tavaly még a Cataniát irányította, és a Palermo történetének legnagyobb hazai vereségét mérte csapatával mostani csapatára, amit nem átallott indiántánccal ünnepelni a vonal mellett. A 0-4 után csak egy módja van, hogy visszajöjjön a negatív tartományokból.

Milan-Cagliari 1-1
Néhány héttel ezelőtt Allegri azért jött volna Milánóba, hogy Leonardo állásának betöltéséről tárgyaljon. Mostanra normalizálódott a helyzet mindkét csapatnál, mind játékban, mind eredményekben bőven sikerült előrelépni, de azért a gondok nem szűntek meg. Szárd siker a pont a San Siróban, nem vitás, de legalább jöhetnek a „köszi, _benito” típusú Milan-kommentek.

Sampdoria-Chievo 2-1
Még nem ért véget a szép mese, de már kicsit letért az ösvényről a kerekerdő közepén kalandozó legkisebb királyfi. Hogy a sárga csacsi visszatereli-e rá, vagy még inkább a dzsindzsásba csalja, hamarosan kiderül, szerintünk előbbi, de nem leszünk szomorúak egy veronai pontszerzés miatt sem.

Roma-Bari 3-2
Totti van, parti van. Koman meg még mindig sehol, ráadásul amikor Telkiben beszéltem vele, és kérdeztem, miért nem vele rúgatták a büntetőt Genovában, azt mondta, nem is tudja, hányadik a büntetőlövők között. Nagyon jó lenne egy góllal, gólpasszal spékelt félóra, hogy aztán egy kezdőposzt is az ölünkbe hulljon. Hajrá, Voli!

Napoli-Lazio 2-0
Vajon mire várnak még Ballardini kirúgásával Rómában? Mivel mindkét csapat elég messze helyezkedik a szezon elején megfogalmazott céloktól, inkább pletykáljunk: a Rómában száműzött Pandev-Ledesma kettős a Rinaudo-Bogliacino-Zuniga trojkáért, meg némi zsebpénzért cserébe költözhet Nápolyba.

Livorno-Genoa 1-2
Valahogy az az ember érzése, hogy a Genoa útjába csak a vékonyabb keret állhat, így nekik különösen jól jött a néhány napos pauza. A Livornónál Cosmi csak a szokásosat teljesítette a Roma lerendezésével, a nehezebb feladatokba beletörhet a bicskája.

Siena-Atalanta 1-1
Azt hiszem, idén még nem írtam le, hogy _bennmaradási rangadó. Tesseé.