A beígérteknek megfelelően itt a friss, ropogós francia kémlelőtúra második része, a sorokat rendesen megerősítő négy naggyal és további három, igencsak ambíciózus csapattal. Ebből a hét bandából bárkit dobogós helyen érhet a tavasz 38 kör után, bár a Lyon és a Rennes alapjában eltérő tervekkel pörgeti magát a szezonra. Körkép és jóslatok, valamint néhány gondolat a liga megcsappanó nimbuszáról, a kiegyensúlyozottság gyönyöréről és a ligát belengő világbajnok-párharcról.

Igen, Thiriez főnök úr felettébb örömtelinek nevezte a francia klubfoci tavalyi évét, amely hosszú, szűk esztendők után az első volt, ahol a négy kiemelkedő klub - komoly erősítések és anyagi áldozatok árán - hasonló színvonalon produkált, tehát a szinte emberemlékezet óta regnáló Lyon mellé gyönyörűen felzárkózott az OM, a mély veremből kikecmergő PSG is és a végül élre törő Bordeaux. Az egycsapatos bajnokság gondolata fordulóról fordulóra elkopott, remélhetőleg jó időre, és ahogy nyomasztó jégpáncél alól a föld, úgy szabadult fel a liga terepe és vált újra érdekessé. Egy év még nem tendencia ugyan, de mindenképp valaminek a kezdete, a változások észleléséhez meg nagyító se kell.

Ismét Thiriez szavaiból induljunk ki, aki azzal a blődnek tetsző állítással érvelt a pozitív folyamatok mellett, hogy végre a legtöbb gólt szerző csapatok végeztek az élen. Való igaz, ez az esetek döntő többségében így is van - a Girondins és az OM is hatvan gól fölött zárt -, de a már-már legendás 2006/07-es bajnokságra legkevésbé sem volt igaz. Akkor a harmadik legtöbb gólt szerző Saint-Étienne a középmezőnyben tengett, míg a Rennes és a Bordeaux meccsenkénti 1 (!) rúgott góllal kupaindulást érő helyre futott be - ennyi góllal ki is lehetett esni. Ez volt az a bajnokság, ahol döbbenetesen kevés, 15 góllal hirdettek gólkirályt - előtte cirka két évtized telt el anélkül, hogy húsz alá adták volna a legjobbak -, ezzel csúnyán a négy topliga mögött ragadt a francia.

És ez volt az a bajnokság, amikor hat gólnélküli döntetlenre volt példa egy áprilisi hétvégén - hasonló 2005 augusztusában is előfordult, akkor öt 0-0 akadt -, a Guardian szakírója is aggodalmát fejezte ki, hogy végleg érdektelenségbe és dögunalomba fulladnak a francia bajnokik és hacsak valami intelligens villám nem csap a kapuiszonytól viszolygó focisták lábába, behal az egész francia futball. Újra felerősödtek fel a reformhangok - Wengerrel és a 84-es EB-győztes válogatott kapitányával, Hidalgóval az élen -, góltermelésre ösztönözve a szikkadt focival előrukkoló csapatokat: a felettébb gólképes csapatoknak bónuszpont járt volna egy új tervezet szerint, akárcsak az iksz esetén a góllövést megnyitóknak. Sőt, nagyobb kapuk meg a derékig földbe ásott kapusok, mi? A technikás bajnokság hírében álló franciákat nemcsak a gólínség, de a szórakoztató jelleg hiánya is bántotta, az ügyesebb, apróbb figurákat elnyomták a tökéletes katonák, sok felettébb eredményes játékos eligazolt, magával vitte a gólokat, a meccsek pedig inkább az atlétikát idézték.

Bár a darabolós 0-0-ák száma negyedével csökkent, még mindig sok a gólmentes meccs, tavaly szám szerint 40 volt belőlük, tehát durván minden körre jutott egy, ami azért vállalható. Ha az összgóltermést vagy a meccsenkénti gólátlagot (alig több mint 2-es gólátlag, tavaly 2,18) tekintjük minősítő erejűnek, abban nyilván veri a franciát a másik négy -, de a könnyelműen rájuk dobott jelzők (defenzív, unalmas, jellegtelen) egyike sem állja meg a helyét, különösen a legutóbbi bajnokság fényében. Ha gólokban nem is mutatkozik meg, de a támadójáték érdekében nagyobb kockázatot vállalnak a csapatok - és ez talán fontosabb. Látszik ez az igazolásokon is: még az alsóházba sorolt csapatok között is akadnak komoly támadósorok, a négy éllovasból három pedig bővített a csatárkontingensén.

Na meg persze az se hanyagolható el, hogy a legjobbjait szisztematikusan kiközvetítő ligában egyre többen jönnek rá: a Thiriez által említett fellendülés csak akkor válik tartóssá, ha a tehetségeit a lehető legtovább benntartja a bajnokság, ha máshogy nem, az élklubokba koncentrálva. Így a négy nagy versenye nem pár hónapnyi felvillanásban tetőzne, hanem évente élvezetes táncban, amihez alkalmi partnerként csatlakozna a megerősödött középmezőny éle, mondjuk a Lille, a Rennes, a Toulouse vagy a Monaco. Ezt az év az egyensúly megtalálásán és a hatalmas befektetéseken túl két világbajnok párbajáról szól majd: Blanc kihívója Deschamps.

Lille - kell-e változni a sikerhez?

A Ligue 1 egyik, ha nem a legstabilabb csapata idén is pontosan ugyanazt a szerepet fogja betölteni, mint az elmúlt években - gyakorlatilag amióta feljutottak. Elképesztő lelemény rejlik itt a háttérben, amivel begyűjtik, kifaragják és szép haszonnal továbbadják remek játékosok sorát, anélkül, hogy a játék színvonalában bármiféle érzékelhető változás is történne. Lehetett bárki a Lille edzője, mindig szerethető, tisztességes társaság rótta a gyepet. Tavaly egyszerűen elfáradtak a célegyenesben, de csak beügettek valahogy - konkrétan gólkülönbséggel előzve a PSG-t - az ötödik helyre, ami kupaindulást ért. Lényegében két nagy csere történt, húzóembert váltottak - az új fiú, Gervinho a Lyonba igazoló Bastos árának harmadába került -, továbbá a háló elé pedig megszerezték Landreaut, akit ugyanilyen gyorsan el is vesztettek sérülés miatt. A milanosoknak Aubameyang neve kell, hogy ismerős legyen. A veterán Youla a törökökhöz távozott, az Aquilani utódját kereső Roma érdeklődése Cabaye iránt pedig még mindig elég képtelen ötletnek tűnik. Nem lesz olyan egyszerű bárhol is megbontani a gárdát, ha pedig elöl is összeállnak (ahogy ez tavaly kimaradt), akár egy érem is kicsúszhat az évből. Titkon ez a tippem (kérek mindenkit, őrízze meg) és nem is nélkülözi az alapot.

Figyeld: Eden Hazard játékát, majd megtudod, miért lett az év fiatalja és mit akar vele kezdeni fél Anglia.

Várható kezdő: Butelle - Béria (Debuchy), Rami, Plestan, Emerson - Balmont, Mavuba, Cabaye - Gervinho (Hazard), Vittek (De Melo, Frau), Obraniak (Touré).

Toulouse - mi lesz Gignac sorsa?

Ez volt a nyár kulcskérdése Toulouse összes kocsmájában. Nos, a megnyugtató választ maga a játékos adta meg: nem érdekli az őt csábítgató Lyon - bár azért nagyot könnyített a döntéshozatalon Lisandro érkezése, ezt egész nyugodtan bevallhatja. A válogatottban is bemutatkozó gólkirály maradását vehetjük a legnagyobb erősítésnek, mégha akadnak is veszteségek a klassz szezonra készülő liláknál, elment a balbekk Mathieu, illetve Bergougnoux, Carrasso pedig a bajnokhoz igazolt - helyére Yohann Pelé érkezett Le Mans-ból. A feljutó boulougne-iak alapembere, Devaux és egy kameruni srác, Nounkeu a védősorba érkezett. A gólkirály mögött tavaly irdatlan munkabírású középpálya dolgozott, a csapatrészt pedig sikerült még ütősebbé tenni a Portótól vett Paulo Machadóval, aki nemrég még a St. Étienne kötelékében rombolt. A Téfécé az EL playoffkörében mutatkozik be: amikor legutóbb kupáztak, az év liverpooli pofonnal indult és majdnem kieséssel zárult... A Depor elleni főpróba mindenesetre győzelmet hozott.

Figyeld: Moussa Sissoko megbízhatósága fontos gólokkal társult tavaly, annyira nem is lep meg, hogy 20. születésnapjára válogatott meghívót kapott Domenechtől.

Várható kezdő: Pelé  - Ebondo, Cetto, Nounkeu (Fofana), Congré - Capoué, Didot, Machado, Sissoko, Braaten - Gignac.

Rennes - bejönnek az új befektetések?

Ha két jellemzőt kellene megadni Antonetti csapatáról, az irtó kemény védelem mellett a támadóharmadban jelentkező versenyhelyzetet emelném ki, ezek tekintetében ugyanis a Rennes a ligaátlag fölé magasodik, sőt, nagyban hasonlít a Nizzához, ahol Antonetti az utóbbi éveket töltötte. Elég egy kupahelyhez, bármi többhöz kevés. Az új kameruni sztárra, M'Biára lecsapott egy bajnokesélyes, helyére az új Essien [...]érkezett - a ghánai-norvég Tettey a kilátástalan Rosenborgból. A tehetséggondozás szépségeiről (lásd az épp sérült Briand) másfajta befektetésekre tevődött át a hangsúly: hogy Asamoah Gyan és a Kijevből kimenekített Bangoura együttesen 19 millió eurós biznisze mikor térül meg, beláthatatlan, valószínűleg soha - hacsak be nem fut egy valóságtól elrugaszkodott ajánlat a PL-ből. Wiltord és Moreira sztárok voltak az előző évtizedben - jelenleg a tartalékcsapattal lötyögnek, aztán nyilván irány Katar vagy a Guingamp.

Figyeld: Különösen kíváncsiak vagyunk a japán matricasztárra, Inamotóra, aki szép csendben fél Európát körbekaristolta, de sehol se vert gyökeret - ő egyébként az edző embere, lévén nála lett alapember a Gamba Oszakában.

Várható kezdő: Douchez - Fanni, Mangane, Hansson, Bocanegra (Aubey) - Lemoine (Inamoto), Br. Cheyrou - Bangoura (Kembo Ekoko), Leroy (Pagis), Marveaux (Thomert) - Gyan.

PSG - marad-e hiányérzet?

Nem áll messze az igazságtól a kijelentés: a múlt szezonban többet örültek a párizsiak szurkerei, mint az előző öt évben együttvéve, belekalkulálva Pauleta összes gólját. Méltatlan évek után végre akadt egy panaszmentes, relatíve gördülékeny bajnokság, csak a vége miatt lehetett némi hiányérzet, de a nemzetközi kupa mellett a hazai versenyt már nem bírta el a társaság - ráment az érem és a kupaindulás is. Utóbbit nem hiszem, hogy bánják, az osztatlan figyelem pedig szeptembertől előnyt jelenthet a ligában a másik hárommal szemben. Tavaly ilyenkor emlékezetes, amolyan most-vagy-soha-az-életben jellegű erősítésbe fogott a PSG, melynek keretében jött az olykor parádés, olykor bántóan szerencsétlen másodligás gólkirály Hoarau (még így is összecsipegetett 17 gólt meg egy kerettagságot a válogatottban) meg a komplett Giuly-Makelele-Sessegnon középpálya, nem is ecsetelnénk, mennyit tettek hozzá az évhez. Hozzájuk csapódott Kezsman, de elég lassan melegedett bele, most pedig jött Erding a Sochauxból és a Madridból hazacsábított Coupet. Rothentől szabadulnának és lehet, hogy Luyindulára sincs már akkora szükség ilyen felhozatal mellett. És ha ez még karcsú lenne, megadták a lehetőséget egy feltörekvő trénernek, Antoine Kombouarénak, hogy egy kiscsapat után egy bajnokaspiráns padján is bizonyítson. Az új edzőről több dolog is kiderült az előkészületi meccsek (köztük az Emirates-kupa) során: a 4-4-2-es hadrendet preferálja, benne a fiataloknak és a támadójátéknak is komoly szerepet szán. A dőlttel szedett kifejezés egyben tipp és elvárás.

Figyeld: Egy korábbi írásban éltettem Sakhót, hiszen remekül játszott egész éven át, semmi okom feltételezni, hogy ez másképp lenne idén. A csapat pillére és jelenleg vitán felül az egyik legjobb francia hátvéd.

Várható kezdő: Coupet - Jallet (Ceará), Sakho, Camara (Bourillon), Armand - Giuly (Arnaud), Makelele, Clement (Chantome), Sessegnon - Erding (Luyindula), Hoarau (Kezsman).

Lyon - lesz Govouból rekorder?

Ez, kérem, a kulcskérdés: Govou eddig minden lyoni aranyban nyakig benne volt, de nyolc bajnoki címe még senkinek sincs (az aktív játékosok közül Coupet-nak és Juninhonak van hét-hét). A helyi Népsport szerint minden rekordbeállításra kalibrált medenceparti csúszik egy évet, pedig hetvenmilliót toltak a csapatba az Arculatváltás fedőnevet viselő projekt keretében. Lisandro López (24m), Bastos (18m), Gomis (13m) és Cissokho (15m) érkeztével akár a Támadáááááás! vagy Rohamraaaa! is lehetne az év vezényszava. Esküszöm, egy másodpercre érzem csak a morcos brazil hiányát, Benzemával persze más a helyzet, de az érte benyelt 35 milla némileg ellensúlyozta a válságos időkhöz mért kiadásokat. Óva int a nagy költekezésben Keita példája, akin hatalmasat buktak, féláron passzolták el a Galatának. A szervezési feladatokat Puel valószínűleg megosztja a nagyon visszafogott évet záró Ederson és Bastos között, mindkettejükhöz közel áll ez a műfaj. Kallström pedig fellélegezhet a kényszerbalbekkezés alól, hiszen itt van a Milánóból eltanácsolt Cissokho, akivel egyébként olyan sebességtartományt nyertek, amit talán egy szélsővédő sem képes a ligában felmutatni. Távozási szándékot nem jelentett be senki, de a súgók szerint Mensah és Grosso bármikor válthat, Piquionne-t a Béke-kupa után kölcsönvette a Portsmouth, Mounier pedig már Nizzában lenne, ha Gomis helyett Rémyt vásárolja meg Aulas (ahogy Güizát és Gignacot is meg akarta). A megújhodó csatárkettős főpróbája jól sikerült, mindketten betaláltak a Depornak.

Figyeld: Ederson és Pjanic tavaly alig tudtak bizonyítani, no majd idén odavágnak.

Várható kezdő: Lloris - Clerc (Réveillere), Cris (Boumsong), Bodmer, Cissokho - Govou, Toulalan (Makoun), Ederson (Pjanic), Bastos (Kallström) - Lisandro, Gomis.

Girondins Bordeaux - van pótolhatatlan játékos?

A bajnok két érdekes felvezetőben is érintett volt: edzőmeccsen az átalakuló Marseille-t, a Kanadába kihelyezett Szuperkupa-meccsen pedig a kupagyőztes Guingampot gyűrték le több mint 30 ezer néző szeme láttára. Hasonló sorsra jutott a Montréal Impact és a Villarreal is a múlthéten. Az élcsapatok közül a Bordeaux-t ragadta el legkevésbé a piacozás: a bevételi oldalon három játékos neve (Plasil, Ciani, Carrasso) szerepel. Kétségkívül az ambíciózus Diawara helyének betöltése késztette a legkomolyabb agytornára Blancékat, végül a termetes Ciani mellett döntöttek. Chamakh pótlása közel sem lesz ilyen egyszerű - feltéve, ha még ebben az évtizedben lezárul az ügye -, egyelőre csak jelöltek vannak, Diomansy Kamara nevét pusmogják legtöbben, de házon belül is megoldható a dolog Bellionnal és Gouffrannal. A colos marokkói csapatkeresése már-már ronaldói hosszúságúra nyúlik, minden bordóbarát közös érdeke, hogy a klub rábólintson a következő ajánlatra, aztán engedjék útjára végre. Gondolhatnánk, hogy átmenetileg destabilizálódott a Gourcuff-Cavenaghi-Chamakh háromszög - ők hárman egyenként tucatnyi góllal segítették a csúcs felé a csapatot -, az előkészületi meccseken ez mégse volt feltűnő. Persze nincsenek pótolhatatlan játékosok, de a gironde-iak számára Gourcuff most az, az ő szerződését biztosították be először, nagyon helyesen. Gourcuff fantasztikus formában nyomta végig az egész bajnokságot, a kínlódó válogatottba is jóformán csak ő tudott értelmet préselni. Nélküle a bajnoki cím nem védhető meg...

Figyeld: A kisablakon már be-bekandikáló fiatalokat. A beépülésre váró Obertant gyakorlatilag két doboz Turbo-rágóért engedték át Sir Alexnek, amit személy szerint hatalmas hülyeségnek tartok - de nézzük a jó oldalát: így legalább több lehetőség juthat Serticnek és Saivet-nak.

Várható kezdő: Carrasso (Ramé) - Chalmé (Jurietti), Ciani, Henrique (Planus), Trémoulinas (Placente) - Plasil (Fernando), Diarra, Gourcuff, Wendel, - Cavenaghi, Bellion.

OM - mi a bánat kellhet még?

Valamiért az az érzésem, az utolsó darabka is a helyére került, pedig ez a két hónap a változások hosszú soráról és egy tragédiáról szólt: Dreyfus arany nélkül búcsúzott a földi léttől, de még a kórházi ágyból meglökte a dominókat: kipenderítette Pape Dioufot, az év edzőjének meg még tavasszal tudomására hozta, hogy bajnokként se maradhat a padon. Gerets látótávolságba hozta a másfél évtizede várt sikert, Deschamps meg begyűjtheti. Deschamps nem éppen a színtelen-szagtalan vezetési stílusáról ismert, eddigi karrierje viszont őt igazolja. Így aztán - mivel az új főnök, Jean-Claude Dassier is csak bajnokcsapatban gondolkodik - teljes kontrollt kapott a klubnál játékosok és összegek fölött egyaránt: kicserélte a fél csapatot, miközben Canát, Givet-t, Zubart, Zianit és Cissét elengedte (összesen 28,5 millióért), Mears és Wiltord kölcsöne lejárt, Zenden és Mbami is távozóra fogta, sőt hozzáértők szerint Valbuenának se sokáig lesz maradása a DD által elképzelt rendszerben. Azt remélem, mindenki látja, hogy, bár a tavalyi nagy hajrában egy arasznyival alulmaradt az OM, annyival nem volt gyengébb, hogy most gyorsan öt (!) poszton kelljen kicserélni a csapatot...  A védelembe hárman jöttek: a Madridból elhajtott, de Párizsban közönségkedvenc Heinze a bajnok pokoli stabil hátvédjével, Diawarával alkothat belső párost. A nizzai favágó Rool pedig azzal, hogy Taiwo tartalékja lehet, karrierje csúcsára ért, akárcsak Abriel, aki harmincévesen kapta meg élete sanszát, hogy igazi célért játsszon - anno nem fért be a PSG-be. További 30 millás facelift történt a középpályán M'Biával és Lucho Gonzálezzel, utóbbi talán az egész liga legnagyobb fogása (hány fajsúlyosabb klub szeretett volna a kedvében járni...), de pár hete biciklissérüléssel támogatták le a gyepről, így majd csak ősszel állhat össze a valós kezdő. A spiccre szerződtetett Mór pedig kusza karrierje egyik legjobb szezonját futotta Monacóban Deschamps irányítása alatt, akárcsak a Besiktastól hazahívott Edouard Cissé. Az itt felsoroltak egy maratoni intergalaktikus bajnoksághoz is megfelelő alapot adnak, nem véletlen, hogy a L'Equipe felmérése is a őket hozza ki győztesnek (47%).

Figyeld: Morientes lesz Marseille Owenje, minden tekintetben.

Várható kezdő: Rendhagyó módon két kezdő látható, csak hogy lássuk, mennyire mocsok erősek.

A) Mandanda - Bonnart, Diawara, Heinze, Taiwo - Lucho, M'Bia, Cheyrou - Ben Arfa, Morientes, Niang.

B) Andrade - Bocaly, Hilton, Rodriguez, Rool - Kaboré, Cissé, Valbuena - Koné, Brandao, Abriel.

Az 1. forduló párosításai:

szombat: Auxerre-Sochaux, Grenoble-OM, Le Mans - Lyon, Monaco-Toulouse, Montpellier - PSG, Rennes-Boulogne, Saint-Étienne - Nice, Valenciennes - Nancy

vasárnap: Lille-Lorient, Bordeaux-Lens

Zárásként pedig lazítsunk szíjat egy igazi klasszikussal, aztán allez.