Gordon Strachan szerint a játékosok nyerik meg a mérkőzéseket, nem pedig a menedzser. Ez így igaz, viszont a bajnokságot csakis jó menedzseléssel lehet behúzni, a Kobold viszont mindent rábízott játékosaira, szabad kezet adott nekik, és ezúttal úgy tűnik, hogy nem jött be a dolog. Strachan nem szereti ráerőltetni elképzeléseit a csapatra, ha tele van kreatív támadókkal a keret, és ez működött is, amíg formában volt a társaság, és ment a szellemes támadó foci. Tavaszra azonban már szenvedéssé, olykor görcsös tehetetlenséggé torzult ez az ősszel még sziporkázó szellemesség, és most ez pont egy olyan SPL-kiírás, amikor a görcsösség szinte biztosan pontvesztést eredményez, ugyanis a felsőházi csapatok közül az utóbbi egy évben már mindenki megtréfálta a két nagyot, ahogyan a Hibernian is: egy héten belül ikszeltek mindkét nagymenővel, és ezzel nem csak koncentrációból, taktikai érettségből és küzdeni tudásból, hanem fair playből is jelesre vizsgáztak. Ha kevésbé hullámzó a teljesítményük, simán hozhatták volna a bronzérmes pozíciót, amit eredetileg nekik szántunk, és ami a keretük alapján reális is lenne a számukra. Véleményünk szerint Mixu is ludas abban, hogy már legföljebb csak ötödikek lehetnek, ha minimum két góllal verik vasárnap az Aberdeent.

 

A Celtic akkora fölényt harcolt ki, olyan nyomást gyakorolt a hazaiakra az Easter Roadon, ami minimum egy gólt érdemelt volna, amennyiben az elkeseredett küzdelemben valamelyik kelta támadó egy pillanatra a darálás helyett a FUTBALLra koncentrál, azonban ezúttal még Nakamura Sunszuke sem húzott elő semmit a szporranból, McGeady meg egyenesen ostoba volt. Az egyik zseniális megmozdulást a hazaiak támadója, Stephen Fletcher hajtotta végre, amikor az első félidőben közelről ollózott Boruc kapujára, ám a polák portás a másik zseniálisat bemutatva hatalmasat védett - vagy Fletch találta telibe, vérmérséklet szerint választhatunk.

 

A Celtic kezéből tehát kicsúszott a dolog, már csak abban bízhatnak, hogy a Dundee megteszi nekik azt a szívességet, amit tavaly a másik északkeletskót banda, az Aberdeen nem sajnált tőlük, amikor is az utolsó fordulóban verték le a bajnoki címre törő kékeket.Azonban a Walter Smith-Ally McCoist homo sapiens duó által irányított Gers márkájú mezőgazdasági haszongépjármű minden bizonnyal fel fogja szántani a Tannadice Parknak keresztelt földdarabot, ugyanis ezúttal (nem úgy, mint tavaly) már sikerült legyakniuk az Aberdeent - többek között Kyle Lafferty szinészkedésének köszönhetően, amivel megszilárdította tagságát köcsögválogatottunkban és egyúttal büntetést is sikerült kiérdemelnie klubjától, a játékvezetőt pedig nyugdíjba küldte. A 18. perctől tehát emberelőnyben játszhattak a Dons ellen az Ibroxban (egészen a 40-ig, amikor Bougherra csúszott rá Langfieldre, thx redcard), ugyanis stouart dougal nem sajnált Charlie Mulgrew-tól egy kamukiállítást, miután Lafferty eljátszotta, hogy szuperválogatottunk balbunkója megfejelte őt - figyelitek hogy csepegtetjük az információt? A 66. és 68. percekben begyötört gólokra a rövidkezű hazaiak csak egy dugóval tudtak felelni, így a rivális botlásával újra a Rangers játékosai kezében van saját sorsuk, és nem hisszük, hogy ezúttal kiengedik onnan.

 

A Hearts simán verte a Dundee-t, ezzel bebiztosítva a bronzérmet - ők és a hetedik Motherwell az a két alakulat, akiknek helyezése már nem változhat az utolsó körben.

 

Mivel a St. Mirren győzni tudott Falkirkben, már odalenn sem olyan bonyolult a helyzet (az újonc bennmarad). A tekintetek majd a Felföldre fognak fókuszálni, ugyanis a Caledonian Stadionban az búcsúzik, aki veszít, ha döntetlen lesz, akkor a vendég Falkirk. Persze van kivétel is, mégpedig, amennyiben a Hamilton kettővel többel nyer Szentmirrenben, mint a Falkirk Invernessben, akkor a Haverek esnek ki. (Aki a szezon végére megtanulta, hogy kik a Haverek, az tippelhet a kieső kilétére, illetve Lencse is, akinek jövünk eggyel. Mi augusztusban a Falkirkre tettünk, és ehhez tartjuk magunkat. Akivel még játszunk, az szeme közé, laposan!, ő az Inverness-re fogadott.)