Már el is dőlt volna? Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a félidőre felépített előny ledolgozhatatlan a hátralévő tizenkilenc mérkőzésen. Egyébként is mennyit ér az újabb pontrekord? Meghatározhatja egy csapat szereplését az elnökének személye? Két mérkőzés után kijelenthető, hogy a legjobb téli igazolás a Racing csapatához köthető? Valóban szüksége van a Barcelonának Lahmra? Na és a Real Madridnak újabb holland csatárra? Van összefüggés Vadócz Krisztián meglepően sok őszi szereplése és csapatának helyezése között? Egy év alatt mitől lett kiesőjelöltből rettegett ellenfél az Athletic? Megmenekülhet a Mallorca és az Espanyol? Bennmarad mindhárom újonc? Kérdések válasz nélkül. Félidőhöz érkeztünk és miután az egész őszi szezon a Barcelona menetelésétől volt hangos, így velük célszerű kezdeni.

Egy éve minden mérkőzés előtt a katalánok  feltámadását jövendöltük, aztán valahogy ez nem következett be. Idén minden mérkőzésen a katalánok kipukkadását várjuk, aztán valahogy megint csak nem akar bekövetkezni. Nem tudni pontosan meddig fog tartani és milyen trófeákat eredményez majd a mostani sorozat, de jelenleg nincs olyan spanyol csapat, amelyik megállíthatná a Barcelona menetelését. Mindez azért érdekes, mert nagyjából már minden edző ismeri a taktikát, sőt az ellenszert is, de a tökéletes kivitelezéshez jóval több kellene, mint amennyi jelenleg bármelyik közvetlen riválistól kitelik. A szerzett ötven pont teljesen megérdemelt és egyáltalán nem túlzó. Talán nem véletlen, hogy a döntő pillanatokban mindig a katalán csapat játékosai tudják a győzelemhez szükséges extrát pályára varázsolni. Kikapni elvétve és legfeljebb a Bajnokok Ligájában fognak, a spanyol kupát simán behúzhatják, elvégre már az is csodával határos lenne, ha normális ellenfél kerülne az útjukba. Vagy valamivel összeszedettebb, mint a - Sevilla által - kiöütésre alaposan előkészített Deportivo. Természetesen ez legyen a galíciaiak problémája és semmiképpen nem kisebbíti a Barcelona érdemeit. Különösen a játékosokét nem. (Barcelona – Deportivo 5-0) Akik legalább szerények mostanában. Okkal vagy ok nélkül? Nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy nincs olyan kétmeccses győzelmi sorozat, amelyik után ne ábrándozna valamelyik fővárosi focistautánzat Bajnokok Ligája döntőről és bajnoki címről. Természetesen a Real Madrid játékosairól beszélünk, akik közül most éppen Higuaín mondta meg a tutit. Mindezt azután, hogy egy lecsúszott Robben lövésnek köszönhetően ismét parádés gólt ért el. Az optimizmusa ettől még érthetetlen, hiszen neki kellene legjobban tudnia, hogy Huntelaar nem kizárólag van Nistelrooy helyére érkezett, hanem az övére is. Az igazolások egyébként beválni látszanak, hiszen az elsődleges cél, hogy többen legyenek, már meg is valósult. Jobbak nem sokkal lettek, amit jól jelez, hogy egyedül Sergio Ramos emlékeztetett támadófeladatokkal megbízott középpályásra. Számukra az egyetlen pozitívum, hogy az új elnök személye kellően komoly nyomás alá helyezte a bírói kart, míg Calderon uralkodása idején ez nem feltétlenül volt így. Már az első mérkőzésen is látszot, hogy a tizenhatoson belül elkövetett nyakazásért sem jár büntető. Inkább sárga lap. Színészkedésért. Mérkőzést persze így is lehet nyerni, de bajnokságot nem nagyon. Hogy a Bajnokok Ligájáról ne is beszéljünk. (R Madrid – Osasuna 3-1)

Ha az Osasuna az utolsó fordulóban szenved hasonlóképpen vereséget, akkor valószínűleg sokkal nagyobb visszhangja lenne a bírói tévedéseknek. Így is volt, de ettől még ugyanúgy a tabella alján szerepel Vadócz Krisztián csapata. Ráadásul hiú ábránd azt gondolni, hogy meredek állásnál nem próbálkozik többet a címvédő, ami már a lövések minőségétől függetlenül is sikerrel kecsegtet a pamplonai kapus ellen. Arról ne is beszéljünk, hogy gólt szerezni - még büntetőből is - csak elvétve képesek az Osasuna támadói. Mindezek függvényében azt kell mondanunk, hogy megmenekülni nem igazán vagy csak valami kenőpénz csoda folytán tud a liga egyetlen magyarját foglalkoztató csapat. Ehhez nem elég a legkönnyebb falatnak látszó Espanyolt és Mallorcát megelőzniük, de még a Recrét vagy a Numanciát is utol kellene érniük. A katalánok és  szigetlakók formáját látva, előbbi még nem is annyira elképzelhetetlen, de utóbbi már sokkal keményebb dió. A katalán kiscsapat vagy a szigetlakók ellen még a kitelepülő német nyugdíjasok válogatottja is eredményes lenne. Mallorcán a kiárusítás egyszerű következményét tapasztalhatjuk meg, míg az Espanyolnál komoly szakmai problémákat. Azt nem tudjuk eldönteni, hogy vásárolni, vagy egy jó edzőt keríteni nehezebb, de Tamudóék utoljára Valverde alatt működtek normálisan, de végül a fiatal mester is elveszítette a fonalat. (Málaga – Espanyol 4-0) Az idei szezon legnagyobb csalódása azonban mégis az a Villarreal, amelyik egyedül az Atléticot tudta maga mögé utasítani a riválisai közül. Szeptemberben még azt gondoltuk, hogy a legkomolyabb támadókapacitás Manuel Pellegrini rendelkezésére áll. Tévedtünk. Rossi, Nihat, Llorente többet voltak sérültek, mint ahányszor nem. Franco az idei évben végleg eljátszotta minden lehetőségét arra, hogy valaha komolyan számoljanak vele. Altidore pedig roppant idegenül mozgott az amerikaihoz képest egyáltalán nem sablonos focikultúrától övezve. Malouda vagy egy rendszeresen játszó Nihat úgy hiányzik, mint éhezőnek egy falat kenyér. (Villarreal - Mallorca 2-0) Van ahol öt csatár is kevés és akad olyan csapat is, ahol három és fél is sok. Ezért aztán nem éppen fájó szívvel váltak meg Zigictől Valenciában. Ha Villa nem sérül le, akkor Morientesnek sem marad sok lehetősége, ezért is meglepő, hogy most mindkettejüket - és a fél vagy hátravont csatárként játszó Matát is – a pályán találta a kezdősípszó. Nincs ezen semmi meglepő, hiszen egyszer Unai Emery is megkockáztathatja, hogy az Albelda, Manuel Fernandes és Baraja labdaszerző és bérgyilkos hármast megbontotta Morientes kedvéért. A húzás bejött, mivel mindkét támadó góllal hálálta meg a bizalmat, miközben a középpálya remekül szűrt. Az már más kérdés, hogy a Maduróval és Angulóval megtámogatott védelem nem igazán tudott reagálni az ellenfél pontrúgásaira és végül a győzelem is elúszott, amikor Fernandes nem teljesen fölöslegesen szabálytalankodott büntetőt érően. Azt nem gondolta, hogy onnan ki lehet hagyni. (Athletic – Valencia 3-2)

Kínkeservesen kiharcolt győzelem iskolapéldájának tekinthető, amit a Sevilla művelt. A Numancia mindössze a mérkőzés negyedében tartott igényt a labdára.  A nagylelkű lemondást a kapura lövések mellőzésével honorálta a hazai csapat. Erejüket jól jelzi, hogy még egy előzmény nélküli góllal is simán versenyben vannak a második helyért. (Sevilla - Numancia 1-0) Az Atlético egyelőre még távol áll a dobogótól, de az optimizmus most korántsem olyan mértékű, mint három hónappal ezelőtt volt. Azóta sokan dolgoztak rajta, hogy egy kicsit letörjék a piros-fehérek önbizalmát. Különösen a Barcelona volt elemében, de még az akkoriban mindenkitől kikapó Real Madridba is sikerült lelket önteniük. Az Almería elleni döntetlen ezért is remek eredmény. Meg azért, mert éppen egy nehezen emészthető kupakiesésen vannak túl. (Almería - Atlético 1-1) Jó példa. Lehet ez kellett volna tavaly a Zaragozának is. A Betis szerencséje, hogy Sergio Garcia már ismeri a kiesés nem éppen felszabadító érzését, így időben gondoskodott arról, hogy ne legyen túl csekély különbség a sevillai zöld-fehérek és a kiesőzóna között. Ehhez gyönyörűen asszisztált az egész hazai csapat, amelyik nagyjából három meccsen semmisé tette a megsüvegelendő késő őszi teljesítményét. (Valladolid – Betis 1-3) Zigic lesz a tél igazolása. Két mérkőzésből kiindulva mindenképpen. Nem tudjuk mivel etetik Santanderben, de a Valenciában nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, s visszatérve a korábbi sikerei helyszínére, ismét tarthatatlan esetlenséggel riogatja az ellenfeleket. (Getafe – Racing 0-1) A Sportingban is egy jugoszláv utódállamból származó csatár tartja a lelket. Általában. Most kétgólos hátrányban rögtön le is kapták a pályáról a horvát Bilicet, hogy a következő mérkőzésen frissen léphessen pályára. A Recreativot persze ez érdekli legkevésbé, mert végre megnyugtató távolságra kerültek a kiesőzónától. Ilyenre meg már nagyon régen (évek óta) nem került sor. (Recreativo - Sporting 2-0)