Megkaptuk a legrosszabb nyolcaddöntőt két órában, illetve az ír őshaza rangadóját, de azt csak tévéfilm-terjedelemben. Nincs az a 24 csapatos VB, amin egy Paraguay-Japán összejönne az egyenes kieséses szakaszban, de a továbbjutó legalább a következő körben nem ugyanilyen felfogású csapattal kerül szembe. Portugália négy ellenfeléből csak egynek (Észak-Korea) volt képes gólt lőni, így megvan a jól megérdemelt repülőjegy. Spanyolország javuló tendenciát mutat, és az albirroja ellen már az argenin-német győztese ellen készülhet. Tovább után egy nehéz nap emlékei.
A nyolcaddöntők előtt is lehetett tudni, hogy nem a Paraguay-Japán lesz a VB legizgalmasabb meccse (Dél-Amerika olaszai találkoznak Kelet-Ázsia olaszaival), hiszen messze az E és F csoportok szállították a legrosszabb kilencven perceket - azt a negyedórát leszámítva. Paraguay konkrétan a torna leggyengébb négyeséből emelkedett ki, míg Japán a Holland-csoportot árazta be továbbjutásával.
Fő jellemzőiben hasonló a két társaság: döntő többségében apró emberek, szervezett védekezéssel, nem túl látványos focival. Innen egyenes út vezet 2010 Svájc-Ukrajnájához, amit meg is kaptunk. Már a 20. percben lehetett érezni, hogy ez az a meccs, amelyiken a tizenegyesrúgások is unalmasak lesznek - de nem csak nekünk jelentett apátiát a szétlövés, a japánok is unták. A mérkőzés alatt joggal gondoltuk, kár hogy nem eshet ki mindkettő, ugyanis 120 perc egyetlen ténylegesen futballra emlékeztető megmozdulása a hosszabbításban jött el: Okazaki sarok-bőr passza két védő közül az ellenfél tizenhatosán belül - ha Ronaldinho csinálja, öt percen belül 85 jutúb-videót lájkol 852837532 ember, így viszont legföljebb a meccs összefoglalójába kerül bele, ha van egyáltalán olyan aberrált, aki készít erről zanzát.
Portugália olyan játékkal tervvel érkezett Dél-Afrikába, hogy jól szétvédekezünk mindenkit, aztán az előrejátszott labdából Szé majd rúgdalja a gólokat. Ezt a négyből maradéktalanul csak egy mérkőzésén sikerült végrehajtania a portugál válogatottnak, hiszen csak Csollimáék kapujába találtak be - azt a hétgólos parasztvakítást meg most már valószínűleg mindenki helyén tudja kezelni - igaz, kapni is csak most először kaptak be dugót, és az sem volt teljesen makulátlan.
A luzitánok tehát a világ két legerősebb szelekciója ellen 180 perc alatt mindössze egy gólt kaptak, játékból azonban nem nagyon mutattak semmit - nehéz is egy olyan csapattól ilyesmit várni, amelynél Tiago és Pepe játszik a középpálya közepén (utóbbi részéről az is bravúr, hogy megúszta piros nélkül a tornát), de nem ez a fő gond. A spanyol támadójáték semlegesítése az első félidőben is kiválóan ment nekik, igazi veszélyt csak a portugál kontrák hordoztak magukban ekkor. A második játékrészben aztán fokozódott a spanyol nyomás, és az is kiderült, ez a Cristiano Ronaldo kevés ahhoz, hogy egyedül döntsön el egy párharcot. Legalábbis ebben a szerkezetben, ilyen ellenfelekkel szemben, és olyan fékekkel a támadósorban, mint Simao Sabrosa.
Fernando Torres expressz-sebességű visszatérése nem sült el jól, hiszen nem csak az egyre jobb formában futballozó fúriarohában ő a leggyengébb láncszem, de már a görcsölő csapatból is lefelé lógott ki - és ez az egyik oka annak, hogy nem vernek mindenkit gólokkal, hiszen előszeretettel szolgálja ki a válogatottban hagyományosan gólerősebb Villát akkor is, ha ő nem talál be, ez viszont most hiányzik (14 kísérletből 6 sikeres átadás). A formán kívüli Torres egy védekező csapatnak hasznára lenne, ahol van 50 métere megverni egy-két védőt (ha nem hagyja el a labdát), de egy tizenhatost körbeadogató csapatban nem sok vizet zavar. A spanyolok szerencséje, hogy a három barcás egyre hatásosabban tilitolizik középen, míg Villa Czibor helyéről indulva is ontja a gólokat, vagy legalábbis egy kalap mákkal bepaszírozza a mindent eldöntő találatot - talán inkább lesről, mint nem.
Mindazonáltal a futball igazságtalansága lett volna a portugál egyenlítés, viszont ezúttal a kiállítást sem érdemelték meg, legalábbis mi nem láttunk perdöntő bizonyítékot arra, hogy Capdevila ne nyerje el a tiszteletbeli portugál címet.
A játéknap eredménye egy Paraguay-Spanyolország negyeddöntő, vagyis a tegnap esti meccs még egyszer...
A NAP MEGÁLLAPÍTÁSA
A jól eltalált nájkireklámból már senki nincs versenyben, úgy tűnik, ez olyan, mint a Sports Illustrated címlapja.
AMIRE EMLÉKEZNI FOGUNK
Noha Busquets 98 passzt terített el és Piqué (meg a fél spanyol válogatott) szabálytalanság nélkül zárta a meccset, nekünk mégis David Villa felszabadult öröme fog az agyunkba égni. Igazából nem is értjük, hogyan jöhet elő egy Fabregas van-e olyan jó értékes játékos, mint Villa?-vita.
Az utolsó 100 komment: