Az a baj a csoportmeccsekkel, hogy bizonyos esetekben sem az első, sem az utolsó fordulóban nem történik semmi. A világbajnokság utolsó két csoportjában pont erre láthattunk példákat, de míg a H csoportnak csak az utolsó fordulója volt langyos, a G-nek az első után a vége is nehezen élvezhetőre sikerült. Elhullott egy sokra tartott csapat (Elefántcsontpart), és egy másik, amit az első kör után kezdtünk becsülni, de végül egyáltalán nem bánjuk, hogy távozott (Svájc). A spanyolok még messze vannak a legjobbjuktól, de legalább elkerülték, hogy a brazilok ellen kelljen formába lendülniük. Ezt a szimpatikus Chile nyelte be, ráadásul jobbára védelem nélkül kell majd helytállniuk. Indul az egyenes kieséses szakasz, ehhez is van hozzáfűznivalónk hajtás után.

A Brazília-Portugália lehetett volna a vb egyik legjobb meccse is, ha mondjuk a 2. fordulóban tartják, így viszont – mivel mindkét csapat pontosan tudta, hogy továbbjut – inkább csak a hagyományos brazil-portugál ellentét tett érdekessé. Ez természetesen nem a játék kiváló minőségében, hanem a faultok brutális voltában mutatkozott meg az első félidőben, Pepe és Melo aprították egymást emberül, de míg Dungának (ő is tudja, milyen ezen a poszton az elgurult gyógyszert keresgélni) volt annyi esze, hogy villámgyorsan lekapta a Melót, mielőtt a vörös függöny végleg leért volna, Pepe még ámokfuthatott egy kicsit a második félidőben is. A Real játékosa egyébként hiába növesztett szőrt a fejére, nem sikerült elbújnia mögé, mert a patkány a bubifrizura mögül is kitüremkedett: Melo lábának széttaposásáért bőven járt volna a piros.

A játékvezetői felfogást nem tudjuk dicsérni a tornán. Egyrészt ahány konföderációból érkező bíró, annyiféle szempont, ami azért baj, mert a meccsek előtt nem lehet tudni, miféle alkat a játékvezető, ez csak akkor derül ki, amikor a 20. percre három sárgát kiosztott, vagy három halottat vittek le a pályáról úgy, hogy még nem nyálas a sípja. Az európai bírók között is van hülye, de a többiek egész egyszerűen botrányosak, imádnak szerepelni, rengeteg rossz ítéletük van, következetlenek.

Ennek a mexikói jómadárnak például azt köszönhetjük, hogy nem lett izgalmasabb a meccs, mert Juan kezezése tankönyvbe illő piros lap volt. 10 emberrel a második félidőre egyébként is magukhoz térő portugálok talán begyötörtek volna egy gólt, amivel támadásra ösztökélték volna Brazíliát is, de még ennyi szerencsénk sem volt. A portugál kezdő már jelezte, Queiroz nem kívánja győzelemmel a vb-győzelem csalfa ábrándjába ringatni országa lakosságát, a vereséget csak azzal kerülte el, hogy a brazilok sem voltak megfelelően élesek, és hogy Julio Baptista emberhátrány-felirattal a hátán lépett pályára. A 0-0 így kőbe volt vésve, így jártunk. Nem apróbetűs gondolat a végére: ugye mindenkinek feltűnt, hogy C. Ronaldo mennyit fejlődött? Nem a játéka, hanem a viselkedése, a hozzállása, a mentalitása.

Az elefántok a sorsolásuk miatt estek ki, pedig a portugálok elleni meccsen jóval közelebb álltak a győzelemhez. Drogbáéknak rossz sorrendben jöttek a meccseik, nem volt szerencséjük, bár az is igaz, hogy gyengébbek is voltak, mint számítani lehetett rá. A népi Korea elleni meccsről csak Drogba csele marad meg, és persze a koreai kapus, aki a vb alatt több időt töltött vízszintesen, mint függőlegesen.

Csak nekem tűnik úgy, hogy kicsit csikorog ez a spanyol gépezet? Elsősorban hátul látok problémákat, mert Piqué ugyan a világ egyik legjobb védője lett az elmúlt két évben, de sok energiáját emészti fel Puyol hibáinak kijavítása, és még annál is többet az állandóan elöl héderező Ramos kisegítése. Chile az első félidőben több helyzetet is kialakított, és legalább háromszor kerültek egy egyszerű bepassz után lövőhelyzetbe a 16-os közvetlen közelében, amiből nem lett végül komoly veszély. Meglátásunk egyszerű: Senna hiányzik a csapat tengelyéből, mert Busquets lepkefing hozzá képest, Xabi Alonsónak pedig mi is lenne a feladata? Védekezzen? Ahhoz lassú. Támadjon? Arra meg ott van Iniesta és Xavi. Ezen kívül a hatékonyság kedvéért talán fel lehetne áldozni a pinup-boy Torrest, ha már hemzsegnek a padon a jobbnál jobb csatárok, de sokkal valószínűbb, hogy Mata, Pedro és Llorente úgy mennek haza, hogy nem szagoltak puskaport.

Villa viszont nagyon jó, egyelőre a hátán viszi a csapatot. Spanyolországnak össze kell még rázódnia a világbajnokságon, hogy a többiek is felnőjenek hozzá, mert egyelőre sokkal kevesebbet mutatnak, mint amit vártunk tőlük, és csak egy hajszálon múlt, hogy nem kerültek szembe saját hülyeségük miatt a brazilokkal. Ez a kis hülyeség Svájc sokkal nagyobb hülyesége miatt nem került sokba, Hitzfeldék csak a jó ég tudja, mit akartak Honduras ellen. Lehet, hogy ez a csapat amolyan David Carradine-módra arra gerjed, ha fojtogatják, másképp nem megy neki, Honduras viszont ahhoz kevés volt, hogy megragadja a gigájukat, ahhoz viszont erős, hogy néhány szárnyaszegett támadást ne hárítson el kacagva. Svájc a világon senkinek nem fog hiányozni, ezt leszögezhetjük.

Sokkal jobb, hogy Chile ment tovább. Bielsáék nem tudnak nagyon sokat erről a játékról, de amit tudnak, azt 100 százalékban a pályára teszik minden meccsen. Szerencsére ez a valami nem a fegyelmezett védekezés, hanem az utolsó töltényig tartó roham. Sajnos a játékvezetői felfogás nem kedvez nekik, ezért a nyolcaddöntőt ementáli-szerű védelemmel kezdik (hüjebiló II.: a spanyolok elleni piros lap egy röhej volt konkrétan). Brazília megcsinálja őket, de hogy nem 1-0-ra, arra nagy összegben mernénk fogadni.

Megkezdődik az egyenes kieséses szakasz, a bal felső ágat az a csapat kezdi, akit a legjobb négybe várok innen. Uruguay saját taktikájához a lehető legjobb kerettel rendelkezik: kemény, precíz védői vannak (nem kaptak gólt), szervezett, kőkemény, és kevés támadásainak gólra váltásához két egészen kiváló csatára van. Forlán és Suárez 60 gól körül termeltek idén, és a vébén is úgy tűnik, kifejezetten jól megértik egymást. Dél-Korea a csoportjából is nehezen vergődött tovább, ha a nigériai csatárok pontosabbak, ők készülhetnének az uruguayiak ellen. Uruguay-t egy dolog miatt féltjük: Muslera jó kapus, de 3-4 meccsenként beszed a Lazióban egy irgalmatlan leventét. Tippünk: 3-1

Az Egyesült Államok nagy veszteség lett volna, ha kiesik a csoportban. Korábban sem csináltunk titkot belőle, milyen nagyra becsüljük Bob Bradley munkásságát, igazán szimpatikus, amit az amerikai válogatott csinál. Ghána nehéz csoportból ment tovább, nincs gond a védelmével sem, a támadói pedig egészen kivételes sebességgel érnek fel a kapu elé, hogy aztán a legnagyobb helyzeteket is kihagyják. Még nem lőttek akciógól a vb-n, de az amerikaiak ellen így sem esélytelenek, mert a számtalan elrontott támadás után fegyelmezetten zárnak vissza, így jóval kevesebb tere lesz az életveszélyes amerikai kontráknak. A két csapatnak közel azonos esélye van a továbbjutásra, kicsit az Egyesült Államokat esélyesebbnek érezzük, de van egy olyan megérzésünk is, hogy jön az első hosszabbítás. Tippünk: 1-1, hosszabbításban a jenkik.