Van egy óriási csalódásunk erre a napra is, és ez nem Németország, továbbá nem is Joachim Löw, mivel utóbbiról tudjuk, hogy körülbelül annyira áll hozzá konstruktívan önmaga kritikájához, mint Jeanne d’Arc az análszexhez. Ő tehát nem lepett meg senkit, azonban a Capello-féle Anglia impotenciáján nem tudunk mást csinálni, mint röhögünk, és közben kimondjuk, amit bosszús szurkereik – vélhetően – nem akartak: respekt Algériának, stratégiailag járható utat választottak, ráadásul egyáltalán nem a legrondábbat. A júeszéj kezdeti szerencsétlenkedésén meglepődtünk, elvett góljukért sajnáljuk őket, viszont a torna egyik legfurább találatát itt láthattuk. Utóbbihoz kapcsolódóan annyi is egyértelművé vált, hogy a kapusfeladatokról érdekes elképzelésekkel rendelkező Handanovicsot nem szeretnénk a csapatunkban látni.

Lehetett érezni már az elején, hogy annak a felállásnak, amit Löw kitalált a hasára ütve, a szerbek ellen meglesz a böjtje. Pozitívum, miszerint a „modern nagymama vagyok, mobilom is van, wiwet is használok”-kardigánba bújt mester szemmel láthatóan sejtette, ezúttal nem fog menni az, ami Ausztrália ellen, ahol tulajdonképpen ösztönből szétfutották, illetve még inkább szétpasszolták és „szétmozogták” a kengurukat, akik azóta is szédülnek. Ezért nem ment neki a szerbeknek, hanem talán egygólos meccsre akart játszani, mivel – bár ez nem tűnt fel a meccset nézve, de – a szerbeknek elvileg nyerniük kellett. Csak hogy itt, ehhez koncepció kellett volna, ám a (jogos) kiállítás után nem nagyon volt.

A Nationalelf-ben a legnagyobb gond Müllerrel van, akinek két olyan beadását is megcsodálhattuk (még a kiállítás előtt), aminél csak az nem látja, hogy vonal mellé téve meghalt, aki nem néz oda. (Löw odanézett, direkt figyeltem). De hagyjuk is az ízekre szedést, már csak azért is, mert 37 percig volt érdekes, utána sokkal izgibb sztori jött, mégpedig az, hogy mit variál Löw, miután az egy szem csatára elment zuhanyozni, ahol, reméljük, egy beviagrázott gorilla várta.

Iszonyúan érdekelt, mi lesz: feltolja Müllert centerbe és Özil húzódik ki jobbra? Podolski megy fel és Özil oda húzódik ki? Esetleg behoz csatárt, mert annyira jónak látja a „szélsőit”? Löw, meglepve mindenkit, semmit nem csinált, hanem kivárt. Ő tudja, mire, gondolom, a szünetre. Az egy perc múlva érkező gól eléggé lelombozhatta, de alapvetően megérhető, hogy a szünetig 5 perc alatt nem akarta új szerkezetet felépíteni, de hogy a félidő után sem lépett semmit, az gyalázat. A középpályán ott sétálgat öt ember, akik közül három képes a szélen, illetve kettő csatárposzton játszani, de az edző végignézi, ahogy csatárai a vonal mellett rohangálnak, az ötvenkilós irányítója meg rendszeresen centerként találja magát – de legalábbis a csapat legelső embere ő. 4-2-3-1-ből, miután kiszórták a csatárt, meghagyott egy 4-2-3-at, pedig az anyag megvolt fent a pályán, hogy változtasson csere nélkül. A cserék később persze szintén a mennyiségről szóltak, a 77. percre jutott el oda, hogy védőt hozott le.

Igazából, ha akarnám, megvédhetném Löw-öt, mert a helyzeteik megvoltak meccsközben és a félidőben el is határoztam, nem fogok írni róla, hanem betudom Klose marhaságának az egészet, de nem tehetem. Igen, Podolski miatt. Egyszerűen felfoghatatlan, miért hagyta fent egész meccsen a Herceget, aki egy normális szövetségi kapitány mellett aligha rúghatta volna a büntetőt, ráadásul az elhibázott tizenegyes után gyakorlatilag mindent rálőtt ellőtt, hátha rendbe hozza.

Habkönnyű ez a német csapat, mert tökjó, hogy a futballközhely (ambiciózus, tehetséges fiatalok és tapasztalt öregek ideális összetételű elegye) többé-kevésbé megvan, de a fiatalok közül kevesen játszanak a helyükön, a valóban öregek közül a legfontosabb sérült, az edző pedig neveket tesz fel a pályára és akkor sem változtat, ha már az álláig ér a víz. Tartom, hogy döntő biztosan nem lesz ebből.

Amit Antics kitalált a németek ellen, az nem volt egy világmegváltó ötlet, de a körülmények segítségével bevált. Ahogy azt javasoltuk egy korábbi posztban, választott Pantelics és Zsigics között, illetve elfelejtette Milijas-t. Továbbá a középpályát duzzasztotta fel, ahol nyilvánvalóan meg kell fogni a németeket. Kint hagyta viszont a szélen Kraszicsot, akinek sokkal könnyebb dolga volt Badstuberrel, mint Sarpei-jel, többek közt a gól is ebből lett. Meg abból, hogy Zsigics a három labdába érése egyikét egy tökéletes visszafejesként követte el – mondjuk az mókás volt, ahogy részben Lahm-ot elnyomva sikerült ez neki.

Gyakorlatilag az egész második félidőt nyolc, egyfolytában védekező játékossal hozták le a szerbek, erre az szóljon be, aki inkább kitámadott volna – bár amikor észlelték, hogy Özilt és Müllert levitte a kardigános, szerintem megnyugodtak, akár mehettek is volna előre. Gólt egyébként így is kaphattak volna, nem rajtuk múlt, de ez semmit nem von le az érdemeikből. A gól miatt igazolást nyer Zsigics preferálása, más húzását nem is tudjuk kiemelni Radomir kapitánynak, mivel semmilyen gondolkodásra nem kényszerítették. Nem volt ötlete, vagy ha volt, nem kellett használnia. Ez egy kibrusztolt szerb siker volt, a döntetlen reálisabb és igazságosabb lett volna, de így legalább brutális Ghána-Németország várható. NÉMETORSZÁG-SZERBIA 0-1

Másodízben láthattunk négy gólt egy 2010-es vb-meccsen, ráadásul kétgólos hátrányból sikerült felállnia az egyik félnek. Van egy olyan érzésünk, hogy az amerikai fejekben a fordítás is sikerült, és lássuk be, ha őszinték akarunk lenni, mi sem értjük Edu góljának érvénytelenítését.

A mérkőzés első félideje során sok minden nem történt, csak esett két szlovén gól. Az első elől isten biza’ elugrott Onyewu, de ez legyen a Milan-szurkerek problémája, ahogy az is, hogy a második szlovén öröm előtt ő ragadt be.

Az amerikaiaknak sikerült rögtön a második játékrész kezdetén visszajönni a meccsbe, de egyszerűen nem tudok nem hangosan kacagni az amerikai Podolski „bombagólján”, amelyben egyrészt nem volt technikailag nehezen kivitelezhető részlet, másrészt olyan szintű kapus-dilettantizmus kellett hozzá, hogy azt fáj visszanézni. A futballvilág egyik legnagyobb kabarétréfája, az Európában eddig tulajdonképpen mindenhol és mindenhogyan megbukott Donovan további otthoni hájpolását kiválóan szolgáló gól egészen vicces körülmények között született, konkrétan én még sosem láttam olyat, hogy egy csatár a kaputól három méterre tudja úgy ellőni a labdát, hogy a portás a gólvonalon áll, holott előtte 20 méteren át rohant felé. Majd a végén a hálóőr mindezt megkoronázza a kapufa mögé történő beeséssel. Handanovics mérlegelt: ha kijövök, beadhatja középre, ha nem jövök, akkor is. Ha kijövök, elakadhat bennem, így szinte biztosan nem; feltéve, hogy meg tudja emelni a labdát és nagyobb erőt tud beleadni, mint egy lepke. Ok, maradok.

Bár jogos gólt vettek el a nagyot küzdő USA-tól, egyáltalán nem mondhatnánk, hogy kapujukhoz szögezték a szlovéneket, vagy bármilyen egyéb szempont alapján jobban rászolgáltak volna a három pontra. Ráadásul nem volt elég az állandó veszély Novakovicsék (aki OJ egyik állandó jellegű tettestársa szerint a szlovén Horváth Feri – ez lássuk be, zseniális észrevétel) részéről, a végén elég egyértelműen lejöhetett mindenkinek: a tengerentúliak megelégedtek az egy ponttal. Ez némileg csalódást keltő felismerés lehetett, de mindenképp megsüvegelendő a 0-2-ről való felállás. Az, hogy Altidore futatásán kívül sok, alaposan felépített akciót nem láttunk, már kevésbé. SZLOVÉNIA-USA 2-2

Huncutul nevetgélhetett mindenki, amikor az angol és az algériai válogatott kezdőjét elolvasva konstatálta: sem Sausi, sem Green nincs a kezdőkben, tehát egyikük pozíciója sem bírta el a kapitális potyát. Ez valahol érthető, bár amikor Capello-nak választania kell kapusügyben, olyan szituban érezheti magát, mintha döntenie kéne: a szakadt óvszert vegyem meg, vagy a kolbászízű fogkrémet? A rosseb vigye el, nem tudom, melyiket! Mi se tudnánk. Viszont ezen a meccsen nem James volt elkeserítő, hanem a biztos pontok ott elöl, meg középen, ahonnan elvileg árad az okosság.

Amit az első félidőben lehozott a két csapat, arra még keresem a szavakat, egészen semmilyen volt. Érdekesnek – bizonyos aspektusból – érdekes volt, ugyanis Algéria folyamatosan nyomta előre a játékot a középpályára, az angolok pedig annyira ötlet nélkül akarták odaterelni a Jabulanit M'Bohli kapuja (f)elé, hogy esélyük se volt rá. Nem volt tehát catenaccio, az afrikaiak pontosan olyan játékot nyújtottak, amilyet az idei Inter csinált volna egy nála gyengébb képességekkel rendelkező ellenféllel szemben a visszavágón, miután 1-0-ra nyert az odavágón. És ez nagyon nagy szégyen Capollo-éknak, ugyanis egyrészt itt nem ők a gyengébb képességű csapat, másrészt erre semmilyen tervük nem volt azon túl, hogy ha Lampard és Gerrard is ott van a középpályán, akkor csak lesz valami. Nem lett.

Egy motiválatlan, mindenféle fantáziát nélkülöző, szedett-vedett bandát láttunk az angol válogatott mezében, amelynek edzője se állt a helyzet magaslatán, például miért tartotta Lennont vajon 63 percig a pályán és miért csak akkor hozta be helyette Shaun Wright-Phillipset – rejtély. Persze egyes embereken minden kevésbé sikerült meccsen lehetne csámcsogni, pláne utólag, de valahogy en block nem láttuk az elképzelést. Nem a kezdőben, mert azt meg lehet lepni, de momentán ott tartunk, hogy Angliának nincs ellenszere egy kicsit is szokatlan védekezésre, akkor sem, ha azt átlagos, vagy az átlag alatti futballisták mutatják be. A klasszikus wingback-ekkel, illetve három belső védővel játszó Algéria gyakorlatilag eltüntette Heskeyt, mi több, Rooneyt is. A hangsúlyosabb szélsőjáték jó válasz lehetett volna, de egy szélsővel ez nem tud működni, főleg nem, ha az Lennon.

Mindezt tetézi, hogy bunkerfoci és darálás nélkül, kulturáltan hozták az afrikaiak az ikszet, tehát fanyalgásra legfeljebb önkritikus módon van ok brit részről. Ha Mourinho ül a padon, nem Rabah Saadane, akkor ez egy csodálatos taktikai siker, így meg ők maradnak a mázlis-bekkelős berberek. Részemről az első afrikai csapat, amelynek (a szlovén gyalázat ellenére is) drukkolok a továbbjutásért, még ha nem is lesz meg. ANGLIA-ALGÉRIA 0-0

AMIRE EMLÉKEZNI FOGUNK:
Nehéz a választás, de ennyire kilátástalan angol játékot még anno a horvátok ellen sem láttunk, úgyhogy egyrészt kérjük Capello elrablóit, álljanak elő követeléseikkel, másrészt a pálya mellé odaállított viszbábu készítőjének üzeni a Madame Tussauds nevű intézet HR directora, hogy volna egy ajánlata.

A NAP KÍNZÓ KÉRDÉSE:
Vajon a 2010. júniusi Jamie Carragher gyorsabb, mint a 2010. júniusi Paolo Maldini?

Hollandia-Japán
Noha továbbra is Robben nélkül, de most már talán a kezdőbe jelölt Elia-val kezdi meg a rohamozást Marwijk együttese és az első fordulós szenvedése alapján Japánnak nem sok jót jósolunk. Mathijsenben azért lehet bízni, kapott gól nélkül nem ússzák meg, de legalább beindul van Persie. 3-1

Ghána-Ausztrália
Az afrikai csapat óriási sanszot kapott a sorstól, nehezen tudnám elképzelni, hogy ne éljenek vele, illetve nehezen tudnám elképzelni, hogy ez az auszi csapat bármilyen nagyívű tervükben meg tudja akadályozni őket. Szépíteni fognak a végén, meg lesz, aki izgul is, de valójában sima hazai siker. 2-1

Kamerun-Dánia
Aki itt kikap, az vélhetően utazhat haza a csoportkör után, egy iksz esetén viszont még több kapu is nyitva maradhatna. A tejfehérek és a kakóbarnák csatája eldöntetlen marad, de most jelezzük, a tippet arra az esetre értjük, ha Bendtner nem játszhat. Amennyiben ott lehet, úgy gólnélküli remit vizionálok. 1-1