A 2010-es világbajnokság utolsó, „H” jelű csoportjához érkeztünk el a Radio Q-val közös kedvcsináló sorozatunkban. Spanyolország Európa-bajnoki címvédőként és sokak véleménye szerint a világbajnoki cím egyik fő várományosaként érkezik a vb-re. Európából Svájc, az amerikai kontinensről pedig Chile és Honduras próbálja meg kiharcolni a legjobb 16 közé kerülést. Utóbbi kettőtől kifejezetten harcos, míg a bicskásoktól megfontolt, taktikus ellenállásra számítunk. Első látásra a spanyolok továbbjutása megkérdőjelezhetetlennek tűnik, de a másik három csapat pontosan az ellenük megszerzett ponttal szerezhet lépéselőnyt a többiekkel szemben, úgyhogy minden egyes mérkőzésen kiélezett küzdelemre számíthatunk. A spanyolok esélyesként, a másik három pályázó pedig élete eredményéért fog harcolni. Ez a csoport sem kivétel, érdemes lesz végig követni és nem lepődnénk meg, ha a spanyolok mellett is kedvenceket találnának a sajnos semleges magyar szurkolók is.
Chile
A Zamorano-Salas csatárkettős ma már legenda, követőik még csak az út elején járnak, de nem sok hiányzik ahhoz, hogy legalább akkora örömet okozzanak a vékony ország lakosságának, mint amilyet legutóbbi világbajnoki szereplésük alkalmával. 1998-ban a legjobb 16 között egy kifejezetten élvezetes meccsen maradtak alul a brazilokkal szemben, de már korábban is több ízben letették a névjegyüket a világ legjelentősebb eseményén. Rendezőként 1962-ben a bronzéremig jutottak, 1974-ben pedig a világbajnokságok történetének egyik legbizarrabb pótselejtezőjén vívták ki az indulás jogát. A Szovjetunió elleni idegenbeli 1-1-et követően a santiagoi visszavágón házigazdaként megjelentek, ellentétben a Pinochet-féle katonai puccs miatt távol maradó ellenféllel. Chilei barátaink annak rendje és módja szerint elvégezték a középkezdést, szereztek egy gólt az üresen hagyott térfélen, majd mivel nem volt, aki elvégezze a középkezdést, a játékvezető véget vetett a mérkőzésnek és játék nélkül Chile jutott ki a világbajnokságra.
Mai keretük magját az európai élbajnokságokból ismert játékosok alkotják. A védelemből Isla az Udinese, míg Arturo Vidal a Leverkusen rendkívül hasznos játékosa. Matias Fernandez igazi 10-es, aki klubcsapataiban még nem igazán bizonyított, de ennek ellenére a válogatottban meghatározó szerep vár rá, különösen a válogatottságot lemondó David Pizarro hiányában. Amiért a chileiektől sokat várunk a támadósorban szereplő Alexis Sanchez, Mark González és Humberto Suazo alkotta trió, akik egyenként és reményeink szerint közösségben is veszélyesek lehetnek bármely védelemre.
A fent említett legendák miatt, és a támadófutball reményében szorítunk a chileieknek, akik a dél-amerikai selejtezőcsoport negyedik helyén végezve kvalifikáltak a világbajnokságra.
Honduras
A tavalyi U-20-as világbajnokság kellemetlen emlékeit leszámítva nagyon kevés tapasztalattal rendelkezünk hondurasi futball tekintetében. A gyakran lesajnált, közép-amerikai selejtezőzónából kikerülő csapatok Mexikó és az Egyesült Államok kivételével hagyományosan kevés vizet zavarnak a világbajnokságokon. A hondurasiak mindezidáig egyetlen alkalommal, 1982-ben szerepeltek az aktuális világbajnokságon, kevés sikerrel. A sors furcsa fintora, hogy a tavalyi pótselejtezőn azzal az El Salvadorral szemben harcolták ki a részvételt, akikkel 40 évvel ezelőtt a Futball-háború néven elhíresült történelmi eseménybe torkollt a labdarúgópályán kiélezett, sokkal mélyebb gyökerű ellentét.
Keretük legnagyobb sztárja az Interből és a Benficából is ismert David Suazo, aki robbanékonyságával hatalmas hasznot hajthat hazájának, egyénieskedő hajlamán viszont finomítani kellene, ha komoly nemzetközi karriert szeretne befutni. A hátvédsorig különösebb gondjuk nem lehet, hiszen Wilson Palacios, Edgard Alvarez és a válogatottsági rekorder Amado Guevara személyében remek játékosok alkotják a középpályássort. A közvetlen védelemben viszont komoly gondot okozhat a tapasztalat hiánya, hiszen amellett, hogy európai élcsapatokban egyetlen hondurasit sem találunk, van, aki a kínai másodosztályból érkezik a vb-re, míg van, aki klub nélkül harcolta ki a kerettagságot.
Védekezésbeli hiányosságaik csúnyán visszaüthetnek a sokkal rutinosabb ellenfeleikkel szemben, így a hondurasiakat a csoport utolsó helyére várjuk. A spanyolokkal szemben nem lesz reális esélyük, és valószínűleg a szervezettebb svájciak és a komplettebb csapat benyomását keltő chileiek ellenében sem.
Svájc
Igen langyos selejtezőcsoportból sikerült a bicskásoknak egyenes ágon kiharcolni a világbajnoki részvételt. Ha belegondolunk, ebből a csoportból bárki kijuthatott volna. Persze bárki alatt nem a Szélesi-Vanczák-féléket értjük…
A gyenge kezdés után (döntetlen Izraellel és Lettországgal, kínos bukó a mi Zsigmond királyunk „késői leszármazottaival” hazai pályán) a hat évvel ezelőtti Európa-bajnokot utasították maguk mögé.
Nézzük a keretet (első ránézésre bevalljuk, nem gondolnánk, hogy ez a 23 fiatalember egy azon állam polgára, és ez az ország ráadásul Svájc)!
Kapusposzton VB-szinten is vállalható játékosuk van. Diego Benaglio tavaly behúzta a salátástálat a Wolfsburggal, és idén is megbízhatóan jól teljesített a mostanra már középcsapattá szelídülő farkasoknál.
A védelem (Sender)oszlopa az a játékos, akiről édesanyja sem gondolta volna, hogy az Arsenalt és Milant fogja egyszer majd „erősíteni”. Mellette jobbra egyetlen spílerként a laziós Lichtsteiner szaladgál, akiben benne van a potenciál, hogy jól muzsikáljon a VB-n. Komoly hiányzó a sorban a masszív bundesliga-tapasztalattal bíró, és igen jóképű (Cro) Magnin.
A középpályán ma már nem osztogatnak Sforzák, hanem középszerű Inlerek és Behramik. A kreativitás angol módiként a középpálya szélére szorult, Kroos Barnetta személyében, akit magunk jó futballistának tartunk.
A csatársort azzal kezdjük, hogy Derdiyokról nem akarunk semmit sem mondani. Ellenben a Yakin-Frei páros régi jó motoros, egyikük már a popszakmában is bizonyított.
A svájci szurkolók a 2008-as EB-n is Freitől várták a gólokat, amiben az első csoportmeccsen összeszedett sérülése akadályozta meg, és ezzel együtt csapatát is a továbbjutásban. Attól tartunk, hogy esetleges kiválása esetén ez Dél-Afrikában sem lenne másként. Svájc ugyanis régóta független ország, az igazi szabadságot azonban Szabad Sándor jelentené nekik. Még annyit a csatárokról, hogy mindenki tegye a szívére a kezét, és mondja meg őszintén, hogy tudta-e, hogy a jónevű N'kufo svájci!
Továbbjutásuk nem lenne meglepetés (bár ha nem figyelnek, helvéthetik), ugyanakkor reméljük, hogy ez mégsem sikerül nekik, mert akkor jóeséllyel megdöntenék a legrosszabb kieséses VB-meccs általuk és Ukrajna által tartott rekordját.
Spanyolország
A nagy esélyes, vagy mégsem?! A kérdés az, hogy vajon ezen a világbajnokságon a spanyol válogatott végre beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Európa-bajnokként érkeznek a tornára, ugyanakkor ne feledjük el, hogy az Armada még sosem nyert felnőtt vb-t, mindössze két Európa-bajnoki elsőséggel büszkélkedhetnek 1964-ből, és 2008-ból.
Az Ibériai-félsziget (egyik) válogatottját már-már kikiáltották örök vesztes csapatnak, hiszen az utóbbi 15-20 évben semmi kiemelkedőt nem sikerült elérniük, pedig világsztárok hiányában sosem szenvedtek, elég csak Santillana, Butragueno, Hierro, vagy éppen a kapuslegenda Zubizarreta nevét említeni.
Valamiért az embernek jelen helyzetben mégis az az érzése, hogy most odaérhetnek. Egyrészt: ez a válogatott gyakorlatilag négy éve együtt játszik, továbbá az Európa-bajnoki kerethez képest csak erősödtek, igaz nem játékos poszton, hanem a szövetségi kapitány személyében, merthogy Luis Aragonest az EB után Vicente Del Bosque váltotta a kis(nagy)padon, és amennyiben az elődöt jó edzőnek tartottuk, akkor az utódot egyenesen brilliánsnak lehet nevezni. Amíg a spanyol nép nagy részét egyenesen felháborította a Real Madrid legendájának, azaz Raulnak a mellőzése, addig a „Nagy Bajusz” eddigi regnálása alatt senki meg sem kérdőjelezte válogatási elveit – sokat mondó. Pedig hiányzó akad bőven, mert példának okáért a Királyi Gárda szurkolói közt azóta is visszasírt edző szemrebbenés nélkül kihagyta az utazó keretből a két évvel ezelőtti kontinentális tornán diadalmaskodó csapat egyik legfontosabb láncszemét: Marcos Sennát. Nagyon nem főhet a feje a kedves mesternek, mert a pótlására nem más az elsődleges kiszemelt játékos, mint Xabi Alonso, de ha esetleg valami katasztrófa történne a Real Madrid klasszisával, még mindig ott van a Barcelona saját nevelésű játékosa Busquets, aki nem mellesleg az utóbbi két évben mindössze hét (!) trófeát nyert az UEFA által a „Világ Legjobb Csapata” címmel ellátott Barcelonában. A csapat gerincét – csak úgy, mint két éve – most is a három nagy, vagyis a Barcelona, Real Madrid, és a Valencia adja a kezdőcsapatnak, amennyiben a Casillas – Ramos, Puyol, Pique, Capdevilla- D. Silva, Xavi, Xabi Alonso, Iniesta – Torres, Villa kezdőcsapat lép pályára, amire azért nagy tétben lehet fogadni. A két évvel ezelőtti kerethez képest hét új játékos található a Selecciónban, bekerült Javi Martinez, és Fernando Llorrente az Athletic Bilbaoból, Jesús Navas a Sevillából, Mata a Valenciából és persze a fentebb már említett Sergio Busquets, az új katalán sztár Pedro Rodriguez – aki nem mellesleg klubszinten a létező összes tornán betalált egyedülállóan a világon (!) - és a háromszoros Zamora-díjas Victor Valdés. Utóbbiról érdemes megjegyezni, hogy a 28 éves, vitathatatlanul tehetséges kapus pechjére egy országban született Iker Casillasszal, és Pepe Reinával, ugyanis jelenleg olybá tűnik, a hierarchia úgy diktálja, hogy csak harmadik számú kapusként érkezik Dél-Afrikába.
Az esélyesség terhe nyomaszthatja, persze a Roja Furiát, de mesterüket ismervén a legkevésbé ez vetheti vissza a csapatot, elég csak annyit említeni, hogy az utolsó 47 mérkőzésén az Armada mindössze egy mérkőzést veszített, igaz az a meccs a Konföderációs Kupa elődöntője volt, és nem egy világverő csapattól kaptak ki, hanem az amerikaiaktól. Ne feledjük, hogy amennyiben továbbjutnak csoportjukból, ami azért prognosztizálható, már a csoportkör után klasszis gárda várhatja őket a G csoport kvartettjéből: Brazilia, Portugália, vagy Elefántcsontpart, mert illúzióink ne legyenek, Észak - Korea nem valószínű, hogy beleszól a továbbjutási kérdésekbe.
Szögezzük le: Spanyolország a világbajnokság egyik legnagyobb esélyese, és ha azt a játékot mutatják, mint 2 éve Európában, akkor nem sok csapat állíthatja meg őket. Az örökérvényű szólást, azonban ne feledjük: egy meccsen mindenki verhető.
Utolsó kommentek