A Bayern ott folytatta, ahol szerdán abbahagyta. Azzal a különbséggel, hogy Olic szerbszagot szimatolt, felcsatolta a bajonettet, és rárontott a hétvégén jókat szundizó franszia védőkre, akik nem értesültek arról, hogy az edzőtáborban karaoke és golfütő a minimum, ha tovább akarnak menni. Savanyú a kolbász, savanyú a káposzta, de sokkal ropogósabb ennél a penészes sajtnál.

A kiállításoktól függetlenül a Lyonnak nem volt köze ehhez a párharchoz. Noha az összetákolt, helyenként hitványan zónázó bajor védőfal repedésein keresztül néha eljutott valamelyik büntetőterületen belül álló francia csatárhoz a labda, hogy aztán eldurrantsa valahova, de véletlenül se a kapura, a vendégek az első párharc első pillanatától kezdve úgy léptek fel, mint aki BL-döntőt fog játszani. És fognak is, mert noha Thomas Müller helyenként még ugyan fogalmatlan, de hihetetlenül erőszakos, és van ott egy Ivica Olic is, akit ugyan le lehet sajnálni kihagyott helyzetei, vagy labdaművészi hiányosságai okán, csak nem érdemes, mert a Bernabeauban Bajnokok Ligája döntőn fog kezdeni, megérdemelten és félelmetesen. AHB kolléga meccs előtti meglátása szerint csak azért kérdéses az Aranylabda sorsa, mert a horvátok nem jutottak ki a VB-re.

Én nem emlékszem, hogy Buttnak lett volna bármi dolga kósza, lecsúszott beadások lehúzásán kívül. Badstuber sokkal jobban rombolt középen, mint balbekkben, ez a Contento gyerek meg, aki amúgy egy Bergomi Giuseppébe oltott Nakata Hidetosi, egyáltalán nem viccel.

Müller először megint kinevettette magát, és abban a pillanatban megfordulhatott a müncheni szurkolók fejében, hogy "Most akkor tényleg ő a Bayern Higuainja?", de csapata ismét annyira német tudott lenni a szó lehető legpozitívabb értelmében, hogy még kihagyott zicceréből is erőt merített. Ha volt egyáltalán szüksége rá.

A franciák csak Robben jobb oldalon történő semlegesítésére koncentráltak, és ott hagytak egy hatalmas üres területet baloldalt Altintop előtt, aki annyira azért nem rossz, hogy előbb, vagy utóbb ne telepítsen oda egy kebabos bódét éljen ezzel a lehetőséggel. Bár egy ideig csak a (német) támadások elakasztásában jeleskedett a török, imponáló magabiztossággal hozta föl a megszerzett labdákat az egész mérkőzés során, a második találat előtt pedig - igaz, már emberelenyőnyben - nagyon szépen ugratta ki Olicot. A párharcot eldöntő két gól erről az oldalról érkezett, az elsőnél Robbennek csak át kellett csoszognia Puskás helyére, és máris vihart kavart, amire válaszul a hazai védelem igencsak megmosolyogtató csetlés-botlást produkált, de mind Müller harcossága, mind pedig Olic helyzetkihasználása példaértékű volt.

Ezt követően vége is volt a meccsnek, bár a Bayern játékosai elég jól érezték magukat a hátralévő bő egy órában, Olic pedig tökéletes mesterhármasra egészítette ki az eredményjelzőn megkezdett sormintát, a Lyon számára ez nem volt több végeláthatatlan szenvedésnél.

A Lyon nemhogy a tuvábbjutáshoz, de még a gólszerzéshez sem fűzhetett komoly reményeket, pedig most nem volt buszozás, és bajnokit sem kellett játszani a hétvégén. A franciáknak ezen az estén talán egy Schweinsteiger-Van Bommel-Altintop-Alaba védelem ellen lett volna esélyük gólhelyzetet kialakítani, és a Gomez-Klose csatársor vélhetően góltalan maradt volna, de  Olic és Robben védekező középpályásként is eldöntötték volna a találkozót. Ezt a Lyont nem a Van Gaal-féle Bayern ellen találták ki, ez a Lyon jelenleg ennyire képes a Bayern ellen, a kiállítás pedig gyakorlatilag megkegyelmezett rajtuk, hiszen onnantól kezdve nem volt szégyen a hétvégi bajnokira készülni.

Megjegyzem, élmény volt nézni Van Bommel játékát - hová tart a világ???

OLYMPIQUE LYON-BAYERN MÜNCHEN 0-3, tj.: a Bayern 4-0-val.