A Roma a bordó mez alatt I Szív Czene Attila pólóban újra bizonyítja, hogy a surranópálya csak a suttyóknak okoz gondot. A rómaiak ráadásul, ezt a múlt heti poszt óta még erősebben érezzük, nem is csak az idegesítő légy szerepét játsszák, amit egyetlen hessentéssel el lehet intézni, hanem ennél sokkal komolyabb válaszcsapásra lesz szükség a megfékezésükhöz. A Milan és a Juventus irigykedve bámulhatja a télen lesajnált Romát, miközben az egyik pofára esett egy kiesőjelöltben, a másik meg vért izzadva birkózott le egy másikat. Hosszú idő után valóban izgalmas bajnoki befutónk lesz a táblázat mindegyik részében: a kiesés ellen tusakodók, a BL-helyekért fenekedők, és persze a Pajzsra ácsingózók is jól alakítják a dolgukat. Ja, és persze: vesszen a totonero!

Ígérem, egy darabig nem megyek szabira, de a múlt heti zátonytúra után most a labancoknál lógattam le a lábam 1800 magasról, úgyhogy csak összefoglalókból, a szokásos fórumozásból tudok kiindulni. A pofám azér’ jár így is.

A bírózásba nem mennék bele, és a szerencsének sem tulajdonítanék különösebb jelentőséget a Roma győzelmét illetően. A kapufa, az ugyanis konkrétan mellé, nem is számít kaput eltaláló lövésnek, a különbség csak annyi, hogy visszapattan róla a labda a mezőnybe. Ami még egy összefoglalóban is szemet szúrt, az a Roma tökös játéka. Nem volt olyan érzése az embernek, hogy itten egy kiscsapat próbál minél többet kihozni magából egy nagy ellen, hanem egy magát egyenrangú félnek tekintő csapatot láttunk, amely megindult a bajnoki címért.

És ezt az Inter is megérezte. Nem volt itt BL-re koncentrálás, meg dekoncentráltság, meg „sok van még hátra”-szüttyögés. Az Inter nyerni akart, de megverték. Hogy ez mit jelentett a Romának, azt talán az példázza a legszebben, ahogy Perrotta (?) Toni gólja után egy spontán felemáskorlát gyakorlatot mutatott be Julio Cesar fölött a lécen. És hogy nyílt-e a bajnoki cím? Csak megérzésekről nyilatkozhatunk: az Inter (és főleg Mourinho) nem fogja feláldozni a bajnokságot, még a BL-címért sem. Menni fognak érte, és ha ez a csapat megy valamiért, akkor azt nagyon nehéz megállítani. Mégis, ha a Roma megteszi, története legszebb címét szerzi meg, efelől semmi kétség. (Roma-Inter 2-1)

Fordulhat úgy a helyzet, hogy a Milan a nagy tusakodásból kijön úgy, hogy saját magának szerzi meg története legszebb bajnoki címét (Juve-veréssel, hát van ennél szebb?), hiszen már annak sem sok jele volt, hogy Ronaldinho újra elkezd futballozni, amivel idáig jutottak. De ezt, őszintén szólva, nemcsak nem szeretnénk, és érdemtelennek tartanánk, de nem is tartjuk valószínűnek. Kicsit hosszú ez már hullámvölgynek, ráadásul nem is az első idén, ezért sokkal inkább realitásnak tűnik, és a bajnokság közepe volt a kiugró teljesítmény. A Lazio elleni 1-1 is inkább csak azt bizonyítja, hogy ez a csapat kizárólag Ronaldinho tudományos-fantasztikus formajavulásának köszönhetően jutott el odáig, hogy egyáltalán volt értelme a bajnoki címéről beszélni. A kupa-, és Szuperkupa-védő Lazio meg bennmarad.

Mégis mit képzel magáról ez a senkiházi? Felipe Melóról van szó, természetesen, aki a 31. fordulóban valami hasznosat tett a csapatért, amely 25 gurigáért leszerződtette, és egyből feljogosítva érezte magát, hogy az őt teljesen jogosan kifütyülő szurkolóknak mutogasson. Egy góllal jóvá lehet tenni egy egész szezonnyi semmittevést? Noch dazu, az Atalanta ellen (2-1). Mintha az orvos egy pár pamutzoknival lepné meg a beteget, akinek véletlenül rossz lábát vágta le.

Nem Alexé volt a legnagyobb szabadrúgásgól a hétvégén, hanem Vargasé, aki a sorry_ass Udinese hálóját bombázta szét. A Fiorentina feltámadása sajnos a múlt heti döccenővel (senkit nem érdekel, hogy győzelmet érdemeltek volna Szicílián) megnyekkent, pedig ha azt is hozzák, ott lennének újra a BL-re hajtók között. Így a kupát kell megnyerniük, ha Európába vágynak jövőre – valószínűleg Prandelli nélkül, de már biztosan Della Valle nélkül. (Fiorentina-Udinese 4-1) A Napoli a Cataniát (1-0) nehezebben, a Palermo a Bolognát (3-1) elég simán pofozta le, így tovább tart a harc a negyedik helyért, de jövő héten mindketten nehéz feladat elé néznek: a rózsaszínek derbit tolnak, a Napoli pedig Strandkorlát-rangadót játszik Rómában. A Sampot durván kifütyülték a szurkolóik a Cagliari elleni hazai 1-1 után, pedig még így is győzelmen belül maradt a BL a genovaiaknak. A Genoa sem lehet büszke a Sienából elhozott egy pontra (0-0), a Chievo pedig lassan kikerül a pikszisből: ennyi véletlen nincs, ráadásul előre bemondták mindkettőt, úgyhogy az ember hajlamos egyre inkább elhinni, hogy csalnak. Nagyon kár.

Ez meg annyira jó, hogy muszáj. ("Van egy álmom: Blanc az Internél")