Halljam, kartársak, kinek mi ugrik be Ausztráliáról? Kenguru, koala, operaház? Sokkal inkább Kylie Minogue farának sziluettje és Nicole Kidman meztelen jelenetei. Esetleg egy hasonlóan formás Kewell-Viduka kombináció egy tízéves PL-videóból, de az A-League semmiképp. Ha jól rémlik, legutóbb akkor került szóba nálunk, amikor Robbie "Mortal Wombat" Fowler egy idegbeteg skorpiót próbált meg imitálni. Egy kezemen meg tudnám/merném számolni, hány hardcore enestésnek lehetett annál az egyperces videónál hosszabb élménye az auszik úttörőligájával kapcsolatban. Most, hogy donnelly elsiratta a skótokat - ezzel egyidőben pedig véget ért odalenn a bajnokság -, felhatalmazva érzem magam, hogy más tájegységeket is bevonjak a legjobb futball erőterébe, na nem is elsősorban a játék megkerülhetetlenül magas nívója miatt, egyszerűen csak a kíváncsiság vezet - egy poszt erejéig az ausztrálok felé. Etnosoviniszták kíméljenek.

Alapszakasz

Az auszik pár éve jártak ott, ahol az amerikaiak a kilencvenes évek elején: minden projekt becsődölt, a foci átmenetileg tetszhalott állapotban került, pár önkritikus esztendő kellett, hogy a romokból - elsősorban MLS-mintára - újjáéledjen a bajnokság. Múlt hétvégén zárta ötödik évadát a liga, amely a névadó szponzor (Hyundai) mellett két új queenslandi résztvevővel immáron tízfősre domborodott: a Gold Coast United mellett a North Queensland Fury is megalakult, előbbi a legjobb új-zélandi Smeltz és a tavaly még Eindhovenben játszó Culina, utóbbi pedig a felütésben emlegetett angol szerződtetésével próbált villantani. A háromszor kilenc meccsből álló, augusztustól februárig nyúló alapszakaszban a Sydney végzett az élen (minor championship), gyakorlatilag végig vezetve, de meglehetősen szürreális teljesítménnyel: a meccsek egyharmadán vereséget szenvedtek és még így is messze a legkevesebb kapott góllal abszolválták az első felvonást! Szorosan mögöttük sorolt a Melbourne Victory és az újonc Gold Coast - utóbbi társaság úgy végzett a dobogón, hogy mindháromszor legyűrte a Sydney-t, közben meg lelkesen szaladt bele több zakóba is. A leggyengébb produkció a tavalyi ezüstérmes Adelaide United nevéhez fűződik, náluk a góllövéssel akadt probléma, kapott gólszám alapján a felsőházban végeztek volna, Galekovic kapus az év válogatottjába is bekerült...

Playoff és döntő

Elég rendhagyó, papíron logikus, valójában girbegurba úton juthat el csapat az A-League döntőjébe. Ha az első kettőben végez, akkor a főágon csörtetve közvetlen riválisával játszhat közvetlenül a döntőért. A kétmeccses elődöntő vesztese mégse kerül messzire a nagydöntőtől: az alapszakasz 3-6. helyezettjeit ugyanis két párba sorolják, a négyes "minitorna" győztese kisdöntőzhet a főágról lecsúszó csapattal. Tehát az alapszakasz hatodikja is simán elérheti a finálét, csak kettő helyett három meccsre kényszerül. Nos, a két legjobb és legnépszerűbb csapat részvétele joggal feltételez egy ideális döntőt. A Melbourne Victory a (szigorúan földrajzi értelemben vett) kontinens legnépszerűbb és legsikeresebb egyesülete, egyben az alapszakaszban végig előttük haladó Sydney "ősi" riválisa. Kettejük csörtéi lazán kimerítik a rangadó fogalmát, csak az idén súlyos sérülés, vitákat gerjesztő gólok, bírói melléfogások tarkították a szomszédvárak ütközeteit. A fenti lebonyolítás átka, hogy a Sydney-Melbourne páros a Grand Final-ben találkozott idén hatodjára (ez a bajnokság egészének vett 30-31 meccs egyötöde), az pedig nem igényel különösebb magyarázatot, miért tűrhető nehezen az ilyen szintű belterjesség. A Sydney vereséggel nyitott, a visszavágón le is dolgozta hátrányát, mégis lecsúszott a mellékágra, ahol a Wellington Phoenix érkezett, rajtuk azonban viszonylag könnyen átlépett és, ha kerülőúton is, de a döntőbe került.

Döntő

Március 20., szombat, Docklands (aka Etihad)-stadion, Melbourne, 44600 néző, v.: Delovski. G.: Bridge (63., 0-1), Leijer (81., 1-1), tizenegyesekkel: 2-4.

 

Melbourne Victory: Langerak - Muscat, Leijer, Vargas, Broxham - Sukha (Berger, 71), Hernandez, Brebner, Ward (Behich, 76) - Kruse, Thompson (Angulo, 16). E: Ernie Merrick.

 

Sydney FC: Bolton - Ryall, Keller, Colosimo, Byun - Musialik (Foxe, 105), Kisel, McFlynn, Brosque (Gibbs, 116) - Bridge, Payne (Sh. Cole, 75). E: Vitezslav Lavicka.

Az összecsapás rangjához illő hangulatot előbb egy súlyos sérülés - Archie Thompson térdszalagszakadást szenvedett, így a be sem nevezett, egyébként sokat szapult Aloisi után a másik oldal első számú támadója is kiszállt -, didgeridoo-futamok, kemény belépők, majd egy óra játék után már gólok is nemesítették: a Melbourne ugyan a hálóba talált, de míg az érvénytelenített gólon ment a paláver, az ellentámadásból Mark Bridge az égszínkékeknek szerzett vezetést. Bridge zsinórban harmadik tétmeccsén volt eredményes, de a hősséválás koreográfiájába Leijer belerondított és hosszabbításra késztette a feleket, végül a szétlövés lutrijára lett bízva az arany sorsa, a melbourne-i lábak pedig jobban beremegtek, mint a Sydney-portás idegrendszere. Pedig Bolton azzal a tudattal állt neki a tiziknek, hogy jövőre egy új franchise, a Melbourne Heart mezében véd majd, miután csapata nem ajánlott neki új szerződést... Miután a koreai balbekk, Byun lövése a hálóban landolt, semmi sem menthette már meg a Sydney-t a klub második aranyától, ráadásul épp saját pályáján ragadták el a  riválistól a koronát, hát kevés ennél szebb dolog van a futballban - mondom ezt úgy, hogy inkább a Melbourne-nel szimpatizálok, ki lehet találni, miért. Mindenesetre a tény, hogy a Victory két ázsiai BL-vereséggel hangolt a szombati meccsre, előrevetíti a friss bajnok számára az érvényesülés nehézségeit: az ausztrál klubok a japán, kínai, koreai résztvevőktől hemzsegő ázsiai mezőnyben gyakran súlytalanok.

A győzők

Boltonról és Bridge-ről már esett szó, utóbbinak Alex Brosque-kal együtt elévülhetetlen érdemei vannak a bajnoki cím megszerzésében - de egyikük sem törzstag a válogatottban. Az egyetlen vébé-esélyes játékos, Aloisi Colosimo, a döntő legjobbjaként ünneplés helyett Koreába utazott, ugyanis amíg szünetel a bajnokság, félévre aláírt. Középen Terry McFlynn, a QPR nevelése, meg a szlovák munkagép Karol Kisel - Lavicka embere -, talán még a válogatott is elbírná. Itt van még Hayden Foxe, korábbi PL-profi és a 20 éves Chris Payne akiből lehet valaki, de a Wellington elleni (felettébb payne-ful) kezezését aligha felejtik el neki. A Sydney legnagyobb nyereségének valójában az edző, Vitezslav Lavicka szerződtetése bizonyult: a cseh tréner nyáron került a kontinensre és hamar csapategységet és a fegyelmezett játékot honosított meg, szemben a látványosabb futballt favorizáló riválissal - persze, utólag ki kéri számon a látványos játékot, ha van eredmény? Lavickát már hazájában is többször elismerték, bajnok lett a Libereccel, ült a Sparta és a cseh u21 padján is, mostantól pedig azon szűk elitbe lőtte magát, ahol a két kontinensen is bajnokságot nyerő szakemberek kávézgatnak.

Gólkirály

Tizenkilenc találat vezette a csúcsra Shane Smeltzet, a Gold Coast egyszemélyes csatársorát, aki mellékállásban az új-zélandi válogatott első számú játékosa. Smeltz Németországban született, de jó két év angliai félprofiskodást leszámítva csak ausztrál és új-zélandi klubokban szerepelt. Smeltz három kör után már hat góllal dorgált a góllövőlistán, ebben volt egy mesternégyes is - igaz, még ezzel se viszi a prímet, mert Archie Thompson a három évvel ezelőtti nagydöntőben - mikor máskor - ötöt gurított az Adelaide-nek. Miután egy társa se bírt felnőni hozzá, így kizárólag tőle függött a csapat szereplése. Mögötte egy holland (Sergio van Dijk) és egy karibi (Paul Ifill) srác végzett, de a veteránok, Thompson (10), Aloisi és Fowler (9-9) is csak a hátát nézték. Egy kiváló gólvágót kihagytunk, fel is fedjük, miért.

Legjobb spíler

Mert ő itt a leg. Mióta Costa Ricából Melbourne-be költözött, Carlos "El Zorro" Hernández kulcsszerepet tölt be a csapat játékában. Irányítóként gólpasszok sorát osztja és a góllövéssel sincs problémája - ez nem mindig volt így, de a súlyáról lassan leszálltak a kritikusok, a szó pedig a játékára terelődött, az meg annyira beindult, hogy két kölcsönévad után végleg megvásárolták. Archie Thompsonnal és Kruse-szal elég masszív támadótriót alkotott, szerencséjére a sérülések is elkerülték, így februárban a bajnokság legjobbjának járó Johnny Warren-medállal tüntették ki - ő az első régión kívüli játékos, aki megkapta ezt az elismerést. Hernández játékának különös vonása, hogy kizárólag istentelen nagy gólokra képes, az idei tizenhárom pályamunka többsége egymással verseng a szépgól-válogatásokban: ilyen például a bajnokság ezredik dugója, vagy épp azt az elképesztő juninhós mozdulat, amiből sokak szerint a liga fennállásának abszolút no.1. gólja született. Sőt, még a Juve se menekült a lábától. Jópofa, kedélyes karakter, két gyermek apukája, ott volt a németországi vébén és vélhetően az idein is ott lesz.*

Legjobb tizenegy

Látványelemek

*nézőként :)