Biztosan sokaknak feltűnt, hogy alakul, formálódik, és reméljük, elindul arra az NST, amerre tartania kell. A szent cél érdekében visszacsábítottuk magunk közé a Gurut, aki állandó rovattal jelentkezik mostantól, minden továbbit akkor tőle: A derbit az különbözteti meg a rangadótól, hogy az előbbiben a pillanatnyi helyezéstől, formától függetlenül, két óriási hagyományokkal rendelkező csapat csap össze. Egy korábbi írásomat kezdtem ezzel a mondattal és a rovat indulásához is ezt a gondolatot választom mottónak. Vasárnap négy városban nyolc szurkolótábor készül az év legfontosabb meccsére.

Zöld a lila ellen Bécsben is

A 292. Vienna Derbyt várja Bécs zöld-fehér és lila-fehér érzelmű szurkolótábora. Bár csak az 50-es évektől használják ezt az elnevezést, 1911. szeptember 8-án játszották az első Rapid Wien-Austria Wien meccset, amelyet a Rapid nyert meg 4-1-re az akkor Bécsi Ligának hívott formációban. Ahogy sok más helyen, így Bécsben is a társadalmi és a gazdasági különbségek hatása formálta a két csapat táborát. Míg az 1898-ban alapított Rapid szimpatizánsai főleg a munkásosztály tagjai közül kerültek ki (nem véletlen az sem, hogy a klub 1899. január 8-án a First Workers’ Football Club of Vienna néven kezdett el történelmet írni), addig az Austria támogatói Bécs tehetősebb polgárai voltak. Mindemellett azt is fontos megjegyezni, hogy mindkét klubnak kezdetben a város Hietzing kerülete adott otthont.

1916-ban a Rapid 9-0-ra is verte vetélytársát és 1917-ig kellett várni az első Austria győzelemre. A két csapat 12. egymás elleni meccsén, ugyancsak a Wiener Ligában 1-0-ra nyertek a lilák. Nem ez volt a leghosszabb Rapid sorozat, ugyanis 1996. május 25-e és 2000. május 9-e között 17 meccsen maradt veretlen a zöld-fehér csapat. Hasonlót produkált az Austria is 2001. és 2005. augusztusa között.

A már említett 9-0 után az Austria 1929-ben aratta eddigi legnagyobb sikerét, amikor 8-4-re nyert. Két számjegyű gólt a Rapid lőtt először riválisának, 1942-ben 10-1-re nyert, míg 1950-ben született a legtöbb gól egy meccsen, akkor is Rapid nyert, 7-5-re. Az 1968/69-es szezonban jött a két együttes 150. egymás elleni meccse. Az eddigi, közel háromszázon 119 Rapid-siker mellett az Austria 105-ször nyert.

A bajnoki győzelmek tekintetében a Rapid a jobb, itt 32-23 a javára, sőt a zöld-fehérek egyetlen, most már nem Németországhoz tartozó város csapataként, nyert német bajnokságot a II. világháború idején, 1941-ben. Az Austria viszont sokkal több kupagyőzelemre lehet büszke, 27-szer nyert, szemben a Rapid 14 sikerével. Mindkét csapat eljutott a már megszűnt KEK-döntőbe, a Rapid kétszer is (1985, 1996), míg az Austria 1978-ban, nyerni azonban egyiknek sem sikerült.

Ha a két csapat elmúlt években mutatott teljesítményét nézzük, 15 meccs óta nem nyerte vendégcsapat a rangadót, legutóbb az éppen most idegenbe látogató Austriának sikerült 2006. március 5-én. Az utolsó 10 meccsből 4-et nyert a Rapid, csak egyet az Austria. Az idei szezonban sincs nagy különbség a két gárda között, a Rapid a második, az Austria a 3., mindkettőjüknek 43 pontja van. Ebben a szezonban már kétszer találkoztak. Tavaly augusztusban az Austria otthonában, a Franz Horr Stadionban 1-1 lett, míg a Gerhard Hanappiban 4-1-re nyert novemberben a Rapid.

Olyan nem lesz mint Pelével és Altafinivel

Brazília az egyetlen, komoly futballkultúrával rendelkező ország, ahol sokkal nagyobb rangja és tétje van egy területi bajnokságnak, mint az országosnak. Míg az összes brazil csapatnak kiírt sorozat csak 1973-ban indult, addig a Campeonato Paulistában már 1902 óta avatnak bajnokot. E sorozat egyik jeles párharca két Sao Paulo-i sztárcsapat, a Santos és a Palmeiras rivalizálása, az úgynevezett Nosztalgia Derbi (Clássico da Saudade). A történet itt is majd százéves és közel háromszáz meccses múltra tekint vissza.

Az első összecsapást 1915. augusztus 3-án rendezték és a Santos 7-0-ra verte az akkor még Palestra Itália névre keresztelt zöld-fehéreket. Azóta 290-szer találkoztak, a Palmeiras áll jobban, 122-szer nyert, míg a Santos 91-szer.

Az 1912. április 14-én alapított Santosról szinte mindenkinek Pelé jut az eszébe. Nem is érdemtelenül, hiszen az 1999-ben az Évszázad Sportolójának választott futballistának elvitathatatlan szerepe van abban, hogy fekete-fehér klub lett a futballtörténelem első alakulata, amely története során 1998. január 20-án elérte a 10 000 gólt, sőt már a 11 ezren is túl van, ezt Geílson lőtte 2005. október 26-án a Vasco da Gamának. A Halak (ahogy becézik, utalva ezzel, hogy Santos Sao Paulo kikötőnegyede) 1935-ben nyertek először Paulista bajnokságot, most 21 sikérnél tartanak. Kétszer nyert (2002, 2004) brazil bajnokságot, kétszer Libertadores-kupát (1962, 1963)

Két évvel később, 1914. augusztus 26-án Sao Paulo olasz kolóniájának négy tagja hozta létre a Palestra Italiát, amely 1942. szeptember 14-éig viselte ez a nevet. A 17 millió rajongójával Brazília legnépszerűbb klubjának számon tartott Palmeiras nem csak ebben csúcstartó. Története során 67 bajnoki és kupagyőzelemmel a legsikeresebb hazájában, négyszer (1972, 1973, 1993, 1994) nyerte hazája bajnokságát, 22-szer a Campeonato Paulistát, 1999-ben a Libertadores, egy évvel korábban a Mercosur serleget vitte haza.

Számos nagy csatát vívott egymással a két klub, a legnagyobb mégis a Rio-Sao Paulo-i bajnokság 1958-as szezonjában lejátszott meccs volt, amit másnap Csoda Pacaembúban címmel írtak meg a helyi lapok. Az egyik oldalon Pelé, a másikon a később a Serie A-ban minden idők harmadik leggólerősebb játékosává lett Altafini szerepelt. A 46. percben 5-2-re vezetett a Santos, de 11 perccel a vége előtt 6-5-re fordított a Palmeiras. Ezzel korántsem volt vége, Pepe a 83. és a 86. percben vágott kettőt és 7-6-ra nyert a Santos. Ez volt minden idők legtöbb gólt hozó Clássico da Saudade-ja.

Az utóbbi években a Palmeirasnak ment jobban, hiszen az utóbbi 10 meccsből négyet nyert, négy döntetlen és két Santos-siker mellett. Az idei Campeonato Paulistában viszont a Santos két pont előnnyel vezet, a Palmeiras csak a 8. helyen áll. Igyekezni kell a zöld-fehéreknek, hiszen a bajnoki kiírás értelmében az első négy játszhat majd a 2010-es bajnoki címért.

Nem csak Old Firm, New Firm is létezik

Sem a Bröndby IF, sem pedig az FC Köbehavn nem büszkélkedhet ilyen dicsőséges múlttal, mint a fenti négy csapat. Ennek ellenére egészen biztosan megtelik vasárnap este a koppenhágai Parken, hiszen a két csapat a 75. tétmeccse a dán bajnokság mindig legizgalmasabb összecsapása. A dánok nagyon ötletesen az Old Firm után szabadon a New Firm-ra keresztelték a két csapat rivalizálását. Nem véletlenül, hiszen két, viszonylag fiatal sportegyesületről van szó.

A Bröndby IF 1964-ben alakult, két helyi klub összevonásával. Bár nem egyértelműen koppenhágai csapat, de Bröndby a fővároshoz agglomerációjához tartozó település 21 négyzetkilométeren, Sjaelland sziget keleti részén, 33 ezer lakossal. Az FCK még ennél is fiatalabb. 1992-ben a Kjöbenhavns Boldklub és a Boldklubben 1903 összevonásával jött létre. Az FCK 7, a Bröndby 10 bajnoki címet nyert eddig, az elmúlt 15 évben csak háromszor fordult elő, hogy ne ez a két csapat legyen az első.

A közös történelmük egy 1-1-es döntetlennel kezdődött 1992. szeptember 9-én, azóta 33 FCK és 27 Bröndby-győzelem született.A 2009/2010-es szezonban, még tavaly augusztusban 1-1-es döntetlent játszottak. Az utolsó 10 meccsből ötször nyert az FCK, háromszor a Bröndby. Most az előbinek megy jobban, 40 ponttal, de csak jobb gólkülönbségével, vezeti a bajnokságot az OB Odense előtt, a Bröndbynek 12 pontos hátránya van, csak a 6. helyen áll.

Az egykori Dinamo-játékos Lenin merénylője volt

Moszkvai derbivel kezdődik az orosz bajnokság 2010-es kiírása. Bár az orosz fővárosban a CSZKA és a Szpartak rivalizálása a legizgalmasabb, de a Szpartak-Dinamo összecsapás is érdekes lesz. Már csak azért is, mert még a szovjet időkben ez volt a két legnépszerűbb csapat. Elég hozzá, hogy az első hét bajnokságból négyet a Dinamo, hármat a Szpartak nyert. Sőt a végelszámolásnál csak az ukrán Dinamo Kijev múlta őket felül. A Szpartak 12, a Dinamo 11 elsőségig jutott, de az összesen 54 szezonból a Szpartak 34-szer, a Dinamo 27-szer jutott el a dobogóra.

Sok érdekesség olvasható a két klub történetéről. Talán kevesen tudják, hogy a Sir Robert Bruce Lockhart Hamilton, aki a Dinamo 1912-es bajnokságban szereplő csapatának tagja volt, állítólag részt vett Lenin ellen 1918-ben elkövetett gyilkossági kísérletben. Halálra ítélték, a végén egy orosz kémért kicserélték. Itt védett korábban Lev Jasin is, aki 1963-ban Európa legjobb futballistájának szavaztak és a klub tiszteletbeli játékosa az egykori teniszcsillag, Jevgenyij Kafelnyikov is. Danny Alves 2008-ban a Dinamotól igazolt a Zenitben 30 millió euróért. Ez volt mindenidők legdrágább orosz transzfere.

Nemcsak sikerei és népszerűsége miatt nevezik a moszkvai Fradinak a Szpartakot. Mivel Szovjetunióban – a kommunista hagyományok szerint – a hadseregnek, a rendőrségnek, a vasutasoknak is volt már csapatuk, így az 1922. április 18-án alapított klubot az élelmiszeripari dolgozók patronálták. A klub alapítója ráadásul egy korábbi jégkorong játékos, Nyikolaj Sztarosztyin volt, aki a római gladiátor, Spartacus nevét választotta.

1992-ben indult a független Oroszország futballbajnoksága és 2001-ig egyetlen megszakítással csak a Szpartak nyert, igaz azóta egyszer sem, de 2005 óta négyszer is második lett. A Dinamo már nem volt ennyire sikeres. Az első hat évben még dobogó közelben volt (3 második hely és egy második), de volt olyan szezon, amikor a kiesés elkerüléséért kellett küzdenie. 2008-ban még harmadik lett, tavaly viszont csak a nyolcadik. Ezért is érdekes az, hogy a Szpartak 2007 november 11-e óta nem tudta legyőzni vetélytársát. Azóta két döntetlen mellett, kétszer nyert a Dinamo.