Madrid összefogott a Barcelona ellen és az elmúlt évekhez hasonlóan, az Atlético győzelemmel segítette a királyiakat a felzárkózásban. A Barcelona játékosai pedig amióta már csak két fronton érdekelt a csapat, hullanak, mint a táborozók a Péntek 13-ban. Tovább után közöljük meglátásainkat a két naggyal és sok kicsivel kapcsolatban, kitekintve egy gól erejéig a második liga küzdelmeire is.
A forduló mérkőzését a Vicente Calderónban játszották és nem kis meglepetésünkre a hektikus hazai csapatnak köszönhetően. Előzetes fejtegetésünkben azzal az eshetőséggel nem számoltunk, hogy a matracosok annyira össze tudják kapni magukat a Barcelona ellen, hogy nemhogy a szokásos amatőr hibákat nem követik el, hanem több remek egyéni teljesítményt is felvonultatnak a listavezető ellen. Igaz ez akkor is, ha a Barcelonát valóban párját ritkító sérülés,- és eltiltáshullám hátráltatta mind a meccset megelőzően, mind az elején megsérülő és kb. 4 hétre kidőlő Keita személyében. A feltűnő az volt, hogy a Barca ugyan szokás szerint birtokolta a labdát, de a főleg középen igyekvő katalánok mellett elég szorosan álltak a védőfeladatot ellátó játékosok. A Barcelona játékához kapcsolódik eheti spanyol viasz meglátásunk is, Guardiola meccsvezénylő szerepben elkövetett hibája, hogy nem megfelelően használta legütőképesebb kártyáját, Messi egy az egy elleni játékát. Az aranylabdás gyakran középen próbálkozott, elmaradtak azok a pillanatok, ami már jól megszokott a Barcelona játékában, hogy Messi a félpálya felénél vagy a tizenhatos sarkánál kap labdát, és onnan próbál kezdeményezni. Két dolognak köszönhető, hogy ez most nehezebben volt kivitelezhető. Egyrészt Dani Alves felfutásainak hiánya, másrészt Xavi szorosabb őrzése és méltatlanul gyenge játéka. Ezektől függetlenül, sőt ezen hatások gyengítésére kellett volna Messit a vonal mellé parancsolni, annak ellenére, hogy volt olyan meccs, amikor az jött be, hogy ő is gyakran behúzódott középre. Atlético Madrid-Barcelona 2-1
A forduló játékosának José Antonio Reyest 
választottuk, aki már van olyan korban, hogy megelőlegezett bizalomról ne legyen értelme beszélni, így inkább a meglepetés erejével ható teljesítménynek nevezzük, amit felvezetett. Némiképp Gutira emlékeztet mostani fellángolása, aki szintén hajlamos akár az egész szezonra eltűnni, hogy aztán egy-egy zseniális megoldással, egy-egy kiváló meccsel vétesse észre magát. Ezen a meccsen lényegében azokat az erényeket vonultatta fel, amik a stabil válogatott Xavi, Iniesta és Fabregas szintjén alapvető elvárások, pontosan passzolt, szeme volt a labdáinak és egy ember, de néha kettő is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy feltartóztassa. Benne is megvan a zseni, amit néha szoktunk keresni, de még a válogatottak között is csak elvétve találjuk.
A forduló félreértése a Real Madrid játéka a Xerez ellen. Teljesen megérdemelt a győzelem, senki nem vitatja, de a vak is látja, hogy az első gólig, de különösen az első félidőben kritikán aluli teljesítményt nyújtottak. Teljesen értelmetlen volt Lass és Alonso együttes szereplése, akik ráadásul elvétve passzoltak előrefelé, akkor is rosszul. C.Ronaldótól és Kakától édeskevés, hogy akarnak egy meccsen, Granerónak pedig még a pontrúgásai sem mentek saját emberhez. Mentségükre szolgálhat, bár nem az, hogy a pálya minősége is olyan volt, mint a Xerez maga: jó esetben másodosztályú. A második félidő hozott változást, ami elég volt a három gól megszerzéséhez. A Xerez elfáradt, mögötte nyíltak olyan területek, amik addig nem, így az addig két igen gyenge csapattag Granero és Arbeloa összehozott egy gólt, majd statisztikailag jól mutat, hogy Kaká két gólpasszából C. két gólt szerzett. Ez összességében kevés. Az meg, hogy több fórumon is a forduló válogatottjába került például Arbeloa pedig pusztán bulvárigazság. Pellegrini viszont jól választhatott stílust a szünetben, mert a fáradó ellenféllel szemben, fegyelmezettebben kiálló második félidei csapaton látszott új lendület. (Alonso kapura lőtt, C. Ronaldo ráment labdával a védőre és úgy lőtt éles szögből, míg Kaká bemozgott a résekbe.) Xerez-Real Madrid 0-3
A forduló gólját a Bilbao játékosa, Gabilondo szerezte, aki a Villarreal ellen ezzel a bombával egyenlített, egy olyan meccsen, amelyen az utolsó tíz perc történései hangulatában rangadó szintjére emelték a találkozót. Egy gólos hátrányban, egy jogos tizenegyes kihagyását követően a vendégeknek még volt ideje két kiállítást kieszközölni és generálni néhány tumultuózus – na ezt soha többet nem írom le - jelenetet. Villarreal-Bilbao 2-1
A csodálatos BL iránti vágyakozás villamosán utazó kvartett tagjai összesen 2 gólt szereztek a hétvégén, olyan csapatok ellen, akik egytől-egyig a kiesés ellen küzdenek. A Sevillának egy találat is elégnek bizonyult az Osasuna ellen, és végül is megérdemelten húzták be a kötelező sikert. (Sevilla-Osasuna 1-0) Luis Fabiano, aki 2005 óta tagja a Sevillának, ezzel a győztes góllal a klub történetének hetedik legeredményesebb játékosává lépett elő, egyidejűleg beseperve a 2009-es év Európában játszó brazil játékosának járó Samba Gold díjat
, Julio Cesar, Kaká, Pato, Grafite és Alves előtt.
A Valencia magyarázható, de azért fájó pontokat hagyott Gijónban, (Sporting-Valencia 1-1) míg a Deport és a Mallorcát előzetesen sem tartottuk esélyesnek az idegenbeli győzelemre, mert azért az igazság az, hogy mindketten inkább a középmezőnybe valók, mint a táblázat első harmadába. A győzelmek viszont nagyon jól jöttek az Espanyolnak és a Tenerifének, mert megmozdultak az állások a kiesés elől menekülő csapatok régiójában. (Espanyol-Depor 2-0, Tenerife-Mallorca 1-0)
Az Almeria az utolsó pillanatban Soriano góljával mentett pontot a Getafe vendégeként, míg a Málaga nem átallott hármat rúgni idegenben a Santandernek, ami a Barca vereségénél is nagyobb meglepetés lenne a felületes szemlélő számára, figyelmen kívül hagyva, hogy Lopez Muniz csapata az elmúlt 13 meccsén csak a Realtól kapott ki, idegenben. A közvetlen kiesési rangadón inkább a Zaragoza örülhetett a döntetlennek, mert a 64. perctől emberhárányban játszottak. (Getafe-Almeria 2-2, Santander-Málaga 0-3, Valladolid-Zaragoza 1-1)
Néha napján érdemes egy pillantást vetni a spanyol másodosztály küzdelmeire is, ahol most egy kuriózumszámba menő gól vezette a hét jelentős eseményeinek listáját. Claudio Bravo, a Real Sociedad chilei kapusa ugyanis győztes gólt szerzett szabadrúgásból a Gimnastic ellen, és ennek köszönhetően csapata, rosszabba gólarány miatt második a Hércules előtt, megelőzve a Cartagenát. Ugyanitt a Betis a 7. helyen áll, míg a Celta majdnem kieső, 17. helyen áll.
Az utolsó 100 komment: