Ha van nehezebb feladat, mint kiválasztani a világbajnokságok történetének 10 legjobb csapatát, az a 10 legjobb meccs összeállítása. A gond csak az, hogy ilyesmit nem lehet csapatmunkaként összerakni, mert - bár az első öt helyezettben jobbára mindenki egyetértett - a listáinknak nem sok közük volt egymáshoz. Vitatni lehet az alábbiakat, de az biztos, hogy valamilyen szempontból ezek a vb-meccsek különlegesek voltak, hősök és legendák születettek - és persze van köztük néhány, amelyet csak az eszetlen mészárlás miatt vettünk bele. Az összeállításban jönnek a harcos komcsik, a még náluk is harcosabb németek, két afrikai csillag, és az olasz futball teljhatalmának beteljesülése. Jó mulatást a Rádió Q-val indított vb-történeti sorozatunk aktuális kiadásához.

10. Brazília-Dánia 3-2 (1998, Franciaország – negyeddöntő)
Ez, kérem szépen, jobbára ugyanaz a brazil csapat, amelyet múlt héten minden idők legjobb csapatai közé választottunk, mégis nagyon megszenvedett a dánokkal a negyeddöntőben. Mindkét csapat simán jutott a nyolcba, a brazilok Chilét, Dánia Nigériát oktatta, és a két Laudrup zsenialitása miatt nem is tűnt esélytelennek a címvédővel szemben. Ezt már 2. percben be is bizonyította, amikor B. Laudrup tört be a 16-oson belülre, okos passzából Jörgensen megszerezte a vezetést. A brazilok viszont mindent bemutattak: előbb Bebeto egy hajszálpontos lövéssel egyenlített, majd Ronaldo adott akkora passzt Rivaldónak, hogy az ember szeme könnybe lábadt. Roberto Carlos hibájából Laudrup egyenlített (ezután jött a híres gólöröm: a Gondolkodó fekvő változata), de Rivaldo a 60. percben újra mérnöki pontossággal metszett ki egy szeletet Schmeichel kapujának bal alsó sarkából.

9. NSZK-Hollandia 2-1 (1974, NSZK – döntő)
20 évvel az I. Döglött Lúd hadművelet után a németek újra megcsinálták: tökéletesen esélytelenül leverték a döntőben a korszak meghatározó, és így természetesen bombafavorit csapatát. Cruyffék ráadásul elkövették ugyanazt a hibát, amit a magyarok Bernben, és már a meccs elején vezetést szereztek (emlékezetes, 15 érintéses gól), ami annyira megnyugtatta őket, hogy elfelejtették, ki áll a másik oldalon. A németek szívósak voltak, azonnal odavágtak, ha veszélyt éreztek, és az egyre nyafkább, kicsit talán túlságosan is nagyképű hollandok ellen megfordították a meccset. A második félidőben hiába támadtak sokkal többet a hollandok, a németek kibekkelték, és – bár örömködés helyett inkább összeveszett mindenki mindenkivel a döntő után – újra világbajnoki címet szereztek.

8. Portugália-Észak-Korea 5-3 (1966, Anglia – negyeddöntő)
A Goodison Parkban jött el a kommunizmus legnagyobb pillanata, a 2010-ben is vb-résztvevő Észak-Korea nem kevesebbet tett 1966-ban, mint ki-ki-meccsen legyőzte a továbbjutásról így lecsúszó olaszokat. A  Nagy Vezér hű alattvalói a negyeddöntőben sem tököltek sokáig, már az első percben vezetést szereztek Portugália ellen, fél óra után pedig 3-0-ra mentek. Eusebio viszont megneszelte választott hazája segélykiáltását, és négy gólt lőve egymaga nyomta le az harcias komcsikat. Valószínűleg a jobbára 5-4-1-felállásban pályára lépő 2010-es észak-koreai csapattól hasonló csoda nem várható, Eusebio szerepét C. Ronaldo alakíthatja.

7. Argentína-Nigéria 2-1 (1994, Egyesült Államok – csoportkör)
Igaz, még a torna kevésbé fontos szakaszában rendezték ezt a meccset (mindketten továbbjutottak a csoportból), aki látta, biztosan egyetért a beválogatásával. A Finidi, Amokachi, Oliseh, Yekini neveket bevető afrikaiak egy gyönyörű – ám kicsit lesgyanús – Siasia-góllal szerezték meg a vezetést, amire az argentinok két szabadrúgást követő góllal válaszoltak. Caniggia második gólja, ahogy az már itt a blogon is többször szóba került, egyike a kedvenc góljainknak, talán nem érdemtelenül. Egyébként a 3. helyen továbbjutó argentinok akkor úgy érezték, pont jó lesz nekik ez a hely a csoportban, mert így Romániával kellett játszaniuk, miközben Nigéria Olaszországgal találkozott. Aztán az élet úgy hozta, hogy egyikük sem jutott a nyolc közé.

6. Olaszország-Brazília 3-2 (1982, Spanyolország – középdöntőcsoport)
Sokkal többről döntött ez a meccs, mint az elődöntőbe jutásról. Itt két futballfilozófia csapott össze: a Jediket Falcao, Zico és Socrates képviselte, a Sith-eknél elsőre mindenképpen Paolo Rossi ugrik be, pedig hát Gentile és Scirea legalább annyit tettek a továbbjutásért. Miért is ne lettek volna magabiztosak, miután Maradonát a színről eltüntetve gyalulták le Argentínát az előző körben. Ezt egyébként a brazilok is elmondhatták, úgyhogy ez a meccs olyan volt, mint egy negyeddöntő: a győztese az elődöntőbe jutott. Ez pedig a saját erényeit – amelyek ugyan sokaknak kevésbé szimpatikusak, de igen hatékonyak – tökéletesen kidomborító, ellenfele fölé kerekedő olasz válogatott volt. Az olaszok olyan lendületbe jöttek, hogy a brazilok elleni meccs előtt gól nélkül, botrányos teljesítménnyel tüntető Rossiból gólkirályt csináltak, a döntőben pedig lelépték a németeket.

5. Anglia-Kamerun 3-2 (1990, Olaszország – negyeddöntő)
Ez még itt egy angol futballt játszó angol válogatott volt, de volt egy agyatlan szélütöttjük, aki történetesen az angol futball elmúlt 30 évének legnagyobb zsenije volt, és velük volt az utolsó úriember a pályákon, aki pedig ugyanennek az időszaknak a legjobb angol csatára. Mint az ismeretes, Kamerun nemcsak kiegyenlítette az angol támadások prototípusából született gólt, de a 83. percig vezetni is tudott. Ekkor Lineker egy büntetőből egyenlített, majd a hosszabbításban egy újabb 11-est értékesített, amelyek jogosságának megítélését a ezennel kommentelőkre bízzuk. A videóval próbálunk segíteni még:

4. Ausztria-Svájc 7-5 (1954, Svájc – negyeddöntő)
A Hitzeschlacht von Lausanne minden idők legtöbb gólt hozó világbajnoki mérkőzése. A torna házigazdája a 16. és a 19. perc között három gólt szerzett, de az osztrákok a 24. és a 27. között ugyanennyivel válaszoltak, azaz szűk félórányi játék után 3-3-ra álltak az izgága csapatok. A szünetben már 5-4-re Ausztria vezetett (igen, a 9 gól is rekord), amibe még egy kihagyott büntető is belefért nekik, a végén 7-5-re nyertek, mert a szóbeszéd szerint a svájciak nem bírták a nagy hőséget. Ennek némileg ellentmond, hogy az osztrák kapus mutatott kiszáradási tüneteket, de az első három beszedett gól után összekapta magát. Mindkét csapatban volt egy mesterhármas: a svájciaknál Hügi, az osztrákoknál Wagner triplázott. 

3. NSZK-Franciaország 3-3 (1982, Spanyolország – elődöntő)
Visszatérünk 1982-be, méghozzá minden idők egyik legdrámaibb meccsére, az elődöntőbe. Littbarski és Platini gólváltása mellett volt más izgalom is a rendes játékidőben, a Tapló Német Kapusok FC zászlóshajója, Harald Schumacher hírhedt taglózása, ami után a 10 perce pályán levő Battiston életéért kellett aggódnunk. A kapus maradhatott, a dráma folytatódott. Tresor Trezeguet-góljával újra a franciáknál volt az előny, Giresse pedig úgy tűnt, eldöntötte a meccset a 108. percben, de a németekről tudjuk, hogy… bedobásnál nincs les, ezt használta ki. Büntetőkkel a németeket megverni lehetetlen (4-0-s vb-teljesítménnyel vezetik a listát – utolsók az angolok 0-3-mal), most sem sikerült, de aki akarja látni, hogy néz ki egy német játékos a kihagyott 11-ese után, az tekintse meg, ahogy Stielike megkísérel szeppukut elkövetni a stoplijával.

2. Brazília-Hollandia 3-2 (1994, Egyesült Államok – negyeddöntő)
Ez a világbajnokság a Romario-Bebeto kettősről szólt, az egymást legendásan rühellő csatárok be is találtak a hollandok favágó-arcú kapusának, de a hollandok – akik látszólag képtelenek voltak felfogni, hogy az áldozat szerepét szánták nekik – óriási harcolva visszajöttek. Az egyenlítést ráadásul a kelet egyetlen botlábúja, a 86 meccsén bepréselt hat válogatott gólja egyikét bevágó Winter révén jött a 79. percben. A meccset aztán – milyen kegyetlen a sors – egy másik botlábú, a hasonló gólszerzési mutatókkal rendelkező balhátvéd, Branco döntötte el, és talán így van ez jól, mert ennek a brazil válogatottnak meg kellett nyernie az 1994-es világbajnokságot. Ez a mérkőzés nemcsak a világbajnokságokon, hanem az összes nemzetközi tornát nézve is ott volt a legjobbak között, csak azért nem lehet első, mert az a hely nagyon foglalt.

1. Magyarország-Uruguay (1954, Svájc – elődöntő)
Nem döntő, de ha volt olyan esemény, ami értelmet adott a rongyosra mantrázott előrehozott döntő klisének, ez az volt. Az Aranycsapatot már a világbajnokság előtt is a világ legjobbjának tartotta mindenki, amit pedig Svájcban mutattak, az minden reménykedőt lelombozott: verhetetlennek tűntek. Amikor a szóba jöhető méltó ellenfelekre terelődött a szó, mindenkinek elsőre Uruguay ugrott be, és ez sem véletlen: a celeste először is címvédő volt, másodszor története során nem veszített meccset világbajnokságon. Mindkét csapat veretlenül jutott az elődöntőbe, ahol aztán a magyarok – a brazilokkal szembeni csontzenés negyeddöntő után – a 2-0-ról is felálló Uruguayt Kocsis Sándor két hosszabbításban szerzett góljával legyőzte. A korszak futballjának két kiemelkedően legjobb válogatottjáé az első hely.  Miracle of Bern, mi?