Milánó mindkét fele a hajrában döntötte el saját meccsét, és  már ők ketten vezetik a Serie A-t. A Milan ugyanis átugrotta a mostanában önmagát mindnekinek átugrásra kínáló Juventust, ahol lassan, egyelőre alig észrevehetően megindult a kispad Ciro Ferrara alatt. A genovai derbi nem hazudtolta meg magát, három piros is előugrott, és a hazait alakító Genoa simán lepofozta a Sampdoriát. Roma római fele idegenben nyert, a külváros mászókakék fele pedig hazai pályán volt képtelen győzni, a szezon meccsére a Farkasok melegítettek jobban. Koman Voli 83 perce varászolt Bariban, nem létezik, hogy jövő héten Nápolyban ne kezdjen, hogy aztán élete egyik nagy napján hazai pályán a Juventusnak lője be élete első Serie A-gólját. A Nagy Hétvége felemás felvezetés hajtás után kínálja magát.

Ha valakit érdekel, hogy miért a Milan a második, és miért nem a Juventus, forduljon bátran a Cagliari játékosaihoz, majd ők megmondják. A szárdok megtömték a Milant is három góllal, csak ugye a milánóiaknál újabban nem fogy el a tudomány az ellenfél térfelén, ezért legyűrték a Cagliarit, míg a Juventusnak a fent említett okból ez nem sikerült. A torinóiak ugyanis mostanra olyan szinten fogalmatlan csapat benyomását keltik, hogy Ferrara már azt sem tudja, kinek szóljon be. A kétségbeesés első jele, hogy a 0-2 után számon kért a bírón egy tizenegyest (az 1-1 sem változtatott volna a világon semmin), majd közölte, Diego nem követte a taktikai utasításait, ami valószínűleg igaz is, ha azt kérte tőle, hogy futballozzon jól. A jó teljesítményeket nagyítóval kell keresni a Juventusnál, formátlan, se íze, se bűze amorf sejthalmaz nyúlik-málik zebracsíkos álcában, valóra váltva a szezon előtti legpesszimistább félelmeket is. Nem vagyok részvényes, de a tavalyi legalább óccsóér’ volt szar. Meg kell jegyeznünk, ez valóban un gol incredibile volt. (Cagliari-Juventus 2-0)

A torinói helyzetet csak fokozza, hogy a két milánói a hajrában bepofozta a győztes gólokat, miközben a Juvét a mérkőzés hasonló szakaszában lekontrázták, mint a huzat. Az Inter és a Milan is győzelmet érdemelt, bár a Nazionale egy kicsivel jobban megszenvedett a Fiorentinával, mint vártuk. Ami még ennél is nagyobb meglepetés, az Quaresma játéka, aki még egy gólt is betrivelázott (az most mindegy, hogy nem adták meg), és úgy játszott mellé, ahogy már elég régóta hiába várják tőle a Meazzában. Az olasz bajnokság zuhan ennyire, vagy a portugáloknak legalább két év kell, mire felveszik a helyi ritmust (Tiago cáfolja utóbbit), nem tudjuk, de kijelenthetjük, az Internek tök simán belefér a szezon egyik nagy rangadóján, hogy Balotelli helyett Quaresma játsszon. (Inter-Fiorentina 1-0) És ha már feltámadás, itt van nekünk Huntelaar, aki Cataniában a portugálhoz hasonlóan – bár kevésbé hosszú idő után – villantott meg valamit abból, amit tud. A Milan meg kezd idén emlékeztetni arra a Milanra, amit nagyon nem szerettem, mert mindig az utolsó pillanatban nyerte meg a meccseit, de valahogy az embernek nincs szíve utálni Leonardo csapatát. Lehet, hogy csak a Ronaldinho-nosztalgia, vagy az erejét megfeszítve küzdő játékosok miatt van, de ezt a Milant igenis lehet szeretni. Andujar is szerette egy kicsit, egyébként kivédte volna a Hunter életerős, de helyezetlen löketét. A második, na, az mestermunka volt. (Catania-Milan 0-2)

Olvasta az ember a Bari-Siena tudósítását, és azt látta, hogy minden nagy helyzetnél ott szerepelt Koman Vladimir neve. A kezdőként 83 percet teljesítő Voli legalább három gólt rúgathatott volna a társaival, de mindent kihagytak, így csak a lefújás előtt tudták megfordítani a síkutolsó Robur elleni meccset. A magyar játékos előbb egy félidőt, majd majdnem egy egész meccset kapott, és az a minimum, hogy meghálálta a bizalmat, úgyhogy szépen alakulnak a dolgok. Csak meg ne sérüljön, a jó ég áldja meg! (Bari-Siena 2-1)

A genovai derbi hozta magát, a három piros még nem is írja le megfelelően, milyen gusztustalan rugdalózás folyt néha a pályán. Futballból most kevesebbet mutattak a résztvevők, de az iszonyatos feszültség miatt élvezetes meccs volt, és az oddszok ellenére a Genoa teljesen megérdemelten pofozta le a Sampdoriát. A gyors gól megfogta a Doriát, de a győzelemhez kellett Gasperini zsenialitása is, aki igazi center nélkül (Floccari és Crespo csak a hajrában szálltak be), mozgékony trojkával kezdett, ami tökéletes döntésnek bizonyult. A játéknap legnagyobb meglepetése: a Genoa szurkolói megtapsolták Cassanót, aki kirúgta a labdát, hogy ápolni lehessen Papasztatopuloszt (közben Sculli azért a kispadról elküldte az anyjába, de hát ez már csak ilyen városi derbi). (Genoa-Sampdoria 3-0)

Bár a pályán volt Totti is, Vucsinics volt a hős Bergamóban, ahol a Roma ugyan megint nem tudta kihúzni kapott gól nélkül, de a montenegrói gól-gólpassz-kombójával megnyerte a meccset (1-2) és sokkal jobban melegített a derbire, mint a Lazio, amely ezúttal hazai pályán volt képtelen lepofozni a lepofozni való Bolognát (0-0). A Lazio 12 forduló óta képtelen nyerni, Ballardini valószínűleg kompromittáló adatokra bukkant a klub könyvelésében, azért nem lehet kirúgni. Jövő héten újra monstre-beharangozóval készülünk, hiszen a nemzet, és a nemzet fővárosa is derbire készül.

Di Natale visszatért az élők közé, és egyből be is talált a Livorno kapujába (2-0), a Chievo legyőzte a Palermót, nem a legjobb sikerült Delio Rossi bemutatkozása (1-0), a Parma pedig egy hajrában bepofozott büntetővel fogott egy pontot hazai pályán a Napoli ellen (1-1), pedig azt hittük, ez sima hazai lesz. Mármint a meccs, nem a bajnokság előtt.

Risultati, Classifica, Marcatori