Bolond körrel folytatódott a francia bajnokság, olyannyira, hogy könnyebb lehetett elkapni a röfináthát, mint elfogadható tippeket adni a hétvége meccseire. Háziorvosi megrovásban részesítjük a párizsiakat, amiért sikertelenül hasznosították a felkészülésre szánt időt: közük sem volt a bepótolt clasicohoz, amit így - a megtévesztő eredmény ellenére - félgőzzel vágott zsebre az OM. Házinyúl-méretű plüssvírussal jutalmazzuk a forduló nyerteseit: a Grenoble játékosait győzelemmel felérő pontszerzésükért, a Valenciennes-t kiemelkedően udvariatlan vendégszerepléséért, Vahiruát pedig remekbeszabott szabadrúgásáért. Még nagyobb elismerés illeti az Auxerre Supersonic csapatát, akik fű alatt 16 - azaz tizenhat - helyezést kúsztak előre, rombolásuk eredménye átmeneti elsőség.

A jó meccshez konstruktív ellenfél kell, na a PSG pont nem ilyen, nem hiába vettük közösségileg hazaira. Hasonlításokba bele se menjünk, hogy miért is maradt el színvonalában a hétvégét nyitó rangadó a legutóbbi hétvégét bezárótól (5-5) vagy bármelyiktől idén, egyedül az tény, hogy az OM ebből is jól jött ki, sőt, kevesebb energiából megoldották a vártnál. Mivel másfél hét alatt sem sikerült rendesen felkészülni a túrára, végérvényesen eldőlt, hogy a PSG ebben a formájában nem érdemes többre, minthogy májusig ott rostokoljon a tabella derekánál - vagy lejjebb. Makelele nélkül a középpálya nem sokat ér, evidens, hogy Luyindula, Sessegnon, Erding és Chantome szinte semmi veszélyt nem vittek a játékba, az pedig, hogy egy faramuci fejes-vállas gól is elég volt a déliek győzelméhez, nem őket minősíti elsősorban. A PSG-nek igazi cserearca sincs, akivel meg lehetne pörgetni a besavasodó csapatot: Giuly alapból kezd, Maurice több lehetőséget érdemelne, a többiek meg szürkébbek, mint egy angol iparváros a századfordulón. Bezzeg a női szekció kapott gól nélkül vezeti a bajnokságot... [OM-PSG 1-0]

Streamelés közben kicsit meglepett, hogy a lens-i kartársak lelkesedését mennyire nem tudja letörni a sokadik bekapott gól: tudhatnak valamit az alulteljesítés okairól, ami itt, nekünk nem esik le, mert csak sikerült végre győzelembe sodorni a hajrá előtt még vesztésre álló társaságot. Bár Correa vendégedző elégedett volt a játék tartalmi részével, a Nancynak öt perc elmezár elég volt, hogy elbukjon: Dzsoma előbb az egyenlítésről, Monnet-Paquet meg a fordításról kezeskedett, így a Lens zsinórban harmadjára maradt veretlen. [Lens-Nancy 2-1] Mostanság Antonettiék se alkottak meggyőző dolgokat, de a Le Mans-t még senki se hagyta ponthoz jutni saját terepen. Korrekt mezőnyfölény mellett csak egy Gyan-góllal sikerült felülkerekedni a nem sokat mutató vendégeken, ami főleg annak ismeretében sovány, hogy Lamah lövése volt a második az idén (!), ami célbaért a Le Mans vendégjátékain, az első még augusztus közepén Párizsban akadt be... [Rennes-Le Mans 2-1]

Mire a későn érkezők feltankoltak a büfében, el is dőlt a pontok sorsa: a tahiti előbb a hálóba (a hét gólja!) tekert, majd Sosa búbjára. Örüljenek, hogy nincs közte négy - reflektálhatott Léonard, a telhetetlen zöldséges a közel sem perfekt helyzetgazdálkodásra, de a narancsmezesek megálltak kettőnél. Szomorú konklúzió, de a zöldek játékában egyre kevesebb az átgondolt elem - egyedül Sakóba szorult némi spiritusz -, a Bordeaux és a Lyon nagyobb ellenállással szembesült, amikor erre járt. [St-Étienne-Lorient 0-2] Végig többet birtokolta a labdát a TFC, de csak a lövőerő teszteléséig jutottak, miközben a passzívabb Nizza talált egy gólt (vendégvédő madárkodott, Rémy arcoskodott), ezzel el is vitte a pontokat, de hogy rá nem szolgált, az hótziher. [Nice-Toulouse 1-0] A repülőrajt után visszábbeső Montpellier-nél az eltiltott Spahic és Costa nélkül készültek arra, hogy ötven-hatvan perc tömeges feszülés után bevigyenek néhány szokásos kontrát a szolidan ijesztgető északi vendégeknek. Sokszor olvastuk már ezt a forgatókönyvet, mint Montano duplája után kiderült, nem hiába. [Montpellier-Lille 2-0]

Ellentétben a beharangban mondottakkal, a Grenoble nem az eutanázia, hanem a bravúr témakörét írta újra azzal, hogy emberhátrányban sikerült pontot csípnie a válogatottjai zömét tartalékoló Lyontól. Az Isére partján ilyen nyomást még csak az ellenfelektől láttunk, helyenként egyoldalúnak is tűnt a játék képe, mivel a visszatérő Boumsonggal felálló védelem félórán át csak küszködött. A Lyon egy óra elteltével vette először célba a kaput, a második próbából viszont azonnal gólt lőtt (Delgado), amire egy nyerőcsere részéről rögtön jött válasz: természetesen Ljubó volt résen megint, idén ötödször. A Szolidaritás Éjszakáját promotáló lyoniak akár gesztust is gyakorolhattak volna azzal, hogy átengednek egy pontot a bajnokság szegénylegényeinek, mégis nekik kellett gebedni a végén. Bazdarevicsék számára mindenesetre ez a pont egy győzelemmel ér fel, ahogy hallottuk, ablaktörlőlapáttal törölték egymás arcáról a könnyeket a parkolóban örvendező nyugdíjasok. [Grenoble-Lyon 1-1]

Meglepett arcok fogadták azt is, hogy Samassa korai gólja után két tucatnyi lövésből se képes visszahozni a meccset a bajnok. Illetve, ez igazán csak azokra vonatkozik, akik nem követték figyelmesen a hihetetlen jó szellemű Valenciennes menetelését: annyira együtt van a csapat, hogy lassan kivívja a húrelmélet gyakorlati példáit kutató fizikusok figyelmét is, mondhatni, egy húron pendülnek a srácok. Kis túlzással, az ég tudja, mikor kapták el otthon a Bordeaux-t legutóbb - durván két éve lehetett -, de egy sorozat se végtelen: hiába nagyszerűek, három kulcsember (Gourcuff és Diarra mellé a negyedóra után lesántikáló Chamakh csatlakozott) együttes hiányát ők se viselik könnyen. [Bordeaux-Valenciennes 0-1]

Az ultimate döbbenetet hagytuk a végére: a kört negyedikként kezdő auxerre-iek beelőzték a botló bajnok-trónvisszakövetelő párost. Zsinórban hetedik győzelmükkel ezúttal a javarészt védekezésbe menekülő, Nenét nélkülöző Monacót tisztelték meg: nem volt az olyan rég, amikor a 16. helyen porosodtak, majd megunva, hogy ekézzük őket gazdagon, úgy beindultak, még a tanksapkát is a kútnál hagyták. Persze a L'Equipe se szarozott sokat, fel is nyomta honlapjára az Auxerre bajnoki esélyeit firtató kérdést. Természetesen NON, de rémlik valami Alkmaar, ahol pár bukó után aranyat lógattak a fiúk nyakába. Jelen szerepe hatalmas a feltámadásban, de feladatát most átmenetileg a mali Adamo Adama Coulibaly és a kongói Ndinga vette át, utóbbi első L1-gólját szerezte egy iszonyat komolytalan védekezésből fakadó hiba után. A megbízhatóságot a túloldalon is megtaláltuk Nené személyében, de távollétében az egyensúly megbillent és a piros-fehérek immáron három meccse gólképtelenek. Pino visszatérése a legjobbkor jött, a bajuszmestert mégis inkább az dobná fel, ha a brazil is üzemkész állapotba kerülne, mert látványosan nem találja a támadósor élét. [Auxerre-Monaco 2-0]

***

Bár fiatal, remek felépítésű, energikus csatár Mamadou Samassa, csak a masszív franciások emlékezhetnek rá korábbi tanulmányaikból, azt meg pláne kevesen hinnék, hogy papíron a Marseille játékosa - anno Cissé pótlására igazolták, de a bohóc ment és őt is engedték -, csak kölcsönben erősíti a Valenciennes-t. Idei ötödik gólja újra három pontot jelentett a túrákon hengerlő piros-fehéreknek - érdekes, hogy két éve nevelőklubjával, a Le Mans-nal is győztek a Bordeaux otthonában. Samassa karrierjének válogatott része kicsit Kanoutéét idézi: utánpótlásszinten a franciákat képviselte, felnőttként viszont már ősei hazáját, Malit erősíti, szeptemberben át is esett a tűzkeresztségen.

Tabella

Góllövőlista

Noha tippverseny szempontjából tragikus volt ez a kör, győztest persze hirdetünk és ez bizony a kommentelők képviseletében bjoe0502 lett, aki egy telitalálattal billentette maga oldalára a játékot, köszönjük a részvételt. Jövőheti tippgurut azok közül választunk, akik a nap folyamán helyes megfejtést küldenek a ligue1.nst@gmail.com címre:

Ki a francia bajnokság egyetlen kenyai játékosa és melyik klubban szerepel?