A vasárnap két szupermeccsel csábítgat minket a tévé elé a Premier League, hát nem fogunk ellenállni. Őszintén szólva egy Fulham-Derbyt is szívesebben nézünk a Super Bowlnál, tehát annyira nem is kell fűzni bennünket - a Chelsea-Liverpoolt és a manchesteri derbyt  nem hagynánk ki semmi pénzért. (Na jó, őszintén szólva azért lenne olyan összeg...) Mivel két ilyen mérkőzés nehezebben fér meg egy posztban, mint egy stadionban, a United-Cityről holnap bővebben olvashattok, a jóslatok közül azért persze nem hagytuk ki ezt a meccset sem. Mit várunk a fordulótól? Elsősorban sokkal több gólt, mint amennyi az utóbbi hetekben esett.

Chelsea-Liverpool:
Évek óta az első Chelsea-Liverpool bajnoki a Special One nélkül, jó ideje az első komoly Liverpool-meccs Fernando Torres nélkül, és persze a Kékek csalódott ghánai bronzhuszárai is hiányoznak majd. A körülmények akár azt is sejtethetnék, hogy az utóbbi idők a többnyire küszködős, gólszegény meccseit, türelmünket próbára tevő döntetlenjeit elfelejthetjük a vasárnapi Chelsea-Liverpool előtt, viszont a Vörösök kispadján továbbra is Rafa Benítez trónol, ettől pedig az egyszeri jós és gömbje is visszatér a földre még azelőtt, hogy a képzelete hipp-hopp szárnyalni kezdene.

Most a két csapat előző fordulóban lejátszott meccseit idézzük fel először, majd tétova kísérletet teszünk arra is, hogy kitaláljuk, vajon a sérült Torres helyére miért nem a mostanság könnyebben helyzetbe kerülő, és gyakran gólt szerző Crouch kerül, hanem pedig Kuyt, aki ebben az évben azzal tűnik ki leginkább a csapatból, hogy egyedül neki van igazi szőke haja, és minden felé tartó labda biztos előjele az ellenfél induló kontratámadásának.

A múlt hétvégén a Chelsea-nek nem sikerült a Mourinho-éra rekordját eltörölni, nyolc győzelem után kilencedik meccsükön 1-1-es döntetlent játszottak a Portsmouth-szal. Kis szerencsével, mondhatná bárki, de a nagy mázlifánkból tekintélyes szelet jutott a Pompeynak is, amelynek év végén tapasztalt heveny bénasága úgy tűnik nem válik krónikussá. A londoniak Bellettivel, Ben-Haimmal kezdtek hátul, egyebekben az afrikai parádé és Anelka érkezése óta szokásos felállást választotta Grant. A Pompeynak ez láthatóan feküdt, a Benjani pótlására szerződtetett Jermaine Defoe virgonc volt, akár egyedül megnyerhette volna ezt a meccset a hazaiaknak. Nem így történt, de ez nem Bellettin múlt, aki úgy ragadt bent kétszer is, mintha a Chelsea taktikájának része lett volna az ellenfél kihagyott ziccerekkel történő elbizonytalanítása. Biztosan nem ez volt a helyzet, mindenesetre Defoe már első alkalommal betalált, és kiegyenlítette Anelka 10 perccel korábban kontrából vágott gólját. A Chelsea-nek is megvoltak a lehetőségei, Anelka, Wright-Phillips lábában is ott volt még két pont, sőt, akár az egyre inkább régi önmagát idéző Ballack is betalálhatott volna.  Mást ne mondjunk, a német fejesei önmagukban veszélyesebbek három Voronyinnál. Igazságos döntetlent láttunk, amely a Pompeynak úgy kellett, mint fejbe a szem, a Chelseanek úgy, mint homlokra a köldök, de a meccs alapján nincs miért panaszkodniuk Grantéknak. (Portsmouth-Chelsea:1-1 )

A Liverpool ugyanakkor a Sunderlandot küzdötte le - szó szerint - és talán egy kicsit saját magát is. A Vörösök a Boxing Day óta először szereztek három pontot 90 perc alatt, úgy, hogy közben  bezsebelték egy régi kintlévőségüket is. Előttünk nem kérdés, Rob Styles spori a Chelsea Anfield Roadon megadott tizenegyeséért tölesztett, amikor Carragher látványos kezezéséért nem adot tizenegyest, de gyorsan hozzá kell tenni, ez még Roy Keane, az ellenfél edzője szerint sem számított sokat a végeredmény szempontából. Crouch fejesével, Torres lövéssel és Gerrard büntetőjével 3-0-ra nyert a Pool. (Liverpool-Sunderland:3-0)

Mire számítunk holnap? A Chelsea győzelmére. Nem csak a londoniak otthoni veretlenségi sorozata vagy a Pool nagycsapatokkal szembeni katasztrofális mérlege miatt, hanem az utóbbi idők tapasztalatai okán is. Úgy látszik ugyanis a Chelsea kerete van olyan erős, hogy egyszerűen nem tud akkora csapást elszenvedni,  amitől a Bridge-en a Liverpool esélyesként léphetne pályára. Joe Cole, Anelka, Ballack és Wright-Phillips az utóbbi időben a Poolénál jobb formában lévő védelmeket is gond nélkül hoz zavarba, míg a másik oldalon Rafa éppen a múlt héten lepett meg minket Carragher szélre állításával és Skrtel játékával a védelem közepén, azaz még a szerkezetet illetően is tanácstalanságot látunk. Bár Carragher jobbhátvédben jobban játszott, mint mostanság sokszor középen teszi, sőt, a támadásokat is segítette, mégis: ugyanezt a húzást aggasztó kísérletezesének tudnánk csak minősíteni egy Chelsea ellen. A hab az volt a tortán, hogy láttuk Steve Finnant balhátvédben futballozni, ami főleg annak tudatában meglepő, hogy míg Carragher a Benítez-éra előtt ezen az oldalon is tudott kiemelkedőt nyújtani, Finnan old-school jobbhátvéd.

Arról nem igazán szükséges értekeznünk, hogy Torres hiánya mekkora csapás a Poolnak, és akkor Kuyt idei formájával még nem is tetéztük a problémát. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy minden jel szerint ő fog játszani El Nino helyén. Nosztalgia? Ajándék? Nem tudjuk, de nem is értjük. Véleményünk szerint a Pool holnap pont, hogy csak Crouch-gólban vagy Gerrard-szabadrúgásban bízhat, mert a Kölyök nélkül a Chelsea talán még azt is megengedheti majd magának, hogy Belletti ismét beragadjon lesreállításnál. A végeredményt illetően egyetértünk  levélírónkkal, 2-0-ra nyer a Chelsea, de szerintünk Ballack és Anelka lesznek a gólszerzők holnap este. A jobb játékosállomány felülkerekedik a gyengébben, a rend pedig a káoszon. (2-0)

Aston Villa - Newcastle:
Ó-óóó, 10 perc múlva Perpatvar. Ashley Young nyári eladási árának jót tett a Villa múlt heti, Fulham elleni veresége, nélküle az oroszlánok annyira voltak veszélyesek, mint Bruckner Szigfrid a Négszögletű Kerek Erdőben. Most viszont visszatér, és ez legalább egy Villa-találatot fog érni gól vagy gólpassz formájában. Faye, Martins és Beye visszatértek Ghánából de szerintünk pont nélkül távoznak majd a Villa Parkból.
(2-1)