Ez itt egy Robur. Csúnya, büdös és lassú. Nem arra született, hogy versenyeket döntsön el, inkább útkaparó munkások és emésztőgödör-ásó különítmények szállítmányozására tervezték. Aztán a hétvégén a Robur (mert ha lendületbe jön, akkor visz mindent) úgy elgázolta az útjába kerülő farkascsordát, hogy azok köpni-nyelni nem tudtak, ezzel pedig nagyon könnyen lehet, hogy a 4-3-2 felálláshoz makacsul ragaszkodó Inter fejére helyezték az egyébként is őket illető koronát. Hogy az Inter sem meggyőző újabban? Kit érdekel, ha még így is nyernek!? A kihívók – ha még beszélhetünk ilyenekről – közül a Juve hazai pályán nem bírt a tökutolsó Cagliarival, a Fiorentina pedig igen jó meccsen otthon kapott ki a Milantól.
Volt néhány bolond eredmény, rengeteg büntető (közülük néhány bizony ki is maradt) és elég sok gól, így unalmasnak semmiképpen nem nevezhetjük a Serie A 21. fordulóját.  Hajtás után adunk vitatémát a hétre.

A Viola és a Rossoneri faszán egymásnak ugrott, de míg az egyik oldalon a Dida helyén mutatós röppályákon ugrándozó Kalac védett, a lilák kapuja előtt Pasqual már a kapufát is eltalálta – más kérdés, hogy a sajátját. A Berlusconi-anyuka halála miatt fekete karszalaggal játszó Milan egyébként az ellenfél térfelén marha jó kis csapatnak tűnik (bár Gilardinót mi még mindig lyukas vödörnek látjuk), de amint védekezni kényszerülnek, már kész is a baj: az egymással nem különösebben megnyugtató, ki-játszik-ma-szarabbul versenyt rendező védőpáros közül ezúttal Nesta nyert orrhosszal Kaladze előtt. Gattuso nélkül a középpályás védekezés is elég lyukas és ugyebár hamarosan érkeznek a virgonc londoni sihederek, akik aljas módon sokat és gyorsan futnak. De vissza a meccshez, annál is inkább, mert az első félidőben egy szerencsétlen találkozás során Seedorf is meghúzta a lábát, bár talán nem komoly annyira a baj, hiszen lecserélését jaguár-hisztivel kommentálta. A helyére beálló Pato pedig eldöntötte a meccset, méghozzá egy olyan támadás végén, melynek jegyzetelése közben kigyulladt az Arsenal megfigyelő ölében a jegyzettömb: labdaszerzés, visszapassz, Pirlo hajszálpontos labdája Kakának, a brazil tökéletes kiflije Pato mellére – itt már passzív szemlélőként belép a Viola védelem is, hiszen ekkorra öten veszik körbe a csatárt - aki leveszi (védők nézik), megigazítja (még jobban nézik) és belövi (szomorúan nézik). Aztán szegény Pato is igen rosszul lépett, és az arckifejezéséből ítélve nála komolyabb a baj, mint a szénfekete tulipánnál, ráadásul mivel a Milannak már nem maradt cseréje, az egyenlítésért küzdő Fiorentina tíz ember ellen indíthatta meg az utolsó csapást. Kalacnak azonban még maradt a tarsolyában egy bravúr, amit kénytelen is volt előbányászni, amikor Gamberini a százezredik percben öt méterről bólintott. A jó ég tudja, hogyan, de leért és összekaparta, a Milan pedig nagyon-nagyon fontos győzelemmel távozott a Franchiból. Lezajlott a szezon legviccesebb cseréje is, a 80. percben Kakát Favalli váltotta, de egy másik cseréről is hallani a háttérben, amit értetlenkedve fogadunk: a Milan Gilardinót adná Freyért cserébe. Én pedig alig használt, hófehér A4-es papírlapomat hasonló paraméterekkel és jelzéssel ellátott Audira cserélném. (Fiorentina-Milan 0-1)

A Siena nem egy utolsó percben kiverekedett büntetővel, vagy a játékvezető segítségével, sőt, nem is az esélytelenek nyugalmával pályára lépve úgy megverte a Romát, mint a szódás a lovát. A Robur lefocizta a pályáról a farkasokat, Tottiéknak igazából esélyük sem volt és hiába hisztériázták szinte végig a meccset (Il Capitano a kevésbé szimpatikus arcát mutatva meglehetősen indolensen viselkedett a pályán), a Siena teljesen megérdemelten tartotta otthon a pontokat. 0-2-nél Spalletti átállt kétcsatáros játékra, majd beküldte Giulyt is, ám ezzel is csak a saját torkára helyezte a kést, a hajrában ugyanis nemhogy a szépítés nem jött össze, de a végig roppant agilis Frick belőtte a harmadikat Doninak, aki egyébként is igen szar napot tudhatott maga mögött. A Romának egyébként mindig vannak ilyenjei, nehéz őket megmagyarázni, hiszen megtippelhetetlen, hogy mikor és milyen okból kifolyólag üti fel a fejét a kórság a farkasok között. Ez most fájdalmas volt, az biztos. (Siena-Roma 3-0)

Mi a magunk részéről már nem is emlékszünk, mikor játszott végig utoljára teljes létszámban egy meccsét a Nerazzuri. Hagyjuk is, nem számít semmit, amíg így is megnyerik a meccseiket és most szándékosan nem megyünk bele, hogy a győzelmet biztosító büntető milyen körülmények között esett (a hétvégén az NST stábja elindult egy tornán, ahol nekiszegeztem a kérdést Inter-szurkoló pajtásunknak, hogy szerinte is szabályos gólt szerzett –e az Ibra az Udinese ellen, a válaszából pedig kiderült, hogy teljesen felesleges vitatkozni ezzel a fajtával). Amit viszont fontos megjegyezni a kék-feketékkel kapcsolatban, az három dolog (nem az a három): először is Sztankovics és Jimenez nem férnek meg egymás mellett a pályán, másrészt egyre nagyobb szerep hárul a csodálatos formában védő Julio Cesarra, harmadrészt muszáj fenntartanunk múlt heti állításunkat: a védelem sokkal stabilabb volt Il Muróval, mint Materazzival. Ha az eredmények egyelőre nem is mutatják, a játék színvonala és az Inter magabiztosságának visszaesése intő jel lehet, hiszen a közeljövőben nagy feladatok várnak rájuk. Micsoda szerencse, hogy a Serie A-ban már némi bukdácsolás is belefér. Méghozzá tükörsimán. (Inter-Empoli 1-0)

A Juventus nem most szállt ki az aranycsatából, de ez már kezd kicsit kellemetlen lenni. A második félidőben ugyanis már beszállt Camoranesi is és Nedved is a jobb napjai közül kapott el egyet, mégsem sikerült kiteríteni az életben maradásért szinte esélytelenül küzdő Cagliarit az Olimpicóban. A végére beszállt Tiago helyén Sissoko, de addigra már boldog-boldogtalan fütyülte a Bianconerit a lelátókon, hiszen mire a szardíniaiak megszerezték a vezetést, már legalább három igen komoly helyzeten túl voltak. Nedved ugyan gyorsan egyenlített, de ahelyett, hogy bedarálták volna ellenfelüket, még a Cagliari szerezhetett volna gólt egy ellentámadás végén, amikor Belardi másodjára a gólvonalon megfogta Cossu labdáját. Szalihamdzsics nem jobbhátvéd, Nocerino nem irányító és Molinaro nem labdarúgó. Legalábbis nem a Juvéban. Bár a Camoranesi-Sissoko-Zanetti-Nedved-Del Piero-Treze alakzat nem fest rosszul, a hátvédsorra néha bizony szívszorongva néz rá az egyszeri Bianconeri-szurkoló, az ilyen eredményekkel pedig lehet, hogy nagy ára lesz az elcseszett nyári (és téli?) igazolásoknak, hiszen közben a Milan is életjeleket mutat és a Fiorentina sem szeretne lemaradni a konzervosztásról. A végére csak annyit, hogy a Cagliarinak viszont hatalmas ováció jár! (Juventus-Cagliari 1-1)

A Lazio egy csodálatos Rocchi góllal megverte a Sampdoriát, miután Cassanónak még összejött az egyenlítés nem sokkal azután, hogy az üres kapuval szemben hibázott. A vereség mellett a cs.k., Volpi sérülése miatt is bosszankodhatnak a genovaiak, akik egyébként akár nagyobb arányban is kikaphattak volna, ha Pandev a végén nem fullad ki egy harminc méteres sprint után, vagy a meccs elején a spori megadja Ledesma megpattanó szabadrúgásgólját. (Lazio-Sampdoria 2-1)
A Vezúv tövében már nagyon várták, hogy a szezont parádésan kezdő Lavazzi újra az akkor látott formáját mutassa. Most megtette! Az Udinese vendégjátéka pörgős kezdést hozott, hiszen a 10. percben már 1-1 állt az eredményjelzőn, sőt, az első félidőbe még belefért Cannavaro jr. kiállítása is. Emberelőnyben több helyzete volt a vendégeknek, majd jött az erősen megkérdőjelezhető udinei kiállítás (Pepe kapott műesésért második sárgát), majd beindult a Lavezzi-show: gólpassza után a fiatal argentin két perc alatt kettőt vágva megnyerte csapatának a meccset. (Napoli-Udinese 3-1)
Lucarelli ugyan belőtte első pármai gólját, mégis morcosan néztek rá a társak az öltözőben az Atalanta elleni hazai vereség után, hiszen egyenlítése előtt büntetőt hibázott a langaléta veterán. Elsőre mondjuk bevágta, de Damato visszafújta (a másodikat is simán visszafújhatta volna ugyanazért), másodjára pedig Bucci védett, majd a csatár stoplijaiba harapva bátran összekaparta a kipattanót is. Óriási gól ezen a meccsen is akadt, ez azonban legkevésbé sem vigasztalja a Tardini népét, a Parma ugyanis a vereséggel egészen a 17. helyig csúszott vissza. (Parma-Atalanta 2-3)

Borriello góljai mellett nem tudott szó nélkül elmenni Donadoni sem és behívta a portugálok ellen készülő keretbe a Genoa csatárát. A remek impulzus győztes gólban öltött testet, aminek köszönhetően a hazaiak a középmezőny elejét vették ismét célba, míg vendégeik ismét visszafelé tekintgethetnek (Genoa-Catania 2-1)
Lesz egy postunk a héten a Livornóról, amit talán nem a legjobbkor készülünk publikálni, hiszen most egymás után kettőt buktak, de aki leült megnézni a csapat palermói vendégjátékát, az azt is tudja, hogy a mezőny magasan legjobb embere a Rosanero kapusa, Jimmy Fontana volt. Ez a Palermo semmit nem érdemel ettől a szezontól, ettől függetlenül győzelmüknek köszönhetően az UEFA-kupás helyekért versengők szoros csatájának résztvevői. (Palermo-Livorno 1-0)
Az elhibázott büntetők fordulójában üde színfolt a torinói Rosina magabiztos teljesítménye, a fiatal játékos ugyanis mindkét tizenegyesét gólra váltotta, és mivel Stellona is beköszönt, Amoruso gólja szépségtapasznak is kevés volt a múlt héten idegenben pontot szerző Reggina számára. A déliek így maradtak kiesőhelyen, ráadásul jövő héten Romába szólítja őket rosszsorsuk. (Reggina-Torino 1-3)