Tudom, ne is mondjátok, Olyan vagyok, mint a hosszútávfutó, aki akkor ér célba a New York maratonon, amikor az első helyezett már rég hazarepült Rabatba. De azért legyen kerek a világ...  

Ha hihetünk Wengernek, Alex Ferguson Eric Cantona után(?) valószínűleg Carlos Quierozzal csinálta a legjobb vásárt életében. Sir Alex és portugál segédjének kapcsolata az, ami megalapozta a United és a Sporting Lisszabon  szorosabb viszonyát, és megakadályozta Wengert abban, hogy C. Ronaldót az Ágyúsokhoz vigye, még a United előtt. Wenger szerint legalábbis ez a helyzet, és mi hiszünk neki - őszintén szólva azt is készséggel megvennénk, hogy külön dossziéja van a 2-5 éves tehetségekről, és megfigyelőket küld a bölcsődékbe, játékboltokba. Láthatjuk hát, milyen apróságokon múlnak néha az erőviszonyok...  A Ronaldo nélküli Arsenal jelenleg a második, a Ronaldóval felálló United első, a különbség pedig egyelőre nem több, mint a szoborhajú portugál. That Boy Ronaldo újabb két elképesztő góllal ostromolja az 1/1-es gólátlagot, februárban! Félelmetes.. Nem úgy a Liverpool, amely már a hetedik, és tudva, hogy az utolsó nyolc fordulóban a Tottenham és a jelenlegi TOP8 öt tagja is ellenfelük lesz, a negyedik helyet is nehezen kaparják majd ki maguknak - feltéve, ha nem történik gyökeres változás a csapatnál, Megmondjuk a tutit, a receptoraink nem érzékelnek semmi ilyesmit. Az igazi nagycsapatok és követői közötti különbséget jól körvonalazta ez a forduló. A Pool kikapott a Manchester City, az Everton és az Aston Villa is döntetlent játszott, míg a három komoly pályázó simán behúzta betevő három pontját.  Épp ez a különbség a bajnokjelöltek és az üldözők között.

A Newcastle United úgy járt a héten, mint a felkészületlen diák, aki a legszigorúbb tanárhoz kerül a vizsgán. Hétvégén meghúzták a Szarkákat, kedden jött a pótvizsga, akkor is. Kevin Keegan regnálása eddig egy pontot eredményezett összesen, de gólt még nem... Az Arsenal valójában még csak rá sem kényszerült arra, hogy legjobbját nyújtsa, így is kényelmesen verte a vonalkódosokat. Az Ágyúsoknál viszont Flamini körülbelül minden munkát elvégzett, ami elképzelhető. Töltött - Adebayort addig zaklatta jobbnál jobb labdákkal, míg az egyet befejelt -, lőtt - mozsárágyúval-, éppen, hogy nem öntött ágyút a pálya közepén. A reménytelenül rozsdásnak tűnő Newcastle-nek esélye nem volt, Fabregas megadott lesgólja és Nicky Butt kapufája tulajdonképpen már a levezetés jelenetei voltak. Egyelőre hibás a vonalkód, valószínűleg ezt a szezont a Szarkák már valószínűleg be is beáldozzák a következő erdekében. (Arsenal-Newcastle: 3-0)
Finn kapusok, fehérmezes csapatok csaptak össze a Reebok Satdionban, ahol a Bolton a Fulhamet fogadta. A Fulham kiválóan instllálta új szerzeményeit, Andreasen és Hangeland is bíztatóan játszott, meg is lett az eredménye. Gólokban ugyan nem mutatkozott meg, de a Fulham megszerezte első pontját Roy Hodgson irányításával. A meccs legszebb jelnete kétségkívül Kevin Nolan sarokpassza volt Matt Taylornak, illett volna a Boltonnak gólt szereznie belőle... Most mondjuk azt, hogy Anelkával ez egy dugó és plusz két pont? Mondjuk. (Bolton-Fulham:0-0)
A Boro kezd meggyőzni minket arról, hogy velük kapcsolatban tévedtünk a legnagyobbat az idény első felében. Most a Wigannel bántak el, és ugyan az eredmény csak egygólos győzelem, gyakorlatilag körbeszaladták Steve Burce csapatát. A már a 34. percben lesántikáló Tuncay is rúghatott volna hármat, végül Aliadiere volt, aki a rányomta a pecsétet a Boro-győzelemre - a 19. percben szerezte a meccs egyetlen gólját. A Wigan elég szürke volt, Emile Heskeyt még Capello mester jelenléte sem sarkallta arra, hogy megmutassa magát, bár az olasz kapitány első keretében valamiért helyt kapott "Bruno" is. Rossz hír Latics szurkolóinak, hogy a legtámadóbb felállásukkal még csak ráijeszteniük sem sikerült az öt mecs óta veretlen Boróra.(Middlesbrough-Wigan: 1-0)
A Sunderland az új fiúk segítségével viszonylag simán, 2-0-ra verte a Birminghamet, bár ehhez azért ezúttal is kellett Kenwyne Jones, minden Fekete Macskák legfeketébbike és legmacskábbika. Legalábbis ahhoz, hogy először feltörjék a Birmingham védelmét. Az egész meccsen nehezen tartható Jones - akit rendszerint onnan lehet megismerni, hogy szögleteknél és szabadrúgásoknál ő az, aki térdtől felfelé tornyosul a többiek feje fölé - a 15. percben Bardsley (Újfiú I.) szabadrúgását fejelte Daryl Murphy elé, aki nem hibázott. A második kapott gólt már magának köszönheti a Birmingham. Ridgewell - nem az első hibája idén - fejelt röviden haza, Rade Prica ( Újfiú II.) lecsapott a labdára és a Fény Stadionjának eredményjelzőjén máris ott áltt a végeredmny: 2-0. Prica, aki egyébként svéd válogatott, még egy gólt is összakalapált - amit a bíró kezezés miatt érvénytelenített - pedig valószínűleg az év legmókásabb gólja lett volna. Mi történt? A maga alá csukafejelt labdát terlegette a hasával addig, amíg a kapu elé hemperegve a kapus kezei előtt bekanalazta alabdát. Mi ugyan nem láttunk kezezést, de ha már ő is azt nyilatkozza, hogy lehet, hogy "kicsit" kéz volt, készséggel hisszük el.
(Sunderland-Birmingham:2-0)
Szerdán ránk először a Chelsea-meccs várt, a Chelsea pedig a Readingre. Mondnaánk, hogy ellentmondást nem tűrő győzelmet aratott a Grant csapat, de az az igazság, hogy saját könnyelműségükre rá is fizethettek volna, ennek ellenére a meccs képe inkább a 4-1-re hajazott, mint a végül kialakuló 1-0-ra, Shaun Wright-Phillipsnek két góltlegalább illett volna összekalapálnia. Ballack fejesével nyertek a Kékek, de mi most Claude Makelelét szeretnénk kiemelni, aki szerintünk a négyes meze alá felvett egy tízest is. Egészen parádés labdák, magabiztos, kiegyensúlyozott teljesítmény, ez volt Makelele. Ha már a jó öreg Claudenál tartunk, nem lehet nem észrevenni, hogy mennyire sok sokoldalú játékos van a Chelsea-ben, talán nem véletlen, hogy az idényben a súlyos gondjaik ellenére talán csak akkor jöttek kicsit zavarba, amikor majdnem a komplett védősoruk hiányzott. A Kékek most egyébként is feltűnően magabiztosak volt, ezt talán Ferreira távolról, tamádó felett(!) hazafejelt labdája jelezte leginkább. Nem csoda, kilenc meccs óta csak győznek és győznek, ezzel már a Mourinho-ére rekordját is beállították Avram Granttal. Mellesleg a Readinget 1929-ben győzték le utoljára a Stamford Bridgen bajnoki meccsen, persze, közel sem találkoztak minden évben. A Chelsea szépen, nyugodtan lopakodik, és még bőven lőtávolon belül a bajnoki cím. Nem árt, ha megjegyezzük, a Chelsea az egyetlen csapat a négy nagy közül, aki tavasszal otthonában játszik a Uniteddel, az Arsenallal és a Liverpoollal. (Chelsea-Reading:1-0)
A Manchester Cityt szerdán a Derby ellen is utolérte az átok. A két Sheffield-sújtotta csapat - a City a United, a Derby a Wednesday ellenében bukott az FA-kupában - találkozóján megint egy megpattanó labda okozta a City vesztét, csak amíg hétvégén lufin, szerdán Dzsihaion pattant meg a labda. Utóbbi egyébként kínai, bár szerintünk az előbbi is... A City, csakúgy, mint a Boro vagy a Chelsea ebben a fordulóban, gólok tömegét kellett volna, hogy szerezze, Eriksson pedig jó okkal kérheti számon Darius Vasellen az elvesztett két pontot. A Derby a második félidő elején szerzett vezetést a már említett megpattanó lövéssel a kínai Kenny Miller szögletzászlót célző ravasz lövésébe ért bele elég szerencsétlenül. A Cityt a 18 éves, Daniel Sturridge mentette meg végül, aki második felnőtt meccsén a második gólját lőtte a City színeiben -most minden szem a 16 éves kora óta korosztályos válogatott Danielen. Azért a lekomolyabb teljesítményt az Eriksson-csapatból megint Petrov mutatta fel. Valahogy így kell szélsőjátékost vásárolni, ahogy a City tette,  látja, Senor Benítez? A Derby megszerezte nyolcadik gólját a ligában, és ha így folytatják, kényelmesen fogják megjavítani a Sunderland két évvel ezelőtti 15 gólos negatív rekordját.. (Derby County- Manchester City: 1-1)
A Manchester Unitedről már szóltunk, Ronaldo szűk negyedórában elvégezte a munka nagyját, egy egészen parádés góllal és egy szabadrúgással gyorsan kijózanította a Pompeyt arra az esetre, ha netán azt gondolták volna, hogy van kersnivalójuk az Old Traffordon. Az ezúttal elöl játszó portugál a tizedik percben egy Scholes-passzt mellelt vissza Naninak, majd állva hagyta a védőket, és a természetesen - mondhatnánk:liverpooli szokásokkal ellentétben - visszakapott labdát a hálóig vezette. Ebben a gólban minden benne volt, amitől jó a foci. Finesz, sebesség, techinka, agy. Két perccel később újabb gól, megint Ronaldo, de itt már a rúgótechnikáé és a gyakorlásé volt a főszerep. Kivételesen sikerült szabadrúgás, volt, tényleg, de elnézést, mi az első gólt csodáljuk. Ronaldo még azt a bizonyos mesterhármast is összehozhatta volna nyugodtan, de nem hisszük, hogy a United-faneket ez különösebben érdekelné. Ők most boldgok, különleges csapatuk van. Gondolta volna valaki egykor, hogy C. Ronaldo a dagi Ronaldóból Ronaldo B-t csinál? (Manchester United-Portsmouth: 2-0)
Az Everton és a Tottenham a tőlük teljesen szokatlan 0-0-ával zárt a Goodison Parkban, és ez csak akkor meglepő igazán, ha tudjuk, hogy a Spurs belsővédői most játszottak először a csapatban is és egymással is. Az Evertonnak több lehetősége volt, szerintünk egy tizenegyest is jogosan reklamáltak, de azért azt nem mondanánk, hogy rablás történt fényes nappal. A Spurs csak a második félidőben emlékeztetett komoly futballcsapatra, de a legjobbját alulról sem súroló Everton ellen ez most elég volt egy pontra. Igaz, mindkét csapatból - különösen az Evertonból - hiányoztak meghatározó játékosok, de ennél ettől a meccstől  nélkülük is sokkal többet vártunk. Lescott és Andy Johnson karakteresen hoza idei formáját, előbbi a kiválót - finoman szólva sem csillogott Berbatov és Keane -, utóbbi a kissé szerencsétlent.
(Everton-Tottenham:0-0)
A Goodison Parkban szerdán egy esemény váltott ki majdnem tetőbontó ovációt, ez pedig a Liverpool utolsó percben bekapott gólja és veresége volt. A Pool teljesen fogalmatlan játéka ellenére az Upton Parkban is doglozott ki helyzeteket, de messze nem annyit, amennyi az ő hatékonyságukkal elégnek szokott bizonyulni. Ugyanígy, a West Ham is könnyen betlálhatott volna - Boa Morte (ez a név...!) - de ez a meccs sima ikszes volt. Egészen az utolsó percig. Végül , ahogy már említettük, a Liverpool rossz mérkőzésen, rossz játékkal kikapott úgy, hogy idei szezonjukra jellemzően a hosszbbítás utolsó tíz másodpercben sikerült saját szögletüket West Ham-büntetővé konvertálni. Mark Noble belőtte, semmi csoda nincs ebben. Abban már annál inkább, hogy Rafa Benítez megint csak a kihagyott helyzeteket (ki látott igazi nagy helyzeteket?) emlegette fel a mérkőzés után, és azt találta mondani, hogy győzelmet érdemelt a csapata. Állítólag, ha egy edző több alkalommal és folyamatosan megvédi csapata védhetetlen teljesítményét, az azt jelenti, hogy ő maga már nem tudja  a magyarázatot a csapata rossz produkciójára, továbblépni már nem képes vele. Még pár mérkőzés, és kiderül, mennyi ebben az igazság.. (West Ham - Liverpool:1-0)