Nou San Trafford

Az Index blogja a világ legjobb futballjáról.

A szerkesztőségből...

Utolsó kommentek

jujjdeizgi

Friss topikok

Boldog szülinapot, Maputó Fekete Párduca!

2008.01.26. 07:00 Ryan O'Brien

Ezen a héten történt... Idi Amin magához ragadta a hatalmat Ugandában. Kit érdekel? A NASA vizet talált a Marson. Mit számít? A pápa reformokra szólította fel Kubát. Érdekes? Kiderült, hogy néhány, az olimpia helyszínére szavazó tagot megvesztegettek. Fontos? Ez a nap ennél sokkal többet hozott a futball szerelmeseinek. Egy világsztár született.

Ezen a napon, 1942. január 25-én, 66 évvel ezelőtt Maputoban, Mozambik fővárosában (a várost akkor Lourenco Marquesnek hívták és egy 16. századi portugál kereskedőről kapta a nevét, aki ebben a városban telepedett le) született az a korszakos zseni, aki Figo ide, Cristiano Ronaldo oda, a mai napig is minden idők legnagyobb portugál futballistája. Eusébio da Silva Ferreira, vagy ahogy a világ ismeri, egyszerűen csak Eusébio. A Benfica és a portugál foci sem ért el akkora sikereket azóta sem, mint az ő idejében, de ne szaladjunk ennyire előre.

A fiatal labdazsonglőr szülővárosa csapatában, a Sporting Lourenco Marquesben pallérozódott, de kivételes képességeinek hamar híre ment, persze elsősorban az egykori gyarmattartó, a portugál média, a lisszaboni lapokban számolt be először, a később Fekete Párducra keresztelt tinédzser kivételes tehetségéről. Számos pletyka kering Eusébio Portugáliába és a Benficához való szerződéséről. Egy biztos, az „As Águias”, azaz a Sasok akkori trénere a korszak egyik legnagyobb zsenije, na persze magyar, Guttmann Béla volt. A legenda egyik fele arról szól, hogy Guttmann épp a fodrászánál ücsörgött, amikor a várakozás unalmát elűzvén lapozgatni kezdte a szétterített sajtótermékeket, amelyek majdnem mindegyike egy fiatal tehetségről írt és a mellette ülő, egy korábbi brazil világbajnoki-résztvevő épp a fiúról mesélt. Jó érzéke lévén a tehetségek felkutatásához, személyesen utazott el Maputóba, hogy saját szemével győződjön meg a zsurnaliszták állításáról. Guttmannt lenyűgözték a látottak. Az akkoriban sztároknak kijáró gázsinak megfelelő összeget, 7500 angol fontot kínált a még alig 17 éves mezítlábas fiúért. Aztán Eusébio 1960-ban megérkezett Lisszabonba, de közben a helyi rivális, a Sporting is kiszagolta az ügyletet és lecsapott a srácra. De nem is akárhogyan, krimibe illő módon egész egyszerűen elrabolta. Állítólag egy algarvei halászfaluban tartották fogva, míg a két klub megegyezett a sorsáról. No persze ez rege, és talán az is az, hogy mivel Eusébio Európába érkezésekor még nem volt 18 éves, ezért mindenféleképp szülői beleegyezés szükségeltetett a szerződés aláírásához. A lelki és az anyagi terror, no meg a jól értesültek szerint a helyi hentes, aki a Benficát „képviselte” végül eredményt hozott és Eusébio aláírt a Benficához. Történhetett ez akárhogy is, egy biztos: egy olyan csillag került a reflektorfénybe, akit a labdarúgás statisztikájával és történetével foglalkozó nemzetközi szervezet, az IFFHS a 20. század 9. legnagyobb egyéniségeként tüntetett fel. A történethez még egy érdekes tény tartozik. Bauer, aki az 1950-es és az 1954-es vb-n is játszott a brazil válogatottban, a Sao Paulónak ajánlotta az ifjú titánt, de a dél-amerikai klub nem mutatott érdeklődést. A halovány emlékek szerint ekkor ugrott be Guttmann borbélyához.

19 évesen mutatkozott be a Benfica felnőtt csapatában, és nem is akármilyen premier volt ez. A Pelé-féle Santos ellen debütált, és egy laza mesterhármast vágott a futballt oktató braziloknak. 1961-ben portugál bajnok lett, majd 1962-ben egy újabb legendát söpört le. A korábban öt BEK-győzelmet begyűjtő Real Madrid ellen készülődött a fináléban. Az amszterdami Olympisch Stadionban rendezett döntő közönsége két világklasszist ünnepelt. A 38. percig 3 gólt lövő és ezzel a „Blanco”-k reményeit életben tartó Puskás Ferencet, és a 65. valamint a 68. percben eredményes, a Benficát másodszor a trónra repítő, mindössze 20 éves Eusébiót. 1963-ban az AC Milan, 1965-ben az Inter szúrt ki velük, elmaradt az újabb siker. 1968-ban a Manchester verte meg őket, nagyon. A BEK mérkőzésein összesen 46 gólt lőtt, ennél többre csak egy ember, Alfredo di Stefano volt képes, 49 találattal (ez a statisztika természetesen csak a hőskorra, azaz a Bajnokcsapatok Európa Kupájára vonatkozik).

1965-ben a legjobb európai focista lett, 1968-ban az elsőként kiírt Aranycipőt, a legjobb európai góllövőnek járó díjat vihette haza. 1964 és 1973 között mindig ő lőtte a legtöbb gólt a portugál bajnokságban és kupában egyszerre, 11-szeres bajnok (1961, 1963–1965, 1967–1969, 1971–1973, 1975), 5-szörös portugál kupagyőztes (1962, 1964, 1969, 1970, 1972). A Benfica mezében 715 tétmérkőzésen szerepelt és 727 gólt rúgott. A bajnokságban 301 meccsen 317 gól az eredménye. 1975-ben a tengerentúlra szerződött. Előbb az NASL-ben, a Boston Minutemen, majd a mexikói Monterrey játékosa lett, majd egy szezon hazai kitérő után (a Beira-Mar csapatához igazolt) Észak-Amerika, a Toronto Metros, a Las Vegas Quicksilver és a New Jersey Americans következett, a portugál II. osztályban szereplő Uniao de Tomarban fejezte be aktív pályafutását 1978-ban. 1976-ban NASL bajnok lett.

1961. október 8-án mutatkozott be a nemzeti csapatban, egy Luxemburg elleni világbajnoki selejtezőn. 1973-ig összesen 64 mérkőzést játszott, 41 gólt lőtt (érdekes, de méginkább furcsa, hogy csak 11. a portugálok örökranglistáján a meccsek számait tekintve és Pauleta mögött csak második a gólokat figyelembe véve. (Pedig Pauleta és Eusebio…?). Legnagyobb sikerét az 1966-os világbajnokságon érte el. És épp a mi csoportunkba kerültek. Az Old Traffordon játszott a magyar és a portugál válogatott. Eusébio nem rúgott gólt, de Bene Ferenc góljára három luzitán válasz érkezett. Aztán a bolgárok ellen már betalált, 3–0-ra nyertek. Jött a brazilok elleni szenzációs csata, és ahogy nekünk is, nekik is örökre emlékezetes marad. Eusébio két gólt lőtt. Aztán négyet (!) Észak-Koreának a negyeddöntőben. Jött az elődöntő és jöttek az angolok. No meg Bobby Charlton, aki duplázott, bár Eusébio 11-esből egyenlített, a 94 493 néző hazai sikernek tapsolhatott a végén. A bronzmeccsen legyőzték a szovjeteket, és Eusébio 11-esből volt eredményes, 9 góllal, gólkirályként fejezte be a világversenyt, ne felejtsük, ekkor még csak 24 éves volt. Aztán hiába próbálkoztak, nem sikerült újabb világbajnokságra kijutnia. 1973. október 13-án, Lisszabonban, Bulgária ellen búcsúzott a nemzeti meztől.

Eusébio fantasztikus játékos volt és talán tehetsége és tudása alapján sokkal messzebbre juthatott volna, ha abban az időszakban a portugál foci is magasabb színvonalú lett volna (bár a Benficának egy rövid ideig világverő alakulata volt).

E csodálatos karrier tisztelete jeléül az egykori kiváló lengyel focista, Wlodzimierz Smolarek fiának az Euzebiusz nevet adta.

Boldog szülinapot, duci fekete tesó!

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nst.blog.hu/api/trackback/id/tr69311585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

madbalee 2008.01.26. 08:52:20

Feliz cumpleaños Eusebio!

darkopancsev 2008.01.26. 11:20:13

Jó az irás, érdekes a karrierjében, hogy a Benficat szinte évtizedig a csúcson tartotta ő (és tarsai), a válogatottban 66-n kívül semmi sem sikerült neki.
1970 selejtezőkben sikerült a román-görög-svájci-portugál csoportban utolsónak lenniük, svájc pl. nyert lisszabonban, és ami nem semmi: a 64-es és 68-as EB selejtezőkben és a 74-es VB selejtezőkben is a bolgárok előzték meg őket. Bulgária mint Eusebio mumusa, ezt ki tudta ?...
Ja, es a 62-es VB selejtezőkben hiába rúgott gólt Eusebio a bizonyára bombaerős luxemburgiaknak, azok egy bizonyos Schmit mesterhármasával legyőzték őket..

VGL 2008.01.26. 11:22:01

Lehet, hogy rosszult tudom, de az a 49 európai kupagól már nem csúcs. Mintha két jelenlegi madridi utód már megdöntötte vona. Persze csak ha a BEK-et nézzük, ami megszűnt ilyen néven, akkor lehet oké a dolog.

szbszig 2008.01.26. 11:22:48

Az Afrika-Kupával kapcsolatos lelkesedés leült a harmadik nap után?...

szferi 2008.01.26. 12:49:16

"Európa-kupa mérkőzéseken összesen 46 gólt lőtt, ennél többre idáig csak egy ember, Alfredo di Stefano volt képes, 49 találattal"
Ezt én sem tudtam értelmezni, legfeljebb az idáig szócska nélkül.

Afrika-kupa pedig jöhetne, bár azok postok nem provokálnak késhegyig menő vitákat, szerintem sokan várjuk.

Ryan O'Brien 2008.01.26. 12:57:04

No, hát egy kicsit átírtam ezt a sort, bár az az érzésem, az értelmét mindenki felfeldezte és megértette, csak én nem voltam egyértelmű.

mickeyknox 2008.01.26. 13:16:25

volt még olyan focista, aki egymás után kilencszer volt gólkirály? (oké, illés bélán kívül :-), és nem a togói bajnokságban)

úrilány 2008.01.26. 13:23:56

hááát, tudom, hogy csak költői mindaz a kérdéshalmaz, ami olvasható a bevezetésben, de bizony mind-mind érdekes.... igaz, nem ebben kontextusban, nem ezen a helyen :P

Ryan O'Brien 2008.01.26. 13:28:29

Igazad van. Nagyon is fontos és a jelen történelmünk számára a világot nagyon komolyan éríntő dolgok történtek azon a napon, azokban az években. De egy futballrajongó arra emlékszik, ami számára a legtöbb élményt és örömöt hozta. Ezt pedig Eusébio jelentette. Bene Ferenc azt mondta róla azon a vb meccsen, amikor a magyarok ellenük játszottak: Láttam, hogy hol van, de nem láttam, hol a labda és hova passzolja...

Ryan O'Brien 2008.01.26. 13:39:27

Utólag még egy kis kiegészítést tennék. Szal. 1964 és 1973 között a bajnoki és kupagóljait tekintve volt a legjobb góllövő, hiszen 1969-ben Manuel António, 1971-ben és 72-ben Artur Jorge előzte meg a bajnoki gólvadászok versenyében. Sorry!

mickeyknox 2008.01.26. 14:48:20

megnyugodtam, akkor mégiscsak béla a király :)

the real 2008.01.28. 10:26:15

Feltűnt a cikkedből, és gyorsan megnéztem máshol is, hogy a Benfica 1960 és '77 között az összes portugál bajnokságot megnyerte - kivéve azokat, amelyek vb évében zárultak... Olyankor mindig a Sporting győzött.
Amúgy bizonyára nincs semmi oka, de azért érdekes.

Ryan O'Brien 2008.01.28. 17:25:43

Télleg érdekes. Igazad van. Nem tudom mi lehet az oka. Talán az, hogy akkortájt erősen a Benficára épült a válogatott? No de a 1966-os vb-t leszámítva, otthonról nézték a fiúk a vb-t
süti beállítások módosítása