A Lyon Juninho két pontrúgásával (mekkora klisé, mintha azt mondanánk, Inzaghi lesen van) életben maradt és bár mi NSTileg igaz férfiszerelemmel csüngtünk a franciákon tavalyig, most mégis azzal kell kezdenünk, hogy a két évvel ezelőtti OL úgy megcsinálta volna ezt az unatkozó Barcelonát, hogy ihaj. De ez már nem az a Lyon, hiába jött ki egy reményt keltő iksz a végére, ez még így is csak annyit jelent, hogy változatlanul győzni kellene Glasgowban, viszont már legalább nem kell földbe döngölni a skótokat, elég, ha Junionho harmincról besomja a 91. percben. A Stuttgart azért nem élvezi olyan mértékű támogatásunkat, mint a franciák, de azért a krumplizabálóknak is jár a taps, hiszen a számukra már tökéletesen tét nélküli meccseken is keményen odateszik magukat -  most például azok ellen a skótok ellen, akik tudva tudták, hogy tök mindegy, mit játszanak, a legfontosabb meccsük az utolsó fordulóban otthon lesz. Az F csoportban nincs meglepetés, a portugáljai által erősen támogatott MU némi bámészkodás után leteperte a Sportingot, így a krokodiloknak már az sem segített volna, ha kiizgulnak egy ukrán győzelmet a Roma ellen. Ez sem jött be, Vucinic ugyanis ahogy közeledik il Capitano visszatérése, egyre vérmesebben követeli Spallettitől, hogy gondolja át még egyszer a csapat formációját. Rossz hírünk van, Mirko, amíg nincs Aquilani, nem lesz két csatár, az fix. Ibrahimovics eközben olyan gólt rúgott az (egyébként ronggyá vert) törököknek, amit kétféle játékos tud: a grundon utoljára választott, homlokán neonból megformázott L betűvel kicsámpázó dagadt informatikus-csemete és a Dr. Frankenstein-féle gonosz zseni. Cruz pedig egyike Európa legjobb csatárainak, amit csak azért nem tud rendszeresen bizonyítani, mert az Inter játékosa. Le a kalappal! A CSZKA ezalatt sikeresen felismerte, hogy nekik már harangoztak és két guriga büdös sajtért, tizenegy pár kézzel faragott klumpáért és az egész keret számára előre betekert látnok skunkért cserébe életben tartották a PSV halovány reményeit. A Sevilla sikerrel vágott vissza az Arsenalnak az első fordulóban elszenvedett, akkor még meglepőnek talált vereségért, így máris ők vezetik a csoportot, hiszen a karikában Wenger azt találta ki, hogy az Arsenal serdülőt küldi pályára Prágában. Most ezt szívják, mert időközben az is bebizonyosodott, hogy a Slavia a londoni gyalázat ellenére nem az a kutyaütő keleti kiscsapat, aminek sokan gondolták. El is hoztak egy tök felesleges pontot Románországból,  amit mi azért sűrű kalaplengetéssel ünneplünk.

Jól elcseszte magának a Lyon. Az a hullámvölgy ugyanis otthon simán belefért nekik (már vezetik a Ligue 1-et), de Európában könnyen lehet, hogy rámegy a bőrük a Rangers elleni otthoni zakóra. Kedd este egy olyan feladattal találták szembe magukat, ami a két évvel ezelőtti csapatnak tök simán ment volna: egy unatkozó, a mérkőzéstől nem sokat akaró Barcelonát kellett volna leverniük, miközben kiszurkolják, hogy a Stuttgart ugyanígy tegyen Glasgow lojalistáival. Elég jó kis meccs kerekedett a dologból, (bár csak a Svédországban trónoló tulajok a megmondhatói, miért nem a Sevilla-Arsenalt néztük helyette) Juninho szabadrúgása most nem abból a szempontból volt szokásos, hogy védhetetlen lett volna, hanem abból, hogy Valdéz megint benne volt. A Lyon próbálkozott becsülettel, de abban az időszakban, amikor meg kellett volna nyernie a meccset, a labda sem volt náluk, úgyhogy inkább a vendégek győzelme tűnt valószínűnek. A vége egy buta fault miatt aztán iksz lett, de ahogy a beharangozóban is írtuk, ez csak annyit jelentett, hogy elég egy góllal nyerniük a franciáknak Glasgowban – de nyerni azt változatlanul muszáj lesz! (Lyon-Barcelona 2-2)
Fordulatos, jó meccset játszott egymással a Stuttgart és a Rangers. Egy ideig még az is a levegőben lógott, hogy a skótok tét nélküli meccsen fogadják majd a franciákat az utolsó körben, de a Futball Istene felemelt mutatóujjal, fájdalmasan bökött rá a Rangers fájó pontjára: ilyen kapussal Juninho ellen nem lesz könnyű otthon sem. A németekről meg leírhatnánk ezredszer is, hogy nem adják fel akkor sem, ha semmi esélyük nincs, meg hogy milyen szimpatikusan nyomják leszegett fejjel, arról már nem is beszélve, hogy Marica hajrában esett lövése (ha nem öngól volt), az egyetlen lehetséges mozdulat volt, amivel kapura lehetett irányítani azt a labdát. A Rangers három kapura lövésből két gólt lőtt, ezt a formát jó lesz megtartani, ha nem akarják 2007 őszét a Skót Futball Irapuatója névre keresztelni. (Stuttgart-Rangers 3-2)

És akkor megint Panucci… a veterán jobb-bunkó az elmúlt két hétben ahány sorozatban pályára lépett, mindenhol gólt szerzett, (Figyelem! 12.19., Copa Italia, szegény Torino), most pedig bár nem a lefújás előtt, hanem a kezdő sípszó után talált be, mégis mondhatjuk, hogy eldöntötte a meccset. Aztán jött a bevezetőben is említett Vucinic és mesterhármasával két góljával lezárta a meccs és a csoport eldöntetlen kérdéseit is. Spalletti olyan zseniálisan tologatja össze-vissza az embereit a pályán, hogy megint nem tartunk kizártnak egy a BL-ben egészen messzire hatoló Romát. Most például Giuly irányított, Tonetto és Cassetti pedig helyet cserélt a balszélen, de a formáció megváltoztatása zökkenőmentesen ment végbe a bordóknál, nyilván lesz még ennél sokkal nehezebb meccsük is, de ebben a sorozatban egy félidő alatt hármat vágni idegenben azért minimum erőfitogtatásnak tűnik. (Dinamo Kijev-Roma 1-4)
A MU viszont játszott már ennél sokkal jobban idén, azt a csúfságot azonban nem engedhette meg, hogy otthonában pontot veszítsen, ehhez pedig Céronaldo egy újabb zseniális megoldására volt szükség. A 92. percben esett góllal pedig a Manchester simán meg is nyerte a csoportot, a portugálok pedig edzőjük nyilatkozata szerint egyáltalán nincsenek elkenődve, már az UEFA kupára gyúrnak, hogy feledtessék azt az időszakot, amely során egy EB-döntőt és egy UEFA-döntőt buktak el agyonverésre ítélt csapatok ellen hazai pályán. A tét nélküli utolsó fordulóért Pizzaro flipperező lövése a felelős, ami megakadályozta a krokodilokat a Roma legyőzésében, pedig de jó kis meccs lehetett volna a Roma-Manchester… (Manchester United-Sporting 2-1)

A törökök egy félidőn keresztül tartották magukat a San Siróban, majd érkezett Cruz és átnyújtott a csapat ajándékát a szülinapos Manciónak – és a PSV-nek. Aztán Ibrahimovics következett, aki nem átallott úgy belerúgni a labdába, ahogy. Ezért a mozdulatért Tamás bácsi, a testnevelő tanárunk a pálya másik feléről üvöltötte volna át, hogy húszat gugúúsz! most mégis csak térdcsapkodó vidámságot generált - ennél szebb akkor lett volna, ha csőrrel csinálja. A zsenialitás néha vicces formát ölt, az Inter pedig olyan rohadt erős, hogy simán megtehette, hogy feltolja Chivut a középpályára – Zanetti mellé. A milánóiaknak azért is kellett nagyon ez a győzelem, mert most egy kicsit több figyelmet kell fordítaniuk a Serie A-ra, ha ott is az élen akarnak karácsonyozni, márpedig lefogadjuk, hogy ott akarnak. A törökök viszont jól elcseszték, mert hiába kezdtek remekül, most a továbbjutásuk is veszélybe került…(Inter-Fenerbahce 3-0)
A PSV ugyanis Farfán szerencsés fejesével elhozta Moszkvából mindhárom pontot, de talán így is későn ébredtek, hiszen a következő körben hiába verik meg (?) otthon az Intert, ha közben a Fener ellátja az erre remek alanynak mutatkozó CSZKA-t hazai pályán. Az oroszoknak meg marad a válogatott, mint örömforrás (még mindig nem hisszük el…) (CSZKA-PSV 0-1)

Az Arsenal nem szokott hármat kapni, a meglehetősen furcsa formációban kezdő angolokat most mégis elég konkrétan kitömte a Sevilla. A hazai védelem ugyan már a 11. percben összeszerencsétlenkedett egy gólt, de negyedóra sem kellett hozzá, hogy összejöjjön az egyenlítés, méghozzá Keita irgalmatlan csőrösével, ami után a labda hatalmas könnyeket potyogtatva iszonyatos sebességgel vágódott a léc alá. Jesus Navas már-már Beckham-szintű szélsőjátékát sajnos már nem sokáig csodálhatjuk Sevillában, Luis Fabiano pedig folyamatosan rácáfol arra, amit korábban gondoltunk róla. A Sevilla meg is nyeri a csoportot, ha komolyan veszi a prágai kirándulást, ez esetben ugyanis tök mindegy, milyen arányban bombázza szét az Arsenal a románokat az utolsó körben. (Sevilla-Arsenal 3-1)
Ezek a románok ugyanis még otthon sem tudták megverni azokat a cseheket, akiktől idegenben ki is kaptak. Most számtalan helyzetet dolgoztak ki, de szép sorban egy kivételével ki is hagyták őket, a kegyetlen törvényszerűségek pedig pont attól közhelyesek, hogy rohadt fájdalmasan igazak: a Slavia a hajrára fordulva kiegyenlített és öt ponttal egy másik olyan közép-európai csapat nyomdokába lépett, mely első BL-szezonjában ugyanennyi ponttal végzett két sztárcsapat mögött a harmadik helyen. (Steaua-Slavia 1-1)