Sosem ért kevesebbet a hazai pálya, mint idén, az eddigi kilenc fordulóban huszonhét vendégsiker született – ez rekord a liga történetében. Hét csapat is gólképtelennek bizonyult a fordulóban, aminek leginkább az idegenben játszók örülhettek. És velük örültünk mi is, hiszen Lisztes és Miriuta után ismét honfitársaink nevétől hangos a sajtó, Huszti Szabolcs szinte egyedül verte a bajnokcsapatot, míg Hajnal Tamás két gólpasszal köszönte meg a Gelsenkirchenben folyó nevelőmunkát, amivel már a harmadik helyen áll a Bundesliga kanadai táblázatán (3+5). Örültek ennek Münchenben is, a Schalke hátránya hét pontra nőtt a baváriai derbit kacagva nyerő Bayern mögött.

Schalke 04 – Karlsruhe SC 0-2
Talán a forduló legnagyobb meglepetése, mit mondjunk, a KSC valóban nem szarta össze magát a Veltins Arénában, így Hajnalék változatlanul rózsaszín vattacukor felhőcskék közül szemlélik az alattuk elterülő mezőnyt. Bátorkodtunk említeni, hogy a királykékek rákfenéje a kiegyensúlyozatlan teljesítmény, ennek láthattuk el classico példáját. Az első félidőben még úgy-ahogy tették a dolgukat, de inkább beidegződésekkel teli rutinból, mintsem meggyőződésből. Széleken vezetett támadásokból egyet sem láttunk, Rakitic csak vakaródzott (még le nem cserélték), átlőni senkinek nem jutott eszébe, keresztmozgás a csatároktól nyista, amőbaként folydogált a Schalke középpályája - se egy kényszerítő, se egy ritmusváltás, se egy beindulás. A KSC megszállta a saját térfelét, a labdás játékost szép kényelmesen körbevették, gúzsba kötötték, megfojtották, majd indították a kontrákat, jobbára a Hövedes (Pandert helyettesítette – pocsékul) miatt zsenge jobbszárnyon. Hajnal, kétszer is a róla elnevezett hajnalos passzal futtatta lyukra Timmet, aki a pánik legcsekélyebb jele nélkül mattolta a 446 perce hibátlan Neuert. A bádeniak visszavágtak a ligakupában elszenvedett vereségért, Tamás két gólpasszal mutatta, akár ő is játszhatna most Rakitic helyén. Ha kicsivel több egyéni megindulása sikerül, és a közép-távoli bombákat is beépíti az eszköztárába… Tudjuk, ez a veszély valószínűleg nem fenyeget, de a Beckham kvíz babérjaira törve bekérdezzük: mikor és melyik csapat nyert salátástálat friss feljutóként?

Borussia Dortmund – VfL Bochum 2-1
Nyerjen már végre a Borussia, a Bochum meg gebedjen meg – gondolta a jóisten, majd eszerint járt el. Doll két tininek (Njambe, Nöthe) is lehetőséget adott a kezdőben a jobb oldalon, hátvédként pedig újólag Kringét vetette be (harmadik meccsen harmadik jobbhátvéd), de nem kecsegtetett túl sok reménnyel a varia, a sárgák játéka változatlanul kilátástalan volt, még szerencse, hogy létezik a csapatszellem kifejezés is ebben a gyönyörű játékban – néha többet ér, mint akármilyen trükk meg guriga. Sokáig (igazából végig) uralta a kis Revier derbit a Bochum, csak idő kérdése volt a győztes gól begyömöszölése, a BVB hívek már kezdték keresgélni tippmix szelvényüket rituális megsemmisítés céljából. Erre Wörns apánk kiállíttatja magát, megbokrosítva az addig tunnyadt társakat, és a hirtelen jött foggal-körömmel hozzáállás eredményeként a vendégeknél is megfordult Federico zúdított a hosszú felsőbe egy szöglet utáni kipattanóból. A Dortmund bebizonyította, hogy tud egységes csapatként küzdeni (hogy miért kellett ehhez megvárni az emberhátrányt, azt nem tudjuk), és ha három pontot nem is érdemeltek emiatt, tiszteletünket kivívták. Keselyűk egyelőre elnapolva. 
 
VfB Stuttgart – Hannover 96 0-2
Megkövetjük Veh mestert, felhagyott a bunkeresdivel és ezúttal három csatárral vette fel a küzdelmet (Marica, Cacau, Gomez) a kiszámíthatatlan Hannover ellen. Arra viszont nem gondolhatott szegény feje, hogy Meira a Werder ellen mutatott formáját kombinálja Guilyval, és hét perc elég lesz neki egy ordas hibára, melyből Huszti rúghatott volna gólt, meg egy kézzel-vállal (klub szimpátia szerint) mentésre a kapu torkában, melyből Huszti rúgott gólt. Mindjárt kettőt is, mert a bíró sporttárs újra lövette, de Szabolcs nyugodtabb maradt, mint Buddha, ráadásul megirigyelve Hajnal babérjait nem érte be ennyivel, és egy gyönyörű csúsztatott fejjessel (!) is betalált, megszakítva a VfB 19 meccs óta tartó hazai veretlenségét. Pintó valóban bekerült a kezdőbe és nem mondjuk, hogy kizárólag emiatt, de egy sokkal tettre készebb, harapós Hannovert láthattunk. Igazából nem tudjuk hova tenni a svábok botlogását, borzasztóan hiányzik egy irányító, de valószínűleg annak is nagy szerepe van, hogy a csapat még mindig túlságosan young & wild (ez még a Hildebrand, Lahm, Hleb, Kuranyi időkben ragadt rá a csapatra). Ennek persze sok előnye is van, amit a tavalyi szezonban láthattunk, meg sok hátránya, amit idén bizonyítanak.
 
Arminia Bielefeld – Hamburg SV 0-1
Middendorp négy helyen is változtatott a múlt heti nagy zabálás után, de a játékosok nem tették magukévá az általunk (is) várt berber harci morált. Dögunalmas meccsen, jobbára kontrákra apellálva (haha, csakhogy a Hamburgnak eszébe sem volt rohamozni) simán lefeküdtek a HSV-nek, akik negyedik 1-0-s győzelmüket szerezték a szezonban - HS mester valószínűleg túl sok Juve meccset nézett. A vendégeknél, akiket a továbbiakban csak van der Vaart&Co. néven emlegetünk majd, ismét győztes gólt lőtt a karmester - beállítva ezzel a legendás Uwe Seeler klub-rekordját (hét meccsen zsinórban szerzett gól). Egy hónappal ezelőtt, még bielefeldi csapatszellemről meg UEFA kupa ábrándokról szólt a helyi sajtó, most meg négy meccsen nulla pont (2-14 gólarány), a legjobbkor érkezik számukra a hosszú szünet.
 
MSV Duisburg – Werder Bremen 1-3
Mostanra érett be, a hetedik fordulóra vizionált Caceres kiállítás két tökfelesleges sárga begyűjtésével, ráadásul később Georgiev sem akart lemaradni, ő a bíró verbális abúzálása miatt csatlakozhatott az uruguayi méregzsákhoz a zuhany alatt. Kilenc emberrel sem zuhantak meg a zebrák, a második feles közepéig görcsösen fogták az ikszet. Azt az ikszet, amit nem másnak, mint kisgömböc Ailtonnak köszönhettek, aki még a meccs elején fricskázta meg volt munkaadója orrát, ám sajnos később a 2004-es szezon gólkirálya elkészült az erejével (még mindig nehéz a puttony) és le kellett cserélni. Kezd magára találni a Bréma, már ott vannak a BL helyen. A zebrák meg maradtak kiesőnek, sovány az eddig szerzett két győzelem. 

Wolfsburg – Hansa Rostock 1-0
Ha nem is volt gólszüret, a farkasok végre nem a farkukat húzták be, hanem első hazai diadalukat. Az edzők gyakorlatilag az előző fordulókban látott tizenegyet küldték pályára, az egy Schafer – Quiroga csere kivételével. A Rostocknak ezúttal nem volt jó kabala a változatlanság, és bár az utolsó előtti percig jók voltak egy pontra (nagyban köszönhetően Wächter kapusnak, akinek Marcelinho még büntetőből sem tudott gólt lőni) a csereként beállt bosnyák válogatott Dzekonak köszönhetően végül győzelemnek vonyíthatott a hazai tábor. 

Hertha BSC - FC Energie Cottbus 0-0
Eldöntetlen maradt a Berlin – Brandenburg derbi, avagy még mindig veretlen a Cottbus Prasnikar keze alatt, de ez nem is akkora meglepetés. A Herthának komoly mélyrepülést prognosztizálunk, tulajdonképpen nem valók még középcsapatnak sem, tizenakárhányadik helyen zárják majd az őszt. Ebben a csapatban még csatárposzton sem játszhat, aki nem képes szívszaggató, ötven méteres vágta után berepülve szerelni, de aki a felvételin húsznál többet dekázott, azt is elzavarták, nehogy rontsa a csapategységet. Igaz ugyan, hogy tele vannak brazillal, de ezek inkább brazíliaiak – ha értjük a különbséget. Az Energie évek óta szimpatikusan vívja szélmalomharcát, ígérjük, mi idén is drukkolunk nekik. A gyakorlatilag értékelhetetlen meccsről még annyit, hogy Pantelic a kilencvenedik percben a kapufát verte telibe minden idők egyik legnevetségesebb tizenegyeséből – de szép is lett volna, ha a viharvert Piplica hárít egy robinzonáddal.

FC Bayern München – 1. FC Nürnberg 3-0
A fájó emlékű januári derbit (akkor 3-0 volt a Nürnbergnek) könnyedén feledtették a bőrgatyások, különösebben meg sem izzadtak, gyors zuhany, majd irány az Oktoberfest záró estje (az öreg Effét persze már ott találták Jens Jeremiessel az oldalán - masszívan bekarmolva). Az az igazán félelmetes a Bayernben, hogy nem úgy rúgnak három gólt átlagban, hogy kijön nekik a lépés, hanem egyszerűen ennyit szórakoznak be a számtalan kidolgozott helyzetükből. Most is rúghattak volna vagy hatot, és akkor még csak a ziccerek mentek be (Schweinsteiger öt méterről, Demichelis fejes, Schlaudraff első labdaérintése). Mindkét játékrendszerük tökéletesen működik, vasárnap a 4-2-3-1 változatot láthattuk, a szinte VB formáját idéző Schweinsteigerrel középen, a revitalizálódott Zé Robertóval, Luca Toni kvalitásai pedig messze túlmutatnak az átlag Bundesliga védő képességein (sértődés ne essék). És még valami: amíg a Milan, a MU vagy hazai oldalról a Schalke összeállítása fejből darálható, addig a München játékrendszere rugalmasan variálható, tele vannak több poszton is bevethető játékossal (Bastian lenne az eklatáns példa), ráadásul a tabella 2-6 helyezettjével - tehát a legjobbakkal - már játszottak. Most sajnálhatjuk igazán, hogy Magath kolléga lecsúszott velük a BL-ről, szívesen megnéztük volna őket a Róma vagy a Reál ellen. Csak nehogy a Lyon sorsára jussanak a „gyenge” hazai bajnokság miatt. A Nürnberg meg halad tovább a lenini úton (halkan szólunk, hogy a Trier az óberligában játszik…), Mintal múltba révedő tekintettel focizgat, Galasek a magyar rokonát idézi, Misimókus meg olyan, mint egy valóban jóllakott óvodás. Blazek kapusnak meg nem ez volt élete meccse, maradjunk ennyiben.

Eintracht Frankfurt - Bayer 04 Leverkusen 2-1
Funkel ezúttal is két védekező középpályással, de csak egy csatárral kezdett, így aztán emberfölényben voltak a pálya közepén. Igaz ugyan, hogy ezt gyakorlatilag semmire sem tudták használni, de legalább náluk volt a labda, mi bajuk lehet. A túloldalon Schneider és Gekas hiánya az idő múlásával egyre érezhetőbb lett, és már majdnem egymás kezébe csaptak a döntetlenre, mikor Kyrgiakos félreértette az egyezményes jeleket, és befejelte második gólját is. (itt jegyezzük meg, hogy az első gólja után mutatott gólörömért egy életre megutáltuk a tuskó görögjét) A sasok hazai mérlege még mindig imponáló, a ’kusen meg megvonta a vállát, e nélkül a három pont nélkül is bent vannak az UEFA kupában.